Hogyan élitek meg, ha a párotok alacsonyabb értelmi, szellemi szinten van, mint ti?

Mivel a párom jó nő volt, addig bírtam elviselni ezt a különbséget, amíg fel nem szedett 25kg-t.

Utána már nem volt ami érdekeljen benne.

Hat nalunk mar egyre jobban kezd feszultebbe valni a levego...es hat en vagyok a hulye szerepeben.

Sokszor hallgatom, hogy nem gondolkozok logikusan es buta vagyok.

Sajnos kezdem elhinni, hogy tenyleg nem vagyunk egy szinten. Pedig vhol tudom, hogy ha valoban olyan uresfeju lennek( ahogyan hangoztatja mostanaban), nem jott volna ossze velem.

En kezdem magam nagyon sz*rul erezni, Ot pedig el nem tudom kepzelni, hogy miert van meg mindig velem, ha valoban ennyire gaznak tarthat.

Mindegy, elofordul, hogy ket szemely nem illik ossze.

Nem járnék olyannal, aki nincs egy szinten velem, ha nagyon csúnyán akarok fogalmazni. És ez persze oda-vissza igaz, olyannal sem érezném jól magam, aki sokkal műveltebb mint én vagyok. Alapvetően egy férfi személyiségébe szeretek bele, ebbe pedig erősen beletartozik az intelligencia, az értékrend, a humor (ami intelligencia mérő is),a világra való nyitottság, az elfogadás stb.

Szerintem ha azt gondolod a párodról, hogy nincs egy szinten veled, az régen rossz, nem értem, akkor miért vagy mellette. Kivéve, ha férfi vagy, akkor érthetőbb a helyzet.

Sajnos többször belefutottam ilyenbe régebben, általában akkor, ha nem akadt jobb, én meg a padlón voltam. Sosem bírtam pár hétnél-hónapnál tovább mellettük. Többnyire azért szakítottam velük, mert idegesített a számomra lassú felfogásuk, a nehézkességük, a felületességük. Nem bírtam a tartalmatlan csendet.

A komoly kapcsolataimban viszont közel azonos szellemi (és végzettségbeli) szinten voltam a partneremmel, így van ez most is:)

Engem nem zavart eddig. Nő vagyok, de reál beállítottságú, ezt tanulom egyetemen is, emellett művelt vagyok szerintem.

Minden eddigi barátom felnézett rám "az eszem" miatt. Én meg másért néztem fel rájuk, többségében szakmunkások voltak, szerettem, hogy szépen végzik a munkájukat, és soha nem volt kérdés, hogy ha valamim elromlott, ne tudták volna megjavítani. Nekem ez a férfiasság jele, és én inkább ezt várom egy partnertől, ezt a gyakorlati érzéket. Szellemi téren meg legalább napi 8 órát vagyok hasonló gondolkodású emberekkel, szóval ez nekem elég.

Ami fontos inkább, hogy legyen érzelmi intelligenciája, ha problémáink akadnak, meg tudjuk beszélni, tudjak vele kicsit lelkizni, stb.

Kompromisszumot kötöttem. Hencegés nélkül: okosabb vagyok, mint az átlag, tájékozottabb is, és mellé még jön egy kis ezoterikus érdeklődés. Nagyon nehéz olyan párt találni, aki mindezekben partner tud lenni. Aki igen, annak pedig a személyisége nem felel meg. Sok érzéketlen, nárcisztikus embert ismerek, akiknek hasonló az IQ-ja.

Idővel rájöttem, hogy ez nem fontos. Az igen, hogy a fontos dolgokról tudjunk beszélgetni (érzelmek), hasonló legyen a világnézetünk, és tisztelni tudjuk egymást.

Jó, hát nem vele fogok vitázni politikáról. Viszont rengeteg olyan emberi értéke van, amiért tisztelni és szeretni tudom. Sok dolog van, amiben ő jobb, pl. sokkal jobban vezet, mint én.

Ezt most nem úgy kell elképzelni, hogy enyhén fogyatékos, és két szót nem tud kinyögni. :) Egyszerűen átlagos az IQ-ja.

Nem okoz konfliktust kettőnk között a különbség.

A buta emberek kimondottan idegesítenek egyébként.