Miért nem lehet kimondani, hogy én egyetemista párt szeretnék magamnak?

De akkor eszek szerint az sem jó neked ha valaki már végzett az egyetemen. Pl én is 23 évesen végeztem és egyből mentem dolgozni. Konkrétan az zavarna ha más életszakaszban vagytok?

Nekem az érződik hogy fejben 16 év körüli szinten vagy és ezt várnád el a másiktól is, de a te dolgod kivel ismerkednél és kivel nem, lényegtelen más mit mond.

Mert ez nem a te párválasztásodról szól, hanem az első generációs értelmiségi útkereséséről. Mert apádnak kisebbségi komplexusa van, te meg illetlennek érzed, hogy tanultabb vagy nála és nem akarod megbántani az érzékenységét. Ehhez két hozzafűzni valóm van: De, meg fogod bántani a komplexusos lelkét, akármennyire nem akarod. Mivel őt a legkevésbé sem érdekli, hogy a diplomásokat szidó hozzáállásával (mert ez arról szól) és a saját lányára kivetített komplexusaival mennyire bántja meg a gyerekét, javaslom, hogy ezen lépj túl. A szakadék már megvan. A későbbiekben ez egyre mélyülni fog, és -mint annyi minden az életben-a te intelligenciádon fog múlni, hogy hova fejlődik. Neki sajnos nincs meg se a képessége, se a szándéka, hogy normalizálódjon a viszonyotok, ezért a jövőben azt javaslom, a felületes érintkezésre szorítkozz az ő kis világáról és bólogass, ha a dolgairól mesél. A tiedeket felesleges részletezni, egyrészt nem érti, másrészt fáj neki a komplexusai miatt. A másik, hogy felnőtt ember vagy, se a szüleidnek, se másnak nincs köze a szerelmi életedhez. Pont. Olyan párt választasz, amilyet akarsz. Ez nem olyasmi, ami véleményezés kérdése. Egyébként javaslom a saját közegből való párválasztást, legyen előtted intő példa a szakmunkás papa. Gondolom nem akarod ezt hallgatni majd a párodtól. Kitartás, nem lesz könnyű ebben a közegben megtalálnod a saját utad. Javaslom, hogy amint lehetséges, anyagilag is állj a saját lábadra és élj külön. Még jó családi háttér mellett is előnyös szerintem, de nálad mindenképp. Ez csak rosszabb lesz idővel. Olyan szomorú ez. A szülők elvileg azt akarják,hogy a gyerekük fejlődjön, boldog legyen. Szomorú, hogy sokan nem tudnak túllépni a saját kudarcukon. Ha ő elégedett lenne azzal, amit elért, örülne neked és támogatna. Nálad sokkal idősebb, PhD fokozattal rendelkező nőként mondom, soha, de soha ne hagyd magad lehúzni, senkinek. És nagyon gondold meg, ki lesz a párod. Nagyon fontos a hasonló értékrend! Ne hagyd magad elbizonytalanítani. Az én családomban csak anyukámnak van diplomája, de a 8 elemit végzett nagyszüleim voltak a legboldogabbak, hogy felvettek az egyetemre (sajnos nem érték meg, hogy elvégezzem), a családban a nálam fiatalabbak mind diplomások (orvos, ügyvéd) és szuperül kijönnek a szülőkkel. Férjemnél szintén, a szülei tanulatlan emberek voltak, de intelligensek és szerették a gyereküket. Végtelenül örültek a sikereinek, hogy elismert szakember lett. Mi pedig büszkék vagyunk rájuk, hogy ilyen emberek neveltek minket és hálásak, hogy a paraszti életvitelük megtanított minket a munka tiszteletére és magunkkal hoztuk az ő munkabírásukat. Ahogy a földet művelték, olyan szorgalommal és alázattal végezzük a napi munkánkat, amivel sok-sok ember egészségét szolgáljuk. Ez nem a párválasztásról szól, nagyon vigyázz.

5-ös vagyok. Ha így érzed, akkor tedd azt, ami neked jó. Ahogy mondtam: Felnőtt vagy. Ez a te életed, a te döntésed. Sok sikert!

Én csak azt nem értem, hogy marad a szerelem?