Férfi létemre háziasszony?

26 éves vagyok, egyedül élek, van egy lakásom, meg egy macskám.

Kb középsulis korom óta, magamra kell főzzek és mindent csináljak, mert anyum sokat dolgozott. Nincs is ezzel semmi baj, hozzászoktam, akkor rosszul esett, hogy mindent magamra kell csináljak, de mára beláttam, hogy nem is történhetett volna jobban - vagy mégis? Mert azóta egy lányt sem találtam, aki ne lett volna annyira tesze-tosza, hogy egy rántottát sem képes megcsinálni. Persze tudom, a mai felvilágosult világban, ahol mindenki egyenlő, mindenkinek ugyanolyan joga van mindenhez(vagy mégse?), kikérik maguknak a lányok, hogy ők bejárónők legyenek.

A kapcsolataim során nem is ezt vártam el. De nehogy már még segítséggel se legyen képes egyik se ellátni saját magát?! Lehet Én vagyok a hülye, de akivel eddig ismerkedtem, egyik sem tudott főzni, a mosógépet anyu majd bekapcsolja, ha nincs kaja, hát aznap nem eszek, ha mocsok van hát mocsok van. Ez normális?

Múltkor is telóztam egy csajjal, ismerkedési fázis, mondom, hogy épp tarja sül a sütőben hagymás krumpli ágyon. Válasz? Úúristen te tudsz főzni/sütni? Én nem tudok.

Mondom, szerinted éhen halok majd, ha nem rakják el a táplálékot vagy mi? De előző barátnőkből is kiindulva, még egy unclebenst sem tudtak megcsinálni, pedig az se egy nagy dolog. Ha én elmentem előbb dolgozni , ő meg később egyetemre, ágyat bevetni? Semmi. Szennyest megnézni, hogy lehet-e már mosni? Semmi. Pedig milliószor kértem, egyszerűen mindegyiknek az volt a válasza, ők így nevelkedtek, ehhez szoktak hozzá. Persze én szerintem ez hatalmas hazugság, nem egy ördögtől való dolog a főzés, sem az , hogy elpakoljunk magunk után, vagy elmosogassunk és ne napokig kerülgessük a mosatlan edényeket a mosógatótálcába beba***a..

Most komolyan, ez csak szerintem gáz, vagy nekem vannak irreálisan nagy elvárásaim? Mi lesz, ha gyerekünk lesz, apa főz, most takarít, amíg anya fécbukozik? Mert őt nem így nevelték. Ha éhes, hát mindegy, ha lesz kaja lesz, ha nem akkor éhezik. Ez milyen felfogás? A gyerekünknek se fog majd ennivalót adni, mert nem így nevelték?

Vannak ezek a nagymamás memek, és azon gondolkodom,hogy a mai lányokból soha nem lesznek már olyan nagymamák, hogy elmegyünk a nagyihoz és majd jókat eszünk? Vagy csak engem hoz össze az élet ilyen életrevalótlanokkal?

És még egyszer mondom, semmi olyan extra kérésem nem volt, hogy én akkor este sörözök vagy vakarom a tököm amíg az asszony a teendőket csinálja. Pedig a takarítás sem nagy kunszt, az egész napi tennivaló megvan maximum 10 percből. És nem hétvégén összeadódva minden, addig egy mocsokban élve éhenhalva 4-5 órán keresztül.

És ennyi csalódás után, inkább vagyok egyedül, főzök magamra, rendben tartom a lakást, de legalább bejövök és mindig rend van. Legalább nincs kin idegeskedni, hogy ez meg a sincs elpakolva. Meg nincs az, hogy tényleg úgy érzem, hogy én magam viszem a háztartást egyedül. Mert Én sem lettem nevelve a háziasszony módra( nem is lett volna ideje anyámnak reggel 6-tól este 8 ig mindennap dolgozott) Mégse haltam éhen, mégis közel jeles tanuló voltam. De itt egyszerűen már nem értem mi van a mai lányokkal..

(egy nemrég felrakott kérdés motivált most a soraimat írva)