Egyetemisták pénz nélkül tényleg nehezen találnak párt?

Utolsó, csak manapság semmit mindenre rámondják, hogy nem lehet.

Ne ismerkedj utcán, mert utcán/villamoson/boltban nem azért vagy hogy ismerkedj. Ne ismerkedj közösségi médián mert nem azért vagy ott. Ilyen szenny oldalra mint a Tinder pedig nem mindenki regisztrál fel.

Mondták, hogy az igazi egyetemistáknak 2 dolguk nincs. Pénzük és idejük, ebben pedig legtöbbször van igazság:)

ui: Válasz a 9-esnek ment.

Amúgy kérdező én nem értem, hogy 14 éves kortól 24-ig, hogy nem jött össze egy semmilyen kapcsolat se. Tehát ez így érdekes, mert 15 évesen végképp nem várnak el tőled semmit, de még lányként kezdeményezni se kell. Barátaidnál ugyan ez a kérdés áll fenn.

"De társkeresőkről hallani se akarok."

Akkor legyél szűz még 40 évesen is. Nem velünk bszol ki, hanem magaddal.

"És az emberek többsége nagyon nem kedvelt."

Akkor elgondolkodhatnál, hogy veled van a probléma, és nem az összes többi emberrel.

Én is figyeltem már meg hasonló jelenséget, a tapasztalataim a következők.

1. Vidékről származom, egy kisvárosból. Ott végeztem el a gimnáziumot. Nem voltam különösen bulizós típus, de a lányok kedveltek, népszerű voltam a köreikben. Az első kapcsolatom is így alakult ki tizenkettedikben, bár nem tartott sokáig.

2. Gimnázium után felkerültem Pestre, egy jó hírű egyetemre. Emellett koliban laktam, mi is hárman éltünk egy szobában. Az első évben megismerkedtem egy lánnyal a kollégiumban, kb. fél évig fenn is lehetett tartani a kapcsolatot, de hamar rájöttünk, hogy eltérő a személyiségünk (ő inkább extrovertált, én introvertáltabb vagyok). Így lett vége ennek a kapcsolatnak. A problémák ez után kezdődtek.

3. Az egyetememre főleg felső középosztálybeli családok gyerekei jártak. A szülők között sok cégvezető, jogász, nevesebb orvos, közgazdász stb. található. Így az évfolyamtársaim nagy része könnyen megengedhette magának, hogy évente az átlagosnál hosszabb nyaralásokra is elutazzon, eljártak síelni, más hasonló költségesebb tevékenységeket végeztek. Én ehhez képest szegényebb családból származtam, a szüleim tudták finanszírozni a tanulmányaimat, de emellett már nyaralásra nem igen jutott pénz.

4. Utólag visszatekintve, számomra a problémát az okozta, hogy a párkeresést nagyon a szaktársaimra korlátoztam le. Így pár kellemetlenséget át is éltem emiatt. Ha jól emlékszem, három alkalommal megesett, hogy lányok kezdeményeztek nálam az egyetemről. Néhány napig beszélgettünk. Élőben és interneten egyaránt. Ami a legbosszantóbb volt az egészben, hogy mind a három esetben az vetett véget az ismerkedésnek, hogy kollégiumban lakok. Mindaddig, amíg nem derült ki, hogy hol élek, nagyon aktívan keresték a társaságomat. Miután elmondtam, hogy kollégiumban élek, ez nagyon senkinek sem tetszett, és meg is szakadt az ismerkedés. A problémának ez az egyik oldala, de van másik része is.

5. Alapvetően introvertáltabb személyiség vagyok. Ez azt jelenti, hogy inkább olvasgatással, képzőművészetekkel töltöm az időmet. Ha nem otthon vagyok, akkor elmegyek túrázni a természetbe, de nem társaságban, hanem egyedül. Emellett vannak barátaim, akikkel napi kapcsolatban vagyok, de azt az elvet követem, hogy inkább legyen néhány barát, akivel tényleg jóban vagyok, mintsem, hogy nagyon sok emberrel jóban legyek. Néha eljártam bulizni, évente 3-4 alaklomról van szó. Az egyetemről viszont azok a lányok, akikkel ismerkedtem, elég gyakran jártak szórakozni, akár heti szinten is. Nekem ez sok lett volna. Arra gondoltam, hogy egy hozzám hasonló introvertált barátnőt kellene találnom.

6. Volt egy közös órám egy lánnyal, aki hozzám hasonlóan inkább zárkózottabb típus. Úgy gondoltam, hogy kezdeményezek nála. Ő is szimpatikusnak talált, majdnem egyéves kapcsolat lett belőle. A problémát itt az jelentette, hogy noha hasonlóan introvertáltak voltunk, mégis eltérő anyagi körülmények közül jöttünk. A szülei milliós fizetéssel rendelkeztek, és szerintem szégyellt bemutatni nekik. Mindig valamiért elmaradt velük a találkozás. Emellett nyáron hosszabb időre elutazott a világ másik felére, így több héten keresztül nem láttuk egymást. Ebben az időben is inkább én kerestem, ő meg csak képeket küldözgetett azokról a helyekről, ahová utazott. Azt igyekeztem elfogadni, hogy miattam nem változtathatja meg a teljes életvitelét. Nem nagyon akart felvállalni nyilvánosan, ez jelentette a nagyobb bajt, emiatt végül szakítottunk is.

7. Szerintem én ott rontottam el, hogy egyetem alatt csak szaktársak között próbáltam meg barátnőt találni. Azt kell látni, hogy mindenkinek a saját kategóriájában kell keresgetni, a túl nagy pénzügyi különbségek miatt nem tartható fenn hosszútávon egy kapcsolat. Nyilván vannak kivételek, de nekem az a tapasztatom volt, hogy kollégium miatt az ismerkedés során a gazdagabb lányok lenéztek. Nem szeretnék általánosítani, ez nyilván mindenkire nem lehet igaz, de velem ez történt meg. Másrészt introvertáltabb jellemű személy vagyok, így ha olyan lánnyal találkozok, akinél azt érzem, hogy kibillentene a komfortzónámból (pl. bulizósabb jellemű), akkor inkább elkerülöm. Pár éve nincs barátnőm, de ez idő alatt volt, hogy beszélgettem több lánnyal is. Egyikükkel randiztunk is néhányszor. Az utóbbinál azt éreztem, hogy a személyiségünk eltérő, és sokat be kellene áldoznom az életvitelemből, ha vele komolyabban terveznék. Azt vettem észre, hogy idővel megmerevedik a személyiségünk, és ezért is elkerüljük a potenciális párkapcsolatokat. A lényeg, hogy a múltban lehet, hogy mások lenézőek voltak, de ezért nem szabad úgy viselkedni, hogy másokat hibáztassunk. Én tisztában vagyok azzal, hogy a jelenlegi helyzetem a személyiségemre vezethető vissza. Ez lehet, hogy idővel változik, lehet, hogy nem.