Miért nem lehet kimondani, hogy én egyetemista párt szeretnék magamnak?

A családban mindig felmerül témaként, hogy egyedülálló vagyok, nincsen párkapcsolatom és okoskodnak, elméleteket gyártanak, hogy ennek mi az oka. A végére pedig mindig oda lyukadunk ki, hogy csakis az az egyetlen oka, hogy én túl válogatós vagyok és kirekesztő, mert nekem egy szakmunkás már nem is lenne jó.... Apukám szakmunkásként ezen pl. mindig kiakad és szinte személyes sértésnek veszi, kezdi is a monológját, hogy ugyanolyan ember, semmivel sem kevesebb stb., stb. Hiába próbálom neki elmagyarázni, hogy én konkrétan miért gondolom azt, amit, ők kb. meg sem hallják, mindig csak veszekedés van belőle és meg vannak róla győződve, hogy nekik van igazuk. Holott szerintem teljesen érthető, hogy miért szeretnék inkább egyetemista párt magamnak.

Én 22 éves vagyok, egyetemen tanulok és alapvetően ebben a közegben élek. Magyarul szorgalmi időszakban az egyetem városában lakom és órákra járok, beadandókat írok, tanulok, olvasok stb., mint egy átlag egyetemista. A vizsgaidőszakban pedig értelemszerűen vizsgázok. Ezzel szemben egy szakmunkás ebben a korban (márpedig csak korombelivel tudnám elképzelni, hogy együtt legyek) már általában dolgozik, van egy fix munkahelye és egy fix keresete. Nekem ez pl. túl nagy különbség lenne, mert elsősorban arról van tapasztalatom és az érdekel, ami engem is körülvesz. Valamint teljesen más lenne az életvitelünk (ő minden reggel felkelne x órakor, munka után semmi dolga, van szabadsága, míg engem függésben tart az egyetem és az órarend, órák után is még le kell ülnöm tanulni és nem én határoznám meg, hogy mikor mire érek rá), és anyagilag is elég nagy különbség lenne közöttünk (neki lenne önálló keresete, én pedig még tanulok és max. alkalmi munkáim vannak). Érdeklődés terén persze akár lehetnek közös pontok, de én úgy érzem, hogy ezek már önmagukban elég nagy különbségek és én ezek miatt nem érezném jól magam egy ilyen kapcsolatban. Míg egy szintén tanuló, kb. velem egyidős egyetemistával már könnyebben megértenénk egymást és jobban egy hullámhosszon lennénk. Eleve sokkal többet időt is töltök egyetemisták között. Szerintem ebben nincsen semmi kirekesztő, semmi előítéletesség stb., emiatt nem értem az ő reakciójukat. Persze, láttam és ismerek én is elég sok negatív példát (gondolom mindenkinek megvan a sztereotípia a szakmunkás fiatalokról), de ettől még nem gondolom azt, hogy mindenki olyan és nem tartom magamat többnek sem stb., csak én szimplán így érzek. 22/L