Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyetenista lány, munkás fiú?
Én vagyok a lány,22 éves végzős egyetemista,utána megyek tovább mesterre. Megismertem egy fiút aki nagyon tetszik és nagyon jókat beszélgetünk,minden passzol. Még nem vagyunk együtt,de lehet látni,hogy ebből az lesz.
Ő egy gyárban munkás. Előre szólok,nem diszkriminálni akarok senkit és becsülöm azokat akik bárhol dolgoznak.
Eddig csak a baráti körből voltak szintén egyetemista pasijaim.(2) mindig egyetemeől poénkodtunk,a baráti körben is mindig ez volt (gondolom ismerős az egyetemistáknak) , elpoénkodtuk a szenvedéseinket,mindig ez a téma.
Most ugye ez egy más helyzet. Ő sok mimdent nem ért amit az egyetemről beszélek és félek,hogy a baráti körbe se tudna ezért integrálódni. Illetve 1-2 barátnőmnek meséltem már róla és eddig mindenki le akar beszélni,hogy előbb utóbb nagyon kiütköznének az ellentétek.
Ti mit gondoltok? Ez tényleg így lenne?
Akinek van esetleg ebben tapasztalata.
22L
Ha rosszat akarsz magadnak, akkor hallgass a barinőkre és élj örökké úgy ahogy azt mások megmondják neked.
Ha neked tetszik a fiú, akkor Te döntsd el hogyan tovább, ne mi, ne a barinők, ne a nagyapád, stb.
Nekem egyszer közöm volt egy olyan pasihoz, aki építőmunkás volt és 8 általánosa volt. Én egyetemista vagyok. Mindennek ellenére nagyon értelmes volt, és utána volt egy másik pasim akinek érettségije volt, és olyan buta volt, hogy alapdolgokat nem tudott, az élethez pedig abszolút hülye volt, egy hagymát nem tudott megpucolni, csak sajnos erre későn jöttem rá. Nem a bizonyítvány teszi az embert intelligensé.
1! Ment a zöld szépen osszefoglaltad!
Kérdező!
Egyszerű szakmám van (jó nem ilyen munkas de akkor is) és szinte csak egyetemista baratnoim voltak. Attól h valaki földmunkás, még lehet értelmes még diplomával is lehet valaki gigaparaszt..Be fog tudni integrálódni, és ha egyetemről meselsz lehetőleg ne úgy mesélj már mintha egy egyetemistanak mesélnel hanem úgy h értse... Ő sem így mesél neked a szakmájárol szóval ebben csak te vagy a hibas és a nagy egyetemi kommunikaciod!! Szerintem nyugodtan legyél vele ha szereted, halkan jegyezném meg h ő szorgalmas és dolgozik meg te lehet h épp kamubüfészakra pazarlod az időd amiben soha nem fogsz tudni elhelyezkedni! (Azért valljuk be vannak olyan szakok, amelyekkel nehéz az elhelyezkedes..) szóval ne hagyd, hogy a baratnoid lebeszeljenek róla! Azóta én is csinaltam diplomát ;)
Pont olyan kis bulizos pic.anak tűnsz mint az eddigi koleszos szobatarsaim. Eljönnek egyetemre, aztan minden nap buliznak, isznak. Minden egyes nap a pasizos kalandjaikat hallgatom, meg hogy milyen car a szerelmi életük. 2 perccel később mar bőgnek, aznap este mar másik pasival vannak.
Ha neked a kis barinoid véleménye számít te is csak egy felszínes csajszi vagy. "Jujj hogy fog majd beilleszkedni a kis egyetemi társaságotokba.." Sehogy. A magánéletednek nem kell az egyetemről szólnia. En a dolgozó páromat nem rángattam egyetemi bulikba, es nem egyetemi dolgokkal untatom, meg van a saját életünk es jol megvagyunk. Sot, az egyetemi párkapcsolatokból sokszor semmi jo nem sül ki, max a strigulázás hogy hany pasinak voltal mar meg.
Igaz, édesanyám már házas volt édesapámmal, amikor elkezdett járni a főiskolára, de attól még úgy néz ki a helyzet, hogy anya főiskolai, apa szakmunkás végzettségű. Sok tekintetben más világban élnek mind ketten, de attól még vannak közös pontjaik, és szerintem ez a legfontosabb.
Most azzal nincs semmi gond, ha később kijönnek az ellentétek - ha nagyon különböztök, és nem tudjátok megoldani, akkor szakítani fogtok. De addig is lesz egy (remélhetőleg jó) kapcsolatotok.
Meg kell próbálni, szerintem semmit nem veszíthetsz vele.
Az egyetemista dolgokat el lehet magyarázni, én is mindig próbálom úgy mondani a dolgokat, hogy apa is értse, ha nem ért valamit, szól, aztán próbálom másképp mondani. Eddig szerintem nem volt olyan dolog, amit előbb-utóbb nem értett volna meg, maximum ha hirtelen nem tudja, miről van szó, gyorsan bekérdez, hogy "Az mi is? Tudom, hogy mondtad már", aztán mondok pár kulcsfogalmat, amihez tudja kötni, és tudja is, miről van szó. Neki ennyi elég. Ha a srác is nagyjából tisztában van az egyetemi dolgokkal, akkor pedig a társasággal se lesz szerintem gond, de az is adja magát. Maximum ha nem érzi jól magát a barátaiddal, akkor nem megy veled, mikor velük mész valahova, ez se probléma, hiszen egyrészt nem vagytok összenőve, szóval nem kell mindenhova együtt járni, másrészt meg attól, hogy valaki az egyikőtöknek barátja, a másiknak nem kell, hogy az legyen. Ha kedvesen, udvariasan tudnak egymással beszélni, az is elég. Meg az is fontos, hogy ne marjátok el egymástól a barátokat - azt nem szabad és nagyon káros mindkettőtöknek.
Szóval szerintem próbáljátok meg, ha nem illetek össze, az úgyis kiderül, de legalább nem szalasztotok el egy lehetőséget :)
Az egyik exem egyetemista volt, ami idő alatt én automosos voltam egy markakepviseletnél... jól működött a dolog, csak sok mindent nem tudtam atérezni ( vizsgaidőszakok, lazább napirend, egyetemista poénok... )Mentünk az ő társaságba és az enyembe is..az övében kívülállónak éreztem magam, mert nem vagyok egy ismerkedős típus ... tehát nem az Egyetem volt az oka...az anyós jelölt mindig nyomta hogy lépjek tovabb ne akarjak mosóskent nyugdíjba menni... Ezt főleg az esemény keresztül sugallta...
Aztán úgy alakult hogy kaptam egY munkát de tanári diploma megszerzése volt a feltétel... Egyetemista lettem én is közel 30 évesen munka mellett... Szetmentunk az én egyetemi éveim alatt...
Szóval nem biztos hogY az a váló ok ha valaki magasabb iskolai végzettségű...
Próbáld ki, aztán kiderül...
Minden okkal történik, tehát biztosan tud neked olyat mutatni, ami pozitív irányban befolyásolja a te személyiségfejlődésedet is, tehát a környezetedtől nem egészen jogos, hogy lenézik és megpróbálnak lebeszélni.
Ugyanakkor én úgy tudok elképzelni hosszú távon egy egyetemistát egy szakmunkással, ha az utóbbi mondjuk saját vállalkozást indít. Egyrészt az anyagiak miatt lehet konfliktus máskülönben, másrészt meg fontos, hogy ő is rendelkezzen egyfajta műveltséggel, tehát ha szabadidejében mondjuk olvas, vagy van valamilyen hobbija, amivel kapcsolatban nagy tudással rendelkezik, mondjuk horgászat, kertészet, zene, művészet, stb., és van miről beszélgetni vele, akkor nincs nagy baj.
Ha neki is vannak hosszú távú céljai, akár az, hogy később ő is tanuljon valami újat, akár a szakmáján belül elvegezzen egy szakiranyú képzést, vagy egy üzletit, hogy vállalkozó lehessen, és előrébb tudjon lépni a karrierjében, hát ehhez joga van, csak akarni kell. Neked egyértelmű, hogy vannak ilyen céljaid, tehát hosszú távon az lehet még egy konfliktusforrás, ha ő meg beéri és megelegszik a saját helyzetével. Hosszú távon meg fogod unni, hogy mindig rágd a fülét, hogy emelkedjen ki a mostani helyzetéből, ha ő nem akar. Ezt jobb, ha előre átbeszélitek, hogy kinek mik az elvárásai és a céljai hosszú távon, de ez nem csak rátok vonatkozik, hanem bárkire, aki kapcsolatot akar valakivel.
Az első válaszokat írók: már bocsi,de miből gondolod,hogy milyen vagyok és mit sinálok? Az egyetem mellett gyakornok vagyok egy multinál és nem,nem kamubüfészakot végzek..
Egy évben kb 3x bulizom,amiből az egyik a szilveszter, és kb havonta 1x ülünk be meginni valamit a barátaimmal,azt is szülinapok ünneplése miatt (amiket már sokszor mondtam le,mert a suli és munka miatt hullafáradt voltam)
Úgyhogy légyszíves ne ítélj el úgy,hogy nem ismersz! Köszi!
Voltam a helyzetedben, és elég időt töltöttem ilyen kapcsolatban, hogy lássam az előnyeit és a hátrányát. A vége szakítás lett.
Előnyök:
- nagyon értelmes volt, támogatott a tanulásban és a céljaimban egy pontig
- szakmája révén aprólékos, türelmet igénylő dolgokat csinált nagyon szépen, ezeket megtanította nekem is
- a családi és baráti kör viszonylag könnyen befogadott és bár nem a diplomám volt a fő téma, de érdekeltem őket
- nagyobb traumáknál mellettem volt
Hátrányok:
- egyáltalán nem értette a diplomám tárgyát (ezt előtte egyszer sem mondta) és nem volt neki "igazi munka", amit ezzel csinálhatok
- a diploma közeledtével azért kiderült, hogy mégsem tudja elfogadni,hogy többet keresek majd nála
- inkább legyek háztartásbeli karrierista helyett, mint a környezetében lévők, de ezt addig nem mondta, míg aktuális nem lett volna
- az addig megbeszélt hosszútávú tervek töredéke sem volt valós részéről, elvárta volna, hogy hirtelen ne akarjak utazni, költözni, stb.
- a munkája helyhez kötötte, nekem ott nem volt álláslehetőség, ezért azt akarta volna,hogy elégedjek meg a kisbolti eladói munkával sok év tanulás után, csak hogy mellette maradjak
- elvárta, hogy az egyetem alatt megszokott életszínvonalat adjam le addig, amit ő tud megengedni. Dolgoztam végig, utána is megengedhettem volna, de luxusnak ítélt sok hétköznapi dolgot.
- a liberális nézetei eltűntek, amikor összeköltözésről volt szó, férfi központú életem lett volna, ha elfogadom
A felsorolt hátrányok apránként kerültek elő, de közel egy évig örlődtem, nem hallgattam barátokra, akik szakításra akartak rábeszélni. Amúgy jó volt, csak mindig még egy apróság kiderült és bíztam, hogy majd elfogadja, változik, ha meglátja... A végén már egy nagyobb beszélgetés során minden terítékre került, nyíltan kimondtuk a dolgokat, és aznap szakítottunk. Nem volt harag, megbántottság, de előbb felébredhettem volna.
Most a férjemmel kiegyensúlyozottabban megy minden. Ő sem diplomás, de van a családjában, így testközelből látta, hogy mit jelent. Ő nem változtatott menet közben a nézetein, büszke rám és együtt építettünk fel egy olyan otthont, amiről nem is álmodtam korábban.
Akár működhet is a kapcsolat, de ne nézz félre, ha kiütköznek a problémák.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!