Mit tennél ha azt éreznéd, hogy belefáradtál a magányba?

Nőként pedig aztán semmi nehézséged nem lehet abban, hogy találj valakit. Csak járj nyitott szemmel és ne utasíts el élből mindenféle közeledést. Biztos vagyok benne, hogy most is van (akár több) olyan férfi akinek tetszel, lehet, hogy utalt(al) is rá, de te nem vagy hajlandó tudomást venni senkiről, csak a saját magad ideáljait és elvárásaid kergeted folyamatosan.

Csak legyél nyitottabb és adj több esélyt a nálad próbálkozóknak.

Sajna én sem feltételes módban beszélek erről.

Amíg tudsz álmodozni, addig nem halt meg a remény. Ha már nem álmodozol, akkor valószínűleg meghaltál.

Múltkor azt álmodtam, hogy valaki megcsókolt. Ez amiatt történt, mert általában én is nyűglődve alszom el és ilyen dolgokon gondolkodom. Eleve megfagyok ilyenkor télen, ami tovább erősíti a szeretet iránti vágyat.

2 év nem olyan sok idő az én 6 évemhez képest. Túl fogod élni egyedül is.

Sose éreztem még ilyet, pedig voltak időszakok az életemben, amikor évekig egyedül voltam.

De ha ilyet éreznék, becsajoznék.

Amúgy meg nem kell életképtelennek lenni egyedül, a társfüggőség egy pszichológiai anomália, terápiával meg kell tőle szabadulni, ha ez fennáll.

Amíg nem tanulod meg, hogyan legyél egyedül is egész és boldog, addig látszani fog rajtad a befásultság. Jó esetben az embernek van egy jó kis hobbija, amibe bele tud merülni, különben majd csüngsz a párodon, tőle várod a boldogságot.

Fogadj örökbe egy kutyát/macskát, tőle biztos kapsz szeretetet, van kivel törődni és mindjárt nem is vagy egyedül! És majd ha megbékélsz, akkor lesz párod is.