Mit tennél ha azt éreznéd, hogy belefáradtál a magányba?

Hónapok óta azt érzem napi szinten, hogy bele vagyok fáradva az életembe, hogy mindent egyedül kell intézzek, egyedül megyek mindenhova, senki meg nem ölel egy percre sem, esténként sírva alszom el a szeretethiány miatt, és még nagyon hosszú a lista.

Nyomasztónak érzek mindent, senkinek nem tudom elmondani milyen érzések kavarognak bennem.

2 éve ért véget a párkapcsolatom, azóta azt érzem folyamatosan megyek lefelé a leejtőn lelkileg, és már semmi sem tud megijeszteni...

Vágynék a szerelemre, már önmagában az is elég lenne, ha szerethetnék valakit és megtehetnék érte mindent, de a szerelmi életemben mindig is szerencsétlen voltam.

Talán nekem csak ennyi van megírva.

Kezdem elengedni a reményt, hogy valaha is boldog leszek, és családom lesz egy olyan férfival, aki engem keresett.

Ti mit tennétek, ha nem látnátok a reményt egy boldogabb jövőre?