Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Az eseményekből levonva a következtetést, mit javasolnátok nekem?
Nem igazán illik a felnőtt párkapcsolatok rovatba ez a kérdésem, de úgy hiszem, itt komolyabbak valamivel a felhasználók. Tehát...
Az első kapcsolatom 16 éves koromban volt. Már eléggé vágytam rá, talán túlságosan is. Soha nem voltak barátaim, iskolában pedig gyakran szekáltak, így a szerelem tűnt akkoriban a legintenzívebb érzelemnek, ami pozitív irányba tudta volna lendíteni a mindennapjaimat.
Véletlenszerű találkozás volt ez a kapcsolat, hamar megkedveltem a nálam 5 évvel idősebb fiút. Még aznap bejelöltem Facebookon, hiszen megadta az elérhetőségét, és továbbra is szerettem volna vele tartani a kapcsolatot. Rá egy hétre találkoztunk is. Sétálgattunk, rengeteget beszélgettünk, és akkor történt meg az első csókom. Fura volt, és zavarba ejtő, de nagyon akartam, egyből “rászoktam.” Találkozgattunk, járni kezdtünk, mindig kitaláltunk valami programot, sosem unatkoztunk. 2 hét után megváltozott a viselkedése. Állandóan féltékennyé akart tenni, és bántó megjegyzéseket tett rám, amikor próbáltam vele megbeszélni ezeket, megsértődött és szakítással fenyegetőzött. Hanyagolni akartam, de nem akartam újra egyedül lenni, és képtelen voltam belátni akkor, hogy ez csak időhúzás. 3 hónap után már elegem volt belőle, mert állandóan vitát generált. Belenéztem a telefonjába, (nem szokásom, de volt egyfajta megérzésem) láttam hogy más nőkkel találkozókat beszélt meg, ráadásul volt köztük fizetős is... Azonnal szakítottam vele, és minden kapcsolatteremtési lehetőséget ellehetetlenítettem közöttünk.
Rá 7 hónapra megismertem valakit egy társkeresőn, 2 hét beszélgetés után találkoztunk. Sietős volt neki, (na persze) majd letiltott, így nyilván tárgytalannak tekintettem a dolgot. Majd másfél hónapig beszélgettem egy nálam idősebb férfival, aki 40 kilométerre lakott tőlem. Eljött hozzám, vele sem unatkoztam, szimpatizáltunk egymással. 2 hét után megírta Messengeren, hogy mostanában sok a munkája, úgyhogy az lesz a legegyszerűbb, ha soha többé nem találkozunk...🤦♀️
Nem ismerkedtem senkivel ezután, elment a kedvem az egésztől. De véletlenek mindig akadnak így hát szóba elegyedtem az utcán egy férfival, majd - ahogyan a történet ismétli önmagát - Facebookon tartottuk a kapcsolatot, néhány találka, és máris meggondolta magát az illető, más nőknek kezdett el nyilvánosan írogatni, a kapcsolat megszakadt.
4 hónap után visszamentem a társkeresőre, nem sokkal később újra randit beszéltem meg egy férfival, aki kicsit fiatalabb volt az utóbbiakhoz képest, viszont semmi különbség nem volt közöttük. Másfél hónap után nem akart velem találkozni, Facebookon letiltott. Mivel a családjának, sőt még a nagyszüleinek is bemutatott engem, elmentem a mamájához és elmondtam neki a történteket, és megkértem rá, hogy mondja meg az addigra már exemnek, hogy keressen meg, és legalább írja / mondja / közölje valamely úton, hogy mi volt a gond, mert tudtommal meg lehet egyezni bármiben, de ez az egyoldalú döntéshozatal nem fair. Nagyszülő reakciója: “nem mondok én neki semmit, menj el. Mindenkinek jobb lesz.”
Szóval, annak a kapcsolatnak is vége lett, és még a mai napig sem tudtam magyarázatra lelni még a rémálmaimban sem.
Majd 1 évig nem volt kapcsolatom, leszámítva három sikertelen találkozót, mert valahogy mindig megrekedt a kommunikáció, és egyikük sem árulta el, hogy mi a bajuk velem.
Tehát egy évvel később járni kezdtem valakivel. Most, hogy már tudjátok a szokásos “elvoltunk” önámításomat, a lényegre térek: megcsalt. Milyen jó a Facebook, lebuktatja az embereket... Az már más kérdés, hogy vajon hasznos-e abból a szempontból, hogy olyan egyszerűvé teszi az ismerkedést mások számára, hogy inkább válogatnak, mert azt hiszik joguk van hozzá...
Elértünk a jelenlegi helyzetemhez.
8 hónapja nincs senkim, nem is ismerkedek úgy komolyabban, mert beláttam, hogy időpocsékolás. Nem unatkozom, sőt... Túl gyorsan telnek a napok, épphogy belekezdek valamibe, és már másnap van, szóval nem tehetetlenségről van szó, csak szerettem volna párkapcsolatot.
Nem is tudom könnyedén kérdésbe foglalni ezt a szerencsétlen tőrténetemet, inkább csak arra lennék kíváncsi, hogy mit javasolnátok nekem, amitől változhatna ez a szakadatlan kudarc. 19L
"Rá egy hétre találkoztunk is. Sétálgattunk, rengeteget beszélgettünk, és akkor történt meg az első csókom. "
Gyorsan ment.
"2 hét után megváltozott a viselkedése. Állandóan féltékennyé akart tenni, és bántó megjegyzéseket tett rám, amikor próbáltam vele megbeszélni ezeket, megsértődött és szakítással fenyegetőzött."
Ez is.
Sajnos nagyon sok a neten kapcsolatot kereső, pszichésen terhelt ember. Férfi is, nő is.
Ezért veszélyes üzem. Főleg, hogy hagyod, hogy ilyen gyorsan történjenek, peregjenek az események.
Ahhoz, hogy bárki (!) segíteni tudjon, meg kellene ismernie téged.
Ugyanis a történeteidből az jön le, hogy rövid 1-2 hét és személyes ismeretség után mindenki menekül tőled.
Miért? Ahhoz azt kellene tudnunk, hogy TE konkrétan hogyan viselkedsz,
miről beszélgetsz, hogyan reagálsz. A nagy számok törvénye szerint valahol itt kellene kereskedni.
Szerintem engedd el a társkeresős ismerkedést, az ide vezet.
Az igazi szerelem és kapcsolat spontán alakul ki személyes ismertségből, kialakul a szimpátia, barátság is a vonzalom mellett. Aki társkeresőzik, az nem kötődik. Mindig lecsap egy jobb ajánlatra. Egyfajta függőség is lehet szerintem, az izgalom, ha újabb lehetőség adódik, a kíváncsiság.
Hogy spontán mikor lesz ilyenben részed, azt nem lehet előre tudni. De nem lehet siettetni a sorsot, mert az látod, hova vezet. Nem sokszor éli át az átlagos ember azt, amiről beszélek, talán 1-2 esély van az életben erre. A lényeg, hogy ne zárkózz be, mert a 4 fal közt tényleg nem lesz rá esély.
valoszinu az a baj, hogy annyira ra vagy gorcsolve, hogy nem valogatod meg, kivel allsz le es rossz ferfiakat fogsz ki. vagy mivel nem fekszel le veluk, ezert nem vagy szamukra tobbe erdekes. en ugy erzem, ezek nem is voltak igazan kapcsolatok, csak talizgatas es a ferfiaknak egyertelmu volt, h nem vagytok egyutt, akkor lehet massal is ismerkedni. az pedig, h elmentel az egyik mamajahoz, kifejezetten creepy, nem csoda, ha elkuldott.
hiaba mondod, h nem, szerintem tulsagosan ra vagy fuggve erre a temara es nagyon akarsz valkit, de ez az eeolkodes a legtobb pasinak taszito. tudom, mindenhol azt nyomjak, h mar a 14 eveseknek is ‘kapcsolat’ kell, de szerintem 19 evesen raersz meg ezzel. nekem 19 evesen nem volt senkim es megis jol elvoltam: sulira koncentraltam, barataimmal voltam, sokat buliztunk stb. mondjuk neheziti a helyzetet, h baratid sincsenek. ezen nem gondolkoztal el, h miert lehet? ha egy baratod sincs es az osszes pasi ‘atver’ nekem az eleg gyanus lenne, h valami nem oke velem.
Tudom, hogy túl gyorsan zajlottak az események, utólag én is belátom. Viszont sosem én erőltettem rá magamat a férfiakra, sőt, volt hogy halogattam a találkozót, mert nem akartam pár nap után találkozni. Pont ezért beszélgettem legtöbbjükkel hetekig, máshogyan nem tudtam volna felületesen megismerni őket, ahhoz kellett a találkozó is.
Pihentetem a dolgot, mert nincs kedvem csalódni, és ahogy írtátok - erőltetni sem szeretném.
7# Nincsenek barátaim. (Ha már kérdezted.) Mikor suliba jártam, hiába próbálkoztam, nem volt meg az összhang senkivel, utcán pedig nem megyek oda ismeretlenekhez haverkodni. Patthelyzet mind a kettő.
9
dettó ez jutott eszembe.
Szakember segít neked, hidd el, nem ciki.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!