Ilyen "háziasszony jártasság"okkal előnyben vagy hátrányban vagyok a nők szemében?

Férfi vagyok, húszas évek közepén/második felében. Egyedül élek (albérletben) már 2 éve, önfenntartó vagyok teljesen. Előtte otthon laktam a szülőkkel, nem igazán csináltam házimunkát, anyám mindent jobban tudott. De külön ugyebár megtanultam. Mindent én csinálok magamnak, rendszeresen takarítok. Nem akkora gyakorisággal, mint anyám javasolta, tehát amit ő heti egyszer csinált, azt én havi egyszer szoktam. Igaz, egy ember után lassabban piszkolódik a lakás, mint egy egész család után.

Minden rendesen el van mosogatva ha betelt a mosogatógép, ruhák is ha összegyűlt egy mosásnyi adag. Kimosom, kiterítem, kivasalom.

Ételekről is teljes mértékben magamnak gondoskodom, azonban nem főzök. A környéken vannak a boltokban remek félkész ételek, például olyan előre fűszerezett pácolt friss nyers hús, amit már csak be kell tenni sütni, vagy félig megfőzött csülök, és hasonlók, amik mellé rizst főzök vagy fagyasztott krumplit megsütök. De olyan fajtából is szoktam venni, amit tényleg csak meg kell melegíteni.

Ezek ilyen egy-két adagnyi ételek, nekem pont tökéletes. Odafigyelek, hogy kellően változatos legyen a menü és lehetőleg egészséges, bár tudom, hogy a legegészségesebb úgy lenne, ha alapjaiból magam főznék. Azért csinálom ezt így, mert egy emberre szerintem nem éri meg főzni. Dolgozni rajta órahosszat. Szerintem csak nagyobb mennyiségben, több emberre éri meg ennyit foglalkozni ezzel, én erre nem akarok annyi időt szánni, munkám van, hobbim is van.

Autót is magamnak tartom fenn, ha valami elromlik, megpróbálom megjavítani, ha nem megy, akkor hívom apám.

Ha barátnőm lenne, akivel együtt élnék, akkor is megcsinálnám ezeket a dolgokat, vagy elosztanánk egymás között úgy, hogy jó legyen. Ezekkel az önellátó skillekkel mennyire vagyok előnyös vagy hátrányos helyzetben ahhoz képest, amit egy nő el szokott várni, illetve amivel találkozni szokott?