Mi a különbség egy 30-40 közötti és egy 20-30 közötti, átlagos nő gondolkodása és elvárásai között?

Én 29 vagyok, tehát a 30-hoz közeledem, és egyszerűen megnőttek az elvárásaim, de szerencsére a párom - akivel 21 évesen jöttem össze - simán teljesíti.

20 éves korom körül szerelmes voltam cigiző, totál mihaszna, piás, lelki sérült, másokkal játszadozó srácokba, akikhez most már bottal sem nyúlnék.

Nincs szerintem sem kifejezetten éles határ, viszont vannak gyorsan és lassabban változó/tanuló/fejlődő emberek. Én inkább a koruknak megfelelőek közé sorolom magam, már lefelé 5 év is hatalmas szakadékot teremt másokkal úgy érzem, egyszerűen unom őket és nem akarok ott tartani és azt csinálni már, amit ők. Valahol fordítva is ezt az előrehaladottságot, igényességet várom el és azt, hogy aki egyszer elmúlt már húsz, előre nézzen és ne hátra, épp ezért önmagát kizáró jelenség, hogy valaki, aki nálam jóval idősebb vagy fiatalabb, belémszeret és én annak örülök. Ezzel azt akarom mondani, hogy sok esetben megfigyelhető azért egyfajta másság a korosztályok között, de ez függ az egyéni fejlődési ütemtől is.

Ami bennem változott főleg, az az emberismeret. Én is érzékenyebb lettem azokra a dolgokra, amikből már tanultam, könnyebben vagyok egyenes és mondok nyíltan nemet, ma már nem mennék el arra a második randira, amire "lássuk meg, adjunk esélyt" alapon mondjuk 5 éve igent mondtam. Pedig ez még csak 20-ról 25-re váltás, nem évtizedek. Megtanultam értékelni a szingli életet és egyszerűen nem kapkodok úgy senki után, hogy a magány elől meneküljek. Nincs szükségem senkire, inkább csak nyitott vagyok (már csak voltam, lett párom) arra, hogy egy mindkettőnknek megfelelő kis szimbiózist, társkapcsolatot kialakítsunk, ami ha nem hozza a várt minőséget, jobb, ha nincs is helyette más. Nehezebb már elbizonytalanítani, letörni a szarvam, nehezebb megalázni, könnyebben megrázom magam és tovább állok. És könnyebben is szeretek, mert kevesebb bennem a félelem és a bizonytalanság. Tudom, mit akarok és ha épp az van, akkor kiélezem, de ha nincs, már nem kapaszkodom bele kétségbeesetten egészen addig, amíg fel nem emészt és maga alá nem gyűr az a nyomorult érzés. Nehezebben jövök zavarba, több dolgot természetesnek és árnyaltnak tartok, mint korábban. Nem gyártok úgy elméleteket, nem érdekel, kinek mit jelent az erkökcs, én a magam rendszerében mozgok és érzem jól magam. Nem dramatizálok túl egyszerű, könnyen elődönthető dolgokat. Nem érdekel, hogy ki szerint mi akkora dolog és mi nem akkora, megvannak már a saját elveim. És ez szerintem egyre inkább ebbe az irányba fog tolódni.

20 évesen megismertem egy srácot, 21 évesen várandós lettem, 22 évesen szültem.

Addig úgy éreztem, hogy felelősségteljes egyetemista vagyok, aki nagyon érett, s mindent jól csinál ugy, ahogy kigondolja.

De az Anyasággal megváltozott minden. Nagyon gyerekesen gondolkodtam,nagyon izgága voltam, s most úgy gondolom, hogy akkor "tojáshéj volt a fenekemen".

Mostmar nem vagyok nagyképű, egoista, sokkal visszafogottabb lettem, s mélyebben kezdtem el tanulni az egyetemen tanítottakat.

Már csak az államvizsga és a szakdoga van hátra.

Szóval, nekem kellett a szules ahhoz, hogy olyan ember legyek , mint amilyen lettem, de messze nem a végleges. Jó úton haladok ugy erzem. S szerintem minden nőt megváltoztat az anyaság. L3gyen ez a húszas éveiben, legyen a 30as éveiben járó nő.

Nagyon korrektül leírta a 2-es és a 4-es. Ebből is látszik, hogy megfelelően kell feltenni a kérdést és akkor megkapod az őszinte választ a nőktől.

Az, hogy te melyik korosztályhoz passzolsz jobban, azon múlik, hogy mit értél el 30 évesen az életben és mennyi idősnek nézel ki külsőre.

Egy korosztályodbéli nőnek már sokkal több elvárása lesz veled szemben, előfordulhat az is, hogy van egy vagy több olyan exe, akit nem tud feledni teljesen, az is, hogy van gyereke, aki miatt akár egy gyűlölt ex, de örökké ott lesz az életében pótkeréknek, tehát hiába van magasabb szintű önismeret, ha van egy nagy halmaz, akinek nem úgy alakult az élete, ahogy szerette volna, emiatt frusztrált és előítéletes és folyamatos készenlétben várja azt, hogy bebizonyíts, hogy te is csak olyan szemét férfi vagy, mint a többi. És a másik halmaz, akinek meg sikerült teljesítenie az életében minden fontos mérföldkövet, karrier, anyagiak, külső, stb. és emiatt magasak az elvárásai, mert ő maga is teljesíti.

A reális elvárásokkal rendelkező nők többsége ebben az életkorban már kapcsolatban van vagy ha éppen szakít, akkor van olyan baráti köre, kollégái, hobbija kapcsán ismertsége, hogy már megvan az "utód".

Aki pedig tartósan szingli ebben a korban, ott általában sokkal súlyosabb személyiségproblémák vannak, mint a hasonló férfiaknál, ez pedig abból fakad, hogy még ma is a nők vannak passzív szerepben, nekik elég létezniük és emberek közé menniük és ha akarnak kapcsolatot, akkor megvan hozzá a lehetőségük, a férfiaknál meg bőven elég, ha valaki félénkebb, visszahúzódóbb és mellette nem éri el a 8/10-es szintet, hogy legalább akadjon olyan nő, aki üldözi őt a szerelmével.

Nem véletlenül vágyik sok férfi fiatal lányokra, nem csak a fiatal, feszes test miatt, hanem az ilyenek sokasága miatt is. Egy fiatal lány még alkalmazkodóbb, kevesebbet csalódott, őszintébben és intenzívebben éli meg az érzelmeit, ritkább esetben számító, rideg és halvérű, valamint még fiatalon rugalmasabb az ember, így könnyebben össze tud csiszolódni egy tapasztaltabb férfivel, míg a saját korosztálya szintén még intenzíven éli meg az érzelmeit, élettapasztalatlan, így a kettő együtt nem mindig működik.

Vagy fiatalon még a lehetőségek nincsenek meg például az összeköltözésre, ugyanakkor úgy élnek, mintha sosem lenne holnap és havi sokszázezret elvernek albérletre vagy beleugranak egy lakáshitelbe.

Viszont sok olyan is van, aki már fiatalon, akár neveltetés miatt, de azért megy az idősebb pasikra, mert be akarja biztosítani magát anyagilag. Ez megint nem túl jó döntés, mert nem önmagadért lesz veled, hanem az anyagi javakért.

Illetve hiába szeretnél fiatalt, amikor rájuk van a legnagyobb igény és mellette még sokuk nem is jönne össze még 4-5 évvel idősebb pasival sem, mert már azt is soknak tartja, akkor te már bácsikának számítasz a szemükben. Főleg ha még őszülsz és/vagy kopaszodsz is, illetve nincs az a kifejezett kölyökképed, hogy elkérik a személyidet.

Apakomplexushoz meg még túl fiatal vagy, szóval ebből a szempontból ez a legrosszabb kor.

Egyébként meg kivételek mindig akadnak, például fiatalok között is vannak, akiknek magas elvárásai vannak, de itt a motiváció és az oka más. Sok fiatal lány valami különleges érzést hajszol, amit akkor érez, amikor Justin Bieberre gondolva maszturbál otthon és nem érti, hogy miért nem érzi ezt az érzést már a sokadik srácnál sem, de ugyanakkor már a gondolat is frusztrálja, hogy túl sok srácot próbált ki és nehogy ribinek nézzék.

Más fiatal lány meg túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít kapcsolat szempontjából triviálisabb dolgoknak, akár egy közös hobbi vagy ilyesmi, míg totálisan figyelmen kívül hagyja akár a komoly red flageket is. Vagy magának ennek a speciális érzésnek, amit fentebb írtam, ha érzi valaki iránt, akkor lehet börtönviselt cigó is, akkor is jön a rózsaszín köd és ad neki egy esélyt és minél inkább szét akarod őket választani, annál jobban ragaszkodik hozzá.

20-30: keresem a szőke herceget, buli, pia, smink, pasik, travel, coffe

30-40: nem jött a szőke herceg, csúnyulok, a büfé diplomámmal 10 év után is ugyan annyit keresek, a főnök sem hív be az irodába már egy jó cidázásra, kellene egy barom, aki végre fizet egy lakást házat nekem, mert már unom a csajalbit harmadmagammal. Lehet felette jó esetben uralkodni, majd jól lehordom mindennek, ha kibírom mellette 10 évig még anyagilag is jól jövök ki, ha meg jön egy jobb, nulla munkám van benne, simán lelépek. Ha szülök neki egy gyereket, még anyagilag is kinullázom, a bíróság a gyereket és a pénzt úgyis nekem adja, a társadalom is engem fog sajnálni, lesz +1 biztos bevételi forrásom.