Egyetemisták nektek tetszik szakmunkásképző végzettségü fiúk lányok? Szüleitek mit szolnátok hozzá?

Én ezt nem értem. Mi köze a végzettségnek a külsőhöz???

Egyetemisták között is van szép és ronda meg szakmunkások között is van szép és ronda. Hol van ebbe a logika?

Hogy emberileg mennyire jön be, személyiségre, az nyilván személyfüggő. Egyetemre járok és itt is vannak s**gfejek mint ahogy mindenhol. Nem ez alapján válogatom meg hogy kikkel barátkozom/ismerkedem.

Egyébként nyilván a barátaim, környezetem 95-99%-a egyetemista, mert gimiből minden barátom egyetemre ment, a többiekkel meg értelemszerűen már ott találkoztam. DE!

Pl: van egy jóbarátom, egy srác aki szakmunkás és abból a társaságból ő az egyetlen aki nem egyetemista, de egy jó ember, jó a humora, sok minden iránt érdeklődik, egyetemet is el tudna végezni, mert az agya megvan hozzá, de neki egyszerűen így alakult az élete. Nem kell mindenkinek egyetemen tanulnia. Jó szakmákkal is lehet jól keresni.

Plusz egy csomó egyetemista ismerősömnek van már szakmája6volt már akkor amikor elkezdték a sulit és sokan terveznek utána szakmát csinálni.

Értelmes ember nem végzettség alapján disztingvál.

Az élet minden területén hozzám hasonló társat kerestem (családi háttér, célok, érdeklődési körök, életmód). Nehéz szakon szerzek diplomát, a páromnak már megvan.

Még egyetem előtt randiztam egy sráccal, aki szakközépben végzett, nem akart tovább tanulni. Szüleim bíztak bennem és türelmesen kivárták mire rájövök arra, amit ők már tudtak, hogy ő nem nekem való. (Tudtam, hogy nem fog nekik tetszeni a dolog.) Hamar kiderült. Többet nem próbálkoznék nem diplomással.

Persze egyetemet végző/végzett emberek között is vannak buták. Velük sem szívesen ismerkednék.

A szüleimet egyáltalán nem érdekli. Sablonos, de nekik annyi a lényeg, hogy én boldog legyek és jól érezzem magam, szóval amíg normális emberről van szó (aki nem bűnöző, nem bánt, nem drogos stb., stb.) addig nekik teljesen mindegy.

Ami engem illet: Alapvetően sosem tettem különbséget az emberek között ez alapján, nem gondoltam ezt fontosnak. A családomban is vannak szakmunkások és diplomások egyaránt, ahogyan a barátaim közül sem mindenki egyetemen tanult tovább. Viszont volt egy rossz tapasztalatom, ami miatt nem tagadom, hogy már bennem is vannak előítéletek és emiatt párnak nem feltétlenül szakmunkást vagy már dolgozó embert szeretnék. Egy szakmunkás (konkrétan autószerelő) fiúval ismerkedtünk, akivel részben emiatt nem működtek a dolgok, mert tulajdonképpen engem szidott ilyen-olyan módon (hogy én nem értek semmihez, hülye vagyok, életképtelen vagyok stb. és ezért járok egyetemre, mert másra nem lennék képes és egyébként is semmit sem ér, amit csinálok és kuka, így büfé meg úgy büfé, hagyjam abba...de bezzeg ő). Nem működött, mert én ezt nem voltam hajlandó elviselni és zavart, hátráltatott is a tanulásban (mindig le lettem cseszve, hogy nem igaz, hogy nem érek rá és az csak egy kifogás, hogy tanulnom kell és hasonlók) és így utólag azt mondom, hogy nem igazán értettük meg egymást. Na most én tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki ilyen és ez csak egy rossz tapasztalat volt, de ettől ez még mind megmaradt bennem és levontam a magam tanulságait. Amióta egyetemre járok azóta eleve sokkal többet vagyok egyetemisták között és az a tapasztalatom, hogy ebből a közös élethelyzetből kifolyólag könnyebben meg is találom velük a közös hangot. Mindenki ugyanúgy megéli az egyetem pozitív és negatív helyzeteit, mindenkinek tanulni kell, mindenkinek nehéz ez meg az, mindenkinek megvan a maga nyűgje, baja, öröme, amikben osztozni tudunk és így szerintem jobban megértjük egymást. Nyilván ez sem igaz mindenkire és vannak kivételek, de én azt érzem, hogy egyetemisták között nagyobb esélyem van olyan párt találni, akivel ki tudunk alakítani egy jól működő, harmonikus kapcsolatot.