Az eseményekből levonva a következtetést, mit javasolnátok nekem?

Nem igazán illik a felnőtt párkapcsolatok rovatba ez a kérdésem, de úgy hiszem, itt komolyabbak valamivel a felhasználók. Tehát...

Az első kapcsolatom 16 éves koromban volt. Már eléggé vágytam rá, talán túlságosan is. Soha nem voltak barátaim, iskolában pedig gyakran szekáltak, így a szerelem tűnt akkoriban a legintenzívebb érzelemnek, ami pozitív irányba tudta volna lendíteni a mindennapjaimat.

Véletlenszerű találkozás volt ez a kapcsolat, hamar megkedveltem a nálam 5 évvel idősebb fiút. Még aznap bejelöltem Facebookon, hiszen megadta az elérhetőségét, és továbbra is szerettem volna vele tartani a kapcsolatot. Rá egy hétre találkoztunk is. Sétálgattunk, rengeteget beszélgettünk, és akkor történt meg az első csókom. Fura volt, és zavarba ejtő, de nagyon akartam, egyből “rászoktam.” Találkozgattunk, járni kezdtünk, mindig kitaláltunk valami programot, sosem unatkoztunk. 2 hét után megváltozott a viselkedése. Állandóan féltékennyé akart tenni, és bántó megjegyzéseket tett rám, amikor próbáltam vele megbeszélni ezeket, megsértődött és szakítással fenyegetőzött. Hanyagolni akartam, de nem akartam újra egyedül lenni, és képtelen voltam belátni akkor, hogy ez csak időhúzás. 3 hónap után már elegem volt belőle, mert állandóan vitát generált. Belenéztem a telefonjába, (nem szokásom, de volt egyfajta megérzésem) láttam hogy más nőkkel találkozókat beszélt meg, ráadásul volt köztük fizetős is... Azonnal szakítottam vele, és minden kapcsolatteremtési lehetőséget ellehetetlenítettem közöttünk.

Rá 7 hónapra megismertem valakit egy társkeresőn, 2 hét beszélgetés után találkoztunk. Sietős volt neki, (na persze) majd letiltott, így nyilván tárgytalannak tekintettem a dolgot. Majd másfél hónapig beszélgettem egy nálam idősebb férfival, aki 40 kilométerre lakott tőlem. Eljött hozzám, vele sem unatkoztam, szimpatizáltunk egymással. 2 hét után megírta Messengeren, hogy mostanában sok a munkája, úgyhogy az lesz a legegyszerűbb, ha soha többé nem találkozunk...🤦‍♀️

Nem ismerkedtem senkivel ezután, elment a kedvem az egésztől. De véletlenek mindig akadnak így hát szóba elegyedtem az utcán egy férfival, majd - ahogyan a történet ismétli önmagát - Facebookon tartottuk a kapcsolatot, néhány találka, és máris meggondolta magát az illető, más nőknek kezdett el nyilvánosan írogatni, a kapcsolat megszakadt.

4 hónap után visszamentem a társkeresőre, nem sokkal később újra randit beszéltem meg egy férfival, aki kicsit fiatalabb volt az utóbbiakhoz képest, viszont semmi különbség nem volt közöttük. Másfél hónap után nem akart velem találkozni, Facebookon letiltott. Mivel a családjának, sőt még a nagyszüleinek is bemutatott engem, elmentem a mamájához és elmondtam neki a történteket, és megkértem rá, hogy mondja meg az addigra már exemnek, hogy keressen meg, és legalább írja / mondja / közölje valamely úton, hogy mi volt a gond, mert tudtommal meg lehet egyezni bármiben, de ez az egyoldalú döntéshozatal nem fair. Nagyszülő reakciója: “nem mondok én neki semmit, menj el. Mindenkinek jobb lesz.”

Szóval, annak a kapcsolatnak is vége lett, és még a mai napig sem tudtam magyarázatra lelni még a rémálmaimban sem.

Majd 1 évig nem volt kapcsolatom, leszámítva három sikertelen találkozót, mert valahogy mindig megrekedt a kommunikáció, és egyikük sem árulta el, hogy mi a bajuk velem.

Tehát egy évvel később járni kezdtem valakivel. Most, hogy már tudjátok a szokásos “elvoltunk” önámításomat, a lényegre térek: megcsalt. Milyen jó a Facebook, lebuktatja az embereket... Az már más kérdés, hogy vajon hasznos-e abból a szempontból, hogy olyan egyszerűvé teszi az ismerkedést mások számára, hogy inkább válogatnak, mert azt hiszik joguk van hozzá...

Elértünk a jelenlegi helyzetemhez.

8 hónapja nincs senkim, nem is ismerkedek úgy komolyabban, mert beláttam, hogy időpocsékolás. Nem unatkozom, sőt... Túl gyorsan telnek a napok, épphogy belekezdek valamibe, és már másnap van, szóval nem tehetetlenségről van szó, csak szerettem volna párkapcsolatot.

Nem is tudom könnyedén kérdésbe foglalni ezt a szerencsétlen tőrténetemet, inkább csak arra lennék kíváncsi, hogy mit javasolnátok nekem, amitől változhatna ez a szakadatlan kudarc. 19L