Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Férfi létemre háziasszony?
26 éves vagyok, egyedül élek, van egy lakásom, meg egy macskám.
Kb középsulis korom óta, magamra kell főzzek és mindent csináljak, mert anyum sokat dolgozott. Nincs is ezzel semmi baj, hozzászoktam, akkor rosszul esett, hogy mindent magamra kell csináljak, de mára beláttam, hogy nem is történhetett volna jobban - vagy mégis? Mert azóta egy lányt sem találtam, aki ne lett volna annyira tesze-tosza, hogy egy rántottát sem képes megcsinálni. Persze tudom, a mai felvilágosult világban, ahol mindenki egyenlő, mindenkinek ugyanolyan joga van mindenhez(vagy mégse?), kikérik maguknak a lányok, hogy ők bejárónők legyenek.
A kapcsolataim során nem is ezt vártam el. De nehogy már még segítséggel se legyen képes egyik se ellátni saját magát?! Lehet Én vagyok a hülye, de akivel eddig ismerkedtem, egyik sem tudott főzni, a mosógépet anyu majd bekapcsolja, ha nincs kaja, hát aznap nem eszek, ha mocsok van hát mocsok van. Ez normális?
Múltkor is telóztam egy csajjal, ismerkedési fázis, mondom, hogy épp tarja sül a sütőben hagymás krumpli ágyon. Válasz? Úúristen te tudsz főzni/sütni? Én nem tudok.
Mondom, szerinted éhen halok majd, ha nem rakják el a táplálékot vagy mi? De előző barátnőkből is kiindulva, még egy unclebenst sem tudtak megcsinálni, pedig az se egy nagy dolog. Ha én elmentem előbb dolgozni , ő meg később egyetemre, ágyat bevetni? Semmi. Szennyest megnézni, hogy lehet-e már mosni? Semmi. Pedig milliószor kértem, egyszerűen mindegyiknek az volt a válasza, ők így nevelkedtek, ehhez szoktak hozzá. Persze én szerintem ez hatalmas hazugság, nem egy ördögtől való dolog a főzés, sem az , hogy elpakoljunk magunk után, vagy elmosogassunk és ne napokig kerülgessük a mosatlan edényeket a mosógatótálcába beba***a..
Most komolyan, ez csak szerintem gáz, vagy nekem vannak irreálisan nagy elvárásaim? Mi lesz, ha gyerekünk lesz, apa főz, most takarít, amíg anya fécbukozik? Mert őt nem így nevelték. Ha éhes, hát mindegy, ha lesz kaja lesz, ha nem akkor éhezik. Ez milyen felfogás? A gyerekünknek se fog majd ennivalót adni, mert nem így nevelték?
Vannak ezek a nagymamás memek, és azon gondolkodom,hogy a mai lányokból soha nem lesznek már olyan nagymamák, hogy elmegyünk a nagyihoz és majd jókat eszünk? Vagy csak engem hoz össze az élet ilyen életrevalótlanokkal?
És még egyszer mondom, semmi olyan extra kérésem nem volt, hogy én akkor este sörözök vagy vakarom a tököm amíg az asszony a teendőket csinálja. Pedig a takarítás sem nagy kunszt, az egész napi tennivaló megvan maximum 10 percből. És nem hétvégén összeadódva minden, addig egy mocsokban élve éhenhalva 4-5 órán keresztül.
És ennyi csalódás után, inkább vagyok egyedül, főzök magamra, rendben tartom a lakást, de legalább bejövök és mindig rend van. Legalább nincs kin idegeskedni, hogy ez meg a sincs elpakolva. Meg nincs az, hogy tényleg úgy érzem, hogy én magam viszem a háztartást egyedül. Mert Én sem lettem nevelve a háziasszony módra( nem is lett volna ideje anyámnak reggel 6-tól este 8 ig mindennap dolgozott) Mégse haltam éhen, mégis közel jeles tanuló voltam. De itt egyszerűen már nem értem mi van a mai lányokkal..
(egy nemrég felrakott kérdés motivált most a soraimat írva)
válasza:
válasza: válasza:Szerintem azért ez nem ennyire egyszerű.
Vajon ha Te nem lettél volna rászorulva a családi háttered miatt, akkor nem használnád ki a kényelmesebb megoldást akár a mai napig is? Főznek, mosnak rád, stb, mindig tiszta a lakás stb.
Mondom ezt úgy, hogy 19 éves koromban meghaltak a szüleim, és egyszerűen kénytelen voltam felnőni. De az előtt nekem is kényelmes volt, hogy minden úgymond kész van nélkülem is.
Érdemes lenne olyan lányokkal ismerkedni, akik ha bár nem is tudnak egyből mindent, nyitottak rá, hogy megtanulják.
Lehet, hogy az elején a rántottát is meg kell neki mutatni, de ha egyszer rákap és van sikerélménye, nem egy ördöngösség ez.. csak hát nincs mindenki rászorulva, így motiváció sincs.
amúgy a közös főzés szerintem állati jó program ;)
Mi a párommal is főzünk együtt, ő sem egy főszakács, de az alapjai megvannak és imád tanulni. Most épp megtanult tarhonyát csinálni, és imádja :)
Mondjuk én vagyok a nő, de nem hiszem, hogy ez annyit számít.
Ki szoktunk mindig találni valamit, hogy hú ezt de rég ettem vagy az de jól néz ki, vagy valami. Én főzök, ő a kuktám,és nagyon élvezi ő is, én is. Közben borozgatunk, zenét hallgatunk, ő meg ellesi mit hogyan, melyik fűszer kell, stb.
Ezek mind-mind tanulhatóak, ha van miért. De lássuk be, te is, én is csak kényszerből tanultunk bele.
Ha mondjuk maximálisan érdektelenek egy adott idő után és tényleg úgy gondolják, hogy majd anya helyett ez után Te csinálod, azoknak útilapu, de ne írd le őket alapból.
válasza:"Vagy csak engem hoz össze az élet ilyen életrevalótlanokkal?"
Igen. POnt a talpraesettségeddel, háziasságoddal bevonzod a semmitevőket, ügyetleneket.
De mondok mást. Aki szeret, és tartása is van, az tudod, mit fog tenni? Megtanul főzni!
Feleségem a szüleinél lakott, mikor megismerkedtünk, én meg egyedül. Én tudtam főzni (mert imádom a hasamat), ő nem. És mivel imponálni akart nekem, otthon, az anyukájától megtanult főzni. Mert zavarta, hogy nem tud, mikor én meg tudok.
Az általad említett nőkkel nem az a baj, hogy nem tudnak főzni, nem háziasak, hisz te sem így születtél. Az a baj velük, hogy ez totálisan nem zavarja őket, és hagynák, hogy egy életen át kiszolgálja őket - anyjuk után a férjük. Ez fordított esetben is gáz lenne (ha a férfi várná ezt el), de így még inkább.
Keress kitartóan tovább, pl. egyedül lakó lányoknál próbálkozz, ők valószínűleg hasonlóan vannak vele, mint te.
válasza: válasza:Ehhez szokott vagy nem ehhez szokott de aki felnőtt emberként szeretne viselkedni és külön költözni az tudja már ellátni magát. Szerencsére sosem futottam még bele ilyenbe, de van pár barátnőm akiknek meg a barátjuk ilyen, tehát van férfiben is hasonló. Nem tudom hogy ennek a korosztálynak a szülei hogy tudták így elcseszni őket. Én is szerencsésnek tartom magam, hogy anyukám kicsit se volt házias és nekem kellett mindent csinálni mert így legalább nem okozott gondot amikor összeköltöztem a párommal. De ő is ugyan így van ezzel, mindketten dolgozunk, tök alap, hogy a házimunka is közös.
Az nem lehet amúgy, hogy te kényelmesíted el őket azzal, hogy elfogadod, hogy nem értenek hozzá? Tudnak ők szerintem csak nem akarnak mert hagyod nekik.
Akinek meg semmi igénye nincs ilyenre azt hagyni kell a francba. Én is rettentő balfsz voltam néha az elején, sokszor kellett rákeresni neten, hogy mit hogy kell csinálni. De legalább volt igényem rá, hogy el tudjam látni magam.
De nyugodj meg, van egy csomó csaj akiknek ez nem okoz problémát. Az én környezetemben például pont a srácok ilyen teszetoszák. Lehet, hogy csak én vagyok szerencsés a párommal és valóban vonzzák egyást az ilyen ellentétek. De simán tudsz találni szerintem olyan nőt, akinek nem büdös a házimunka.
válasza:Hiba, de én is mindent megcsinalok a gyerekeimnek, mégis a 15 éves lányom simán süt-főz. A 11 éves fiú még nem :-)
Talán rossz helyen keresel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!