Egyetemisták pénz nélkül tényleg nehezen találnak párt?

Nem ez az első alkalom, hogy ide írok, de 24 éves szűz nőként sok gondolatom van ezzel a témával kapcsolatban.

Egyrészt ennyi idősen nyilván megfordult a fejemben, hogy valami baj van velem, ami miatt ez egyszerűen nem jön össze. Arra a következtetésre jutottam, hogy van, és majd szeretnék is elmenni egy szakemberhez, hátha tovább tudnék lendülni.

A másik dolog, amit észrevettem magam körül, hogy anyagi háttér nélkül a komoly kapcsolatok nem tudnának létrejönni. Több korombeli ismerősöm is házas, viszont a többségüket maximálisan támogatták a szülők ebben anyagi szempontból is.

Vannak, akik egész egyetemi életük alatt kollégiumban élnek, nem telik albérletre. Azért kollégistaként jóval nehezebb tartós kapcsolatot fenntartani, nincs is ismerősöm, aki ilyen helyzetben lett volna. Olyan ismerősöm viszont van, aki egyetem után végre el tudott menni albérletbe, és meg is találta a párját, akivel 1,5 éve együtt vannak és már együtt élnek. Egy három fős koliban ebbe az irányba évekig nem tudna fejlődni egy kapcsolat, ha az egyik félnek nincs pénze összeköltözni.

Esetemben nem ez volt a helyzet. Voltam kollégista, utána úgy döntöttek szüleim, hogy vegyünk lakást, de cserébe legyek önellátó egyetem mellett. Úgyhogy ezt két lakótárssal és részmunkaidővel kénytelen voltam megoldani. Semmi időm nem lett volna ismerkedni, és az összeköltözés se jöhetett volna szóba, mert a megélhetésem függött a lakótársaktól. Azóta meg koronavírus van, de munka mellett van egy lakótársam. Most már adott lenne a lehetőség összeköltözni valakivel, de nincs hogy ismerkedni. :D