Mit tehetek, ha a nővérem gyári munkás és nem törekszik jobbra?
23 éves lesz, 2 éve végez betanított munkát. 2 nyelven beszél és az érettségie is egy erős közepes lett. 2 éve nem igazán lett volna lehetősége fősulira/egyetemre menni, az apánk (aki amúgy egyedül nevelt minket) nem dolgozik, igazából a nővérem tartott el minket... De azóta bőven rendeződtek az anyagi dolgaink, mostmár akár költségesen is mehetne tovább tanulni, de nem akar.
Azt álítja, hogy nincsen hozzá esze. Lehet, hogy nem az én dolgom és nem kéne vele foglalkoznom, de félek hogy 10 év mulva mi lesz vele.
Valamint Ő értelmiségi egyébként, de csúnyán és egyszerűen fogalmazva alantasnak érzem hozzá ezt a munkát és sajnos (akárki, akármit mond) társadalmilag is lenézik az ilyen munkásokat.
Szerintetek igazam van?
Akinek eros kozepes az erettsegije az ne menjen felsooktatasba.
Viszont egy szakmat kitanulhatna, akkor nem kell betanitott melosneknt dolgoznia.
Értelmiségi mert rengeteget olvas, s nem csak ilyen young adult hülyeségeket. Ért az irodalomhoz, stb. Olyan az érdeklődési köre mint az értelmiségieknek.
Miért ne mehetne valaki erős közepessel egyetemre?! Ne vicceljünk már... Nekem gyenge közepes volt (318 pont) és azzal mentem tovább. Vagy véletlen, hogy nem mindenhol 460 a ponthatár?
Én nem nézem le Őket, számomra közömbösek. Nem ismerem Őket, így semmilyen véleménnyel nem vagyok róluk, csupán a munkájuk alapján én nem tudok ítélni... De az emberek többsége igenis lenézi és bántja az egyszerű embereket, a szegény családból származókat.
Ti is rögtön írtátok, hogy nem leszek értelmiségi pusztán az alapján a 2 sor alapján amit a családi hátteremről írtam.
" 10 éven belül megszűnhet az ilyen jellegű munka, a technológiának köszönhetően"
Magyarorszagon odebb van az meg. Raadasul hogy milyen munkak fognak megszunni a technologianak koszonhetoen, az ma meg nehezen saccolhato. Lehet te is munkanelkuli leszel, mert atveszi a munkadat egy robot vagy az AI.
Erőltetni hülyeség lenne. Majd ha ő többet szeretne, akkor tanulni fog. Ha nem, akkor nem. Az én férjem 27 évesen érettségizett le (szakmája van, amit nem szeret, nem is dolgozik benne), és ment egyetemre. Nagyapám 35 évesen állt neki a jogi egyetemnek. De még én is később kezdtem el tanulni úgy igazán, 22 évesen érettségiztem le, levelezőn, és utána mentem egyetemre, mikor a nagyobbik fiammal terhes lettem, mert akkor éreztem úgy, hogy kéne valami komolyabbat is csinálnom, ha majd visszamegyek dolgozni.
Esetleg beszélgessetek (ne cseszegetés szintjén), hogy ő hogyan látja az életét mondjuk 10-20 év múlva, mik a tervei. Még az erős közepes érettségivel sincs baj, van, aki csak később érez rá az igazi tanulás ízére, és biztos van olyan, amiben ő is nagyon jó, olyasmit simán tanulhatna. Majd, ha akar. Akár szakmát, akár mehet felsőoktatásba is, amihez kedve van. De ha most nincs hozzá kedve, akkor nem szabad erőltetni, csak biztosítani róla, hogy ha egyszer mégis úgy dönt, hogy tanulna, a család támogatni fogja ebben. Esetleg arról érdemes beszélgetni, hogy miért hiszi azt, hogy neki nincs esze a tanuláshoz, hol és mikor vették el tőle ennyire a kedvét, ki rombolta le így az önbizalmát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!