Erős feltételezés vagy egyetértesz: az állami szektorban alacsonyabb szellemi képességű embereket foglalkoztatnak, mint a privát szektorban?

Erős feltételezés. Lásd a tanárok de a kutatók is állami szektorban dolgoznak.

"Akinek van egy csepp esze, az nem fog állami pénzért gürizni"

Magánszektorban is lehet gürizni - amikor a profitorientált vállalaté a lelked is 7/24-ben...

Másrészt az emberek ritkán hoznak tisztán racionális döntéseket - lásd a szerelmet, vagy munkában a hivatástudatot.

"Lásd a tanárok de a kutatók is állami szektorban dolgoznak."

Igaz, de csak azért, mert a magánszektor aránylag kevés szakembert tud felvenni. Egy állami iskolába egy tanárnak is könnyebb bejutni, mint egy magániskolába, és ez a kutatókra is igaz. Ahol meg csak állami alternatíva van, ott eleve értelmetlen az összehasonlítás.

Érdekes dolgozat:

[link]

22. oldalt javaslom figyelmetekbe.

"Egy állami iskolába egy tanárnak is könnyebb bejutni, mint egy magániskolába"

A lehetőség adott - csak kényelmesebb egy előre kiépített rendszerbe beépülni, mint versenyyezni.

Épp a helyek száma és a verseny a lényeg. A "jobbak" bekerülnek, a többiek mennek az állami suliba.

Persze ez így nagyon le van egyszerűsítve. De a lényeg, hogy bizonyos szakmák esetében az állam nagyobb munkaerő felszívó képessége a minőség rovására megy, a nagy átlagot tekintve. Mondhatjuk úgy is, hogy a verseny szféra kiszippantja a piac javát. És arányában minél kevesebb embert vesz fel a magánszféra, annál kevésbé jelentkezik ez a minőségi különbség (annál több jól képzett ember kerül az állami szektorba).

Dolgoztam egyszer egy állami kutatóhelyen. Nagyjából agyhalott zombik szellemi halottasháza volt, holott mindenkinek volt doktorija. A jobb elmék hamar elmenekültek. Szerénytelenül idesorolom magamat is, aki immár egy külföldi magáncégnél vagyok kutató.

Ugyanakkor a legragyogóbb elméket, akiket ismerek, mind állami helyeken találjuk. Mondjuk ennek nyilván az az egyik oka, hogy az állami helyen kutató profok gyakran tartanak előadást, míg a cégek zsenijeiről nem igazán hallunk.

Ennek a kettősségnek (mármint hogy a nagyon gyengék mellett nagyon sok jót is találunk állami helyen) szerintem nagyjából az az oka, hogy az igazán nagy kutatói szabadsághoz csak állami helyen lehet hozzáférni. Vannak szabad elmék, akik gyermeki érdeklődéssel fordulnak a természet valamely csodája irányába, és azt kutatják hatalmas átéléssel egész életükben. Bármilyen tehetségesek is, képtelenek volnának egy gyógyszercég által meghatározott irányt követni. Ugyanakkor nekik is megvan a (pénz helyett) megfelelő motviáló-jutalmazó tényező, mivel ezek az emberek szeretnek előrejutni az akadémiai ranglistán, és ha nem is lesznek milliomosok életük végén, de büszkén tekinthetnek vissza a különböző professzori kinevezésekre, díjakra, stb.

Én viszont nagyon tehetséges promlémamegoldó vagyok, de igazából csapnivaló kutató. Egyszerűen túl sok dolog érdekel ahhoz, hogy egyvalamivel kezdjek foglalkzni. Viszont a legjobban a problémák szellemes megoldásait szeretem, és itt a cégnél megmondják, hogy mi a probléma, nekem csak megoldanom kell. Tehát rossz vagyok abban, hogy saját magamnak keressek kihívást, de ha van kihívás, azt legyőzöm. Ugyanakkor azt látom, hogy itt a cégnél is vannak amolyan "tisztes iparos" jellegű emberek, akik mindent megtesznek, amit kell, de agyilag nem hasítanak nagyon.

(Egyfajta személyes tapasztalati ökölszabályként azt látom, hogy a cégeknél vegyesen van jó és rossz, az állami helyeken meg valamiért dúsul az egyik irányba.)

Ja és nem mellesleg sokkal jobban élvezem a megkeresett zsetont, mint a mindenféle kinevezéseket. ;)

Fenti tapasztalataim sem statisztikai jellegű adatháttérrel nem rendelkeznek, sem pedig a területemen kívül más szakmákra nem vonható párhuzam, kéretik ennek megfelelően kezelni.

A kérdés az, hogy mit értesz "szellemi képesség" alatt.

Ha a konkrét szakterületen vett munka hatékonyságára gondolsz, az alighanem jól korrelál a fizetéssel, tehát a jellemzően jobban fizető magánszektor nagy többségben jobb képességű embereket dolgoztat.

Ha alapműveltséget, intelligenciát, esetleg érzelmi intelligenciát vagy egyéb kompetenciákat vizsgálsz, azoknál valószínűleg nem, vagy csak kicsit mutatható ki ilyen különbség.