Mit tennétek a helyemben? Elveszettnek érzem magam teljesen?

Kicsit hosszú lesz és nem is igazán tudom, hogy hol kellene kezdenem:

1. Gyerekkor..

Nos ez elég nehéz helyzet volt, mert majdnem meghaltam kicsinek. Veszélyeztetett terhességből születtem és sokszor voltam beteges is.

Nem kerülhettem általános iskolába, mert nem voltam a velem egykorúak szintjén. Sokkal lassabban csináltam dolgokat meg, illetve sokkal nehezebben fogtam fel sok mindent és sokkal nehezebben tudtam megérteni.

Rettentően féltem az emberektől.

Volt egy idegbeteg idősebbik bátyám, aki ugyan úgy kezelt, mint akiket sosem szerettem. Szellemi fogyatékosként. Folyton bántott, megütött, ha valamire 3 másodperc alatt nem tudtam válaszolni.

Van egy jelenet kiskoromból, amikor is édesanyámat a szomszéd asszony kiültette az előszobába egy székre és két fogott a torkának. Kavartak az idősebbik bátyámmal, ő vette el anno a szüzességét, és mikor anyámnak ez nem tetszett, szét akarta őket szedni, és mikor bátyám is belátta, hogy nincs sok értelme, akkor szakított a nővel. Akkor sikerült bátyámnak elvennie tőle a kést és kidobta a nőt. Emlékszem a férje is átjött nem sokkal utána és bátyámnak esett, fel nyomta a falra. Nagyon féltem akkor is, hogy mi történik.

Apám sosem volt az az apa típus. Nem foglalkozott velünk és anyámtól tudom, hogy idősebbik bátyámat volt, hogy megrúgta, mikor kicsi volt.

Meg egyszer történt, szintén kiskoromban, nem tudom hogy hány éves lehettem, de lent voltunk ilyen kukorica földön és két bátyám össze vitatkozott valamin, és apám feléjük akarta dobni, vagy pontosan nem tudom, így a sarlót, és háromnegyed ízbe lecsapta az orromat. Állítólag nem sírtam, jól viseltem. Azt hiszem kereszt anyum volt az, aki visszavarrta, remélem nem mondok hülyeséget.

Olyan típus volt apám, aki ha hazajött munka után, mindig talált valamit amibe belekössön: nem úgy volt szerinte eltakarítva ez meg az, ahogy kellett volna, és állandóan őrjöngött anyámmal. Sokszor volt anyám részéről pohár, tányértörés stb.

Anyukám a születésem után már soha többet nem dolgozott, igazából ennek az okát nem igazán tudom, hogy miért, de végül le is volt százalékolva az egészségi állapota végett.

Már egészen kicsi koromtól kezdve a játékok érdekeltek. Mondták, hogy egyedül kezeltem a Comodor 64-es számítógépet, magamnak tudtam elindítani a játékokat. Pedig ha valaki tudja, vagy emlékszik rá, azok ugye parancsszavas gépek voltak, írni - olvasni nem tudtam még akkor.

Testileg rettentő vékony testalkatom volt. Pedig ettem én rendesen. Bár még így is több felé főzött anyám, miattam többnyire. Mert én nem szerettem azt, amit apám evett. Májak, stb.

A kezem is rettentő vékony volt, hát ez van, kislányos na. Nem tudok jobb szóval élni rá. Sokat ettem, de még se tudtam hízni. Sokáig voltam 50-55 kg, aztán később 60 körül stagnáltam. Nem híztam.

2. Mesélhetnék az állandó csesztetésről, hogy mennyire szemetek voltak az osztálytársak. Hogy úton út félen idegenek kötöttek belém, hogy röhögtek rajtam. Lányok-fiúk egyaránt, de mit számít már. Igazából ez az egész nem számít semmit sem.

Sosem mertem úgy ismerkedni, csak max az osztálytársak körébe volt, hogy próbálkoztam, sikertelenül. Meg hát ott is inkább a csendesebb osztálytársakkal voltam el, nem a nagyszájú nőszemélyekkel.

Én igazából büszke vagyok magamra valahol, persze sokat nem jelent. Attól nincs több élettapasztalatom, hogy elmentem szakmát tanulni, majd érettségizni, majd fősulira még egy szakmát tanulni.

3. És jött a hanyatlás kezdete. Ugyan is anyukám elhunyt az utolsó évem fél évi vizsgái előtt egy nappal. Ott álltam barátok nélkül, barátnő nélkül, egyedül. Azonnal depresszióba estem.

Akkor kezdtem volna próbálkozni ismerkedni, de nem igazán jött össze, sőt egyáltalán. Folyamat csak azt kaptam, hogy nem vagy az esetem. "Hú, te ócsmányság, ezt te most ugye nem gondoltad komolyan, hogy én veled?" meg hasonló társai.

Elkövettem egy nagyon nagy butaságot, nem akartam úgy dolgozni menni, amíg nem találok valakit. Ez azért volt, mert amikor valaki szóba állt is volna velem, első kérdés rögtön az volt, hogy mit dolgozol és mennyit keresel?

Nos nekem nem kellenek pénzéhes nők, akik csak emiatt akarnak, és a pénzzel, a munkámmal akarnak kompenzálni.

Aztán jött a következő állomás. Középső bátyámék folyton jártak az akkori feleségével bulizni. Még pont anyum halála előtt kezdték el, ha jól emlékszem és csomószor kikövetelték maguknak azt, hogy vigyázzak a gyerekeikre. Egy kislányra és egy kisfiúra.

Nos, ha szégyen, ha nem, sokszor már depressziós voltam emiatt is, hogy miért kell rájuk nekem vigyáznom. Volt, hogy meg se fürdettem őket, sőt, még ha nem is szép dolog, volt, hogy enni sem adtam nekik és úgy fektettem le őket.

Sosem szerettek igazán a gyerekek, mert elég szigorú voltam velük szemben.

4. Jött az újabb törés az életembe, ami viszont nagyon durva volt, mert évekre tönkre tette az életemet, összeroppantan benne lelkileg.

A kislány egy alkalommal nagyon durva dolgot állított rólam, kimondom, nincs mitől tartanom, mert sosem volt igaz, és ezt már bizonyítja az is, hogy volt nőgyógyásznál és még szűz mai napig.

Szóval családon belüli erőszakkal vádolt meg. Honnan jött? Nem tudom. De a szexről már kiskoruktól kezdve tudtak, mert bátyámék is, illetve később az új palijával is csomószor szexelt úgy az anyjuk, hogy hallották.

Ügyet nem csináltak belőle, viszont mindenkinek elmondták az ismerőseik között és mindenki úgy kezelt mint egy pedofil állatot aki megerőszakolta a bátyja gyerekét. Jobban jártam volna, hogy ha akkor elviszik nőgyógyászhoz, és akkor nem lett volna ez az egész.

Sajnos ez is gátat vetett az ismerkedési ösztöneimnek, szándékaimnak. Folyton féltem attól, hogy majd mikor mondanák oda a csajnak, hogy én állítólagosan mit tettem és hogy ez miatt hagyna ott.

Azóta már tudják ők is hogy nem igaz, bár soha senki nem kért tőlem bocsánatot. A kislány rettentő hazudós, manipulatív személyiség.

A mostani sógornőm gyerekét is megvádolta ugyan ezzel, de sógornőm vissza fenyegette rendőrséggel, már mint hogy rendben, de akkor gyerünk és mondja el ezt a rendőrségen is. Persze a gyereke hozzám nem nyúlna, mert sosem érdekelte őt, pláne nem úgy. Meg neki amúgy is vannak lehetőségei az ismerkedésre és nem ilyennel állna le.

Akkor benyögte, hogy jól van, nem is igaz, csak kitalálta az egészet.

Akkor utoljára, amiért végül el lett véve nőgyógyászhoz, olyanokat magyarázott, hogy neki nagy a hasa, meg nem jött meg a menzesze, hogy ő tuti hogy terhes. Sógornőm elvitte nőgyógyászhoz, és kiderült, hogy még mindig szűz! Nagyon nyomorultul viselkedik és szét akarja cseszni bátyámék házasságát. Pedig akivel van, sokkal normálisabb mint az ex felesége.

Múltkor, olyant hazudott sógornőmről, hogy majdnem lelökte a buszról. De ez nem igaz. Sógornőm nem ilyen, sosem bántaná.

Arról bezzeg nem mesél, hogy lusta tanulni, hogy hetekig nem tudta megjegyezni, hogy melyik busszal kell neki járni haza iskolából. Magán tanuló, heti szinten egyszer jár és neki kell menni, nem online van.

Van nekik egy sérült barátjuk, aki sánta kicsit, plusz cukorbeteg is, ő kísérte sokszor. Volt, hogy neki is neki akart menni a kislány. Szóval ennyire idegbeteg típus.

Azért merem felvállalni ezt a sztorit, mert a lelkiismeretem tiszta.

Sosem nyúltam hozzá, ráadásul évek óta prostizni is járok. Szóval hamarabb mentem volna már akkor is oda inkább.

Mit tennétek a helyemben? Nem hiszek már magamba, hogy valaha is elfognak fogadni, főleg úgy, hogy azt látom a külső mindennél fontosabb :((