Kik találnak nehezebben társat? A nők vagy a férfiak?

Ja, meg most így egy random haveri társaságot leírok:

- 1. csaj: Túlsúlyos, kicsit aránytalan test. Az exe miatt sírt, aki egy 190 centis amerikai focis srác volt. Utána talált 1 másik srácot, aki nagyon korrekt volt vele. Kidobta egy fukboyért. Szerinte, nem kell senkinek, neki nehéz a társkeresés és nincsenek nagy igényei...

- 2. csaj: Szintén erősen túlsúlyos. Egy számára elérhetetlen kategóriájú srác után sírt. Aztán, elment egyetemre és ott megismert egy srácot, akibe szerelmes lett. A srác szintén jobb volt nála, de azért dugni használta. Közben, jó pár hozzá illő srácot kikosarazott. Amikor megtudta, hogy lett barátnőm, nálam is bepróbálkozott, mert annyira akarta a figyelmet.

- 3. csaj: Elég tiptop kis csajszi. Sok pasival randizgatott, sokat megkaphatott volna. Senki sem volt neki elég jó, semmilyen téren. A kommunikációja 0.

- 4. csaj: Cuki, szép csaj. Talált egy másik társaságban egy hozzá illő srácot. Azóta gyerek is lett. A csaj tényleg értelmes és jó csaj, sosem panaszkodott a nehéz társkeresés miatt és azt mondta, hogy a férfiakat sajnálja.

- 5. csaj: Szintén túlsúlyos. Volt már öngyilkossági kísérlete. Több sráccal is kavart. Rendszeresen legalább egy órás panaszkodást lenyomott, hogy neki milyen nehéz a társkeresés. Aztán, talált egy normális srácot, aki kb. rendbe tette.

- 1. srác: Rossz családi körülmények. Bi. Nem talált senkit, de ő tényleg elég fura srác volt.

- 2. srác: Kifejezetten helyes, jó anyagi hátterű. Az a tipikus szépfiú. Sok csajjal csak szexelni akart, de párral normálisat is. Nem kellett senkinek.

- 3. srác: Full szálkás izomzatú, néha modellkedő srác. Sosem panaszkodott, csak szexelt.

- 4. srác: Helyes, jó kiállású, normális srác. Bizonyos dolgok miatt, még a hírekben is benne volt. Nagyon jó a kommunikációja. Az előző barátnője megcsalta. Összejött egy szürke kisegér, cuki csajjal. Aki, megcsalta...

- 5 srác: Én. A csoport minden tagja szerint, álompasi lennék, sok lány vágyna rám, kinézetre átlagos vagyok. Na, akkor épp 2 lány törte össze a szívem... :D

És ez tök átlagos, rengeteg ilyen társaságot láttam. A nőkre jellemzőbb, hogy saját maguknak nehezítik meg a társkeresést, aztán sírnak. A srácok meg vagy dugnak, vagy nem kellenek normális kapcsolatra, max kiugrónak.

#60

Nem a kérdezőnek szólt a költői kérdésem, hanem azoknak, akik mindenáron a "férfinak lenni milyen nehéz, bezzeg a nők" narratívát erőltetik, és a saját haveri körük működését akarják beállítani a világ egyetemes rendjének.

"Nem a kérdezőnek szólt a költői kérdésem, hanem azoknak, akik mindenáron a "férfinak lenni milyen nehéz, bezzeg a nők" narratívát erőltetik..."

Ez a mondat egy nyilván nem szándékos hazugság: nem férfinak lenni nehéz, hanem férfiként târsat keresni, és ez egyáltalán nem mindegy.

A férfiléttel nincs probléma, kötve hiszem hogy bármelyikünk is cserélne a nőkkel mert nekik "milyen könnyű az életük"!

Inkább talán az övék lehet nehezebb sok màs szempontból

#63

Megszoktam már, hogy akik ebben a témában fel szeretik venni az áldozatszerepet, azok azt is bőszen hangoztatják, hogy az életnek kb. minden területén egyszerűbb érvényesülni nőként, mert elég villantani egy cickót, leszopni a főnököt, keresni egy sugardaddyt, és máris jön a pozitív diszkrimináció meg az aranyélet, a punci a világ leghatékonyabb manipulációs eszköze stb., majd figyeld meg, ha a továbbiakban is olvasgatni fogod a gyk-t.

De abból a szempontból lényegtelen a megfogalmazásom, hogy ha a "férfinak lenni nehéz" állítást behelyettesítjük a "férfiként társat találni nehezebb, mint nőként" kijelentéssel, akkor sem fogok tudni maradéktalanul egyetérteni veletek, mert ezzel azt kellene elismernem, hogy egy magabiztos, extrovertált, nagydumás, magas, kisportolt, jóképű férfinak jobban meggyűlik a baja az ellenkező nemmel, mint nekem, mentális zavarokkal (többek között középsúlyos szociális fóbiával) küzdő, átlagos külsejű, alapvetően nem túl feminin természettel rendelkező, szexualitás terén teljes mértékben tapasztalatlan nőnek, amit nem hiszem el, hogy bármelyikőtök képes komolyan gondolni, ha a szívére teszi a kezét. Amin vitatkozni lehetne, az esetleg az, hogy az én férfimegfelelőmnek nehezebb-e a dolga, mint nekem, de ebből meg az következik (vagy éppen ez következik abból), hogy létezik erősebb determináló tényező a nemnél, tehát nem jelentheted ki teljes bizonyossággal, hogy én vagyok az, akinek elképzelése sincs arról, hogy milyen nehéz neked, nem pedig fordítva.

Értelek 64# viszont a férfiaknál van egy durva kontraszt, azaz egy szűk rétegtől lefele nagyon nehéz, felfele viszont nagyon könnyű, míg nőknél a szűk rétegnek tényleg nehéz, másik szűk réteg nem győzi az ostromot, és a többiek elvannak ha akarnak. Azaz átlagról beszélgettünk, általánosítva, hisz másként nem lehet erről.

Tehát semmiképp nem érdemes összevetni egy "szépfiú" helyzetét a tieddel, mert hamis a kép.

Elhiszem hogy nem könnyű neked sem, de közben férfiként én pl. csak azt kapom hogy ott a neten a majd kétszeres férfitöbblet, és alig találni egyedülálló nőt, férfit egyedül annál inkább. Miközben a férfire hárul(na) hogy kezdeményezzen, és közben legyen irtó vonzó a nőnek és fusson utána amíg bele nem döglik.

Így nem vonnám meg a férfiaktól sem az elismerést, amit nyilván sosem kapnak meg ezért

#64: Az a helyzet, hogy nevetséges, amit írsz. Előadod, hogy a férfiak felveszik az áldozatszerepet... Majd nőként full áldozatszerepbe toltad magad. Az a legnevetségesebb az egészben, hogy észre sem vetted.

És, igen, nőként már nincs szinte semmi hátrány. Létrejött az egyenjogúság. Szóval, belehet fejezni a panaszkodást és élni a lehetőségekkel.

(Azt csak csendben jegyzem meg, hogy sok helyen tényleg előny nőnek lenni. Az, hogy efelett lazán átsiklasz és pasipanaszkodásnak állítod be, szintén csak rólad mond el valamit.)

A végén meg... Édesistenem. Minden értelmes ember felfogja, hogy egy ilyen kérdésnél az AZONOS szintű emberekről van szó és nem a 2 szélsőségről. Persze, hogy egy top akárkinek és egy lecsúszott akárkinek más a helyzete. DE, egy azonos szintű nő és férfi közül, a nő van társkeresés szempontjából előnyösebb helyzetben.

Arról meg, ne is beszéljünk, hogy még rád is lennének jelentkezők.

66-osnak.

"És, igen, nőként már nincs szinte semmi hátrány. Létrejött az egyenjogúság"

Pfúúúú inkább manapság egy nőnek már több joga van mint egy férfinek. (a fejlett országokban legalábbis nagyon úgy tűnik)

Bűntetésvégrehajtásnál azonos bűnért a férfiak többet kapnak. Amikor válnak a szülők akkor a gyerek túlnyomórészt szinte mindig a nőhöz kerül. A nők MO-n átlagosan felsőfogú végzettségűek míg a pasik csak középfokúak. A veszélyes munkákat mind férfiak végzik. Egy nő átlagos életkora nagyobb mint egy férfié és ennek ellenére hamarabb mehetnek nyugdíjba is. És még sorohatnám a végtelenségig...

Na de vissztérve a kérdezőhöz:

Ha vesszük az átlag nőt és az átlag férfit egy férfinak SOKKAL DE SOKKAL TÖBBET kell tennie hogy párkapcsolatban legyen. Bármely adat ezt igazolja... Nem is értem hogy egyáltalán hogy merül fel ez kérdésként hogy kinek kell többet kínlódnia. Akkor nem lenne ennyi 30+ os szűz incel meg SIMP vagy micsoda sem ha nem így lenne...

#65

Bennem nem akkor megy fel a pumpa, amikor általános tendenciákat fogalmazunk meg (hozzáteszem: a saját környezetemben az egyébként teljesen átlagos, nem túl jól kinéző férfiak is "elvannak" az 5+ éves kapcsolataikban, ahogyan a nők is, ti meg teljesen mást állítotok, szóval nem lennék abban biztos, hogy majd pont itt, ebben a kommentszekcióban fog eljönni az az ember, aki tökéletesen rálát a "húspiacra"), hanem akkor, amikor odáig jutunk, hogy egymást vádoljuk hazudozással, csak azért, mert amit ír a másik, az nincs összhangban az előre kialakított világképünkkel. Lásd:

"Illetve biztos vagyok benne, hogy neked is udvarolnak, vannak akiknek tetszel, akik téged akarnak, csak róluk gondolom tudomást sem veszel.

Szóval ugyanúgy megvan a lehetőséged választani, de te azt választod, aki semmit nem akar tőled..."

Másik ( https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk.. ) kérdésnél:

"Szerintem nala is tobb tucat probalkozott, csak nem volt egyik sem Brad Pitt kaliber, igy elztasitotta mind. Most meg picsog, h nem probalkoznak nala a rendes (kigyurt, sarmos, penzes) pasik. [...] bírom az ilyen nőket. Akiket visszautasítok, az nem is számít férfinak..."

Amikor k**vára tudni akarjuk, jobban, mint maga az érintett, hogy hány és miféle lehetőség adódott neki eddigi élete folyamán a pártalálásra. Mert már eldöntöttük, hogy egy nő mindig kelleni fog valakinek, legyen bármilyen is, míg egy férfi már akkor se kell senkinek, ha nem üti meg a 185 centit, vagy a nettó jövedelme a havi 500k-t. Azt értem, hogy a férfiaktól társadalmi szinten inkább várjuk el a kezdeményezést, mint a nőktől, és azt is, hogy ettől egy férfi szorongani tud, ha nem az a szoknyapecér típus, de ebből nem következik sem az, hogy a sokszor elutasított férfiak rá fognak nyomulni azokra a nőkre, akiket kritikán alulinak találnak minden lehetséges szempontból, sem az, hogy a férfiaknál bepróbálkozó nőket nem fogják elutasítani. Csak azért mondom, hogy kicsit árnyaltabb legyen a kép, lássuk azt is, hogy a gyakorlatban mi történik, ne rekedjünk meg azon a ponton, hogy mit vár el a társadalom.

A továbbiakban azt láthatod, amiről korábban beszéltem, nevezetesen annak a megmagyarázását, hogy miért jobb nőnek lenni nem csupán társkeresés területén, hanem úgy en bloc, mint férfinak. :D

#66

„Előadod, hogy a férfiak felveszik az áldozatszerepet... Majd nőként full áldozatszerepbe toltad magad.”

Nem. Azt adom elő, hogy TE veszed fel az áldozatszerepet, karöltve néhány itteni kollégáddal, méghozzá olyan módon, hogy az áldozati státuszotokért a nemeteket teszitek felelőssé. Az én „áldozati” mivoltom nem a nőiségem tényéből fakad, hanem mindabból, amit felsoroltam, éppen ezért nem kísérlem meg úgy állítani be a személyes kis nyomoromat, mintha az társadalmi szintű jelenség/probléma volna.

Amúgy ha én áldozatszerepet veszek fel, abból az következik, hogy te már nem vehetsz fel, vagy mi? Ha szarul éneklek, nem mondhatom más énekhangjára is, hogy szar?

„És, igen, nőként már nincs szinte semmi hátrány. […] Azt csak csendben jegyzem meg, hogy sok helyen tényleg előny nőnek lenni.”

Akkor ezek szerint férfinak lenni a világon sehol nem előny, értem.

Egyébként hol van az a sok hely, amiről beszélsz? Hol indul előnnyel az átlag nő az átlag férfihoz képest? Prostitúcióból lehet, általánosságban megél könnyebben az ember lánya, mint a fia, de ne olyasmire hivatkozzunk már istenadta lehetőségként, ami jellemzően a végső kényszermegoldást jelenti. Vagy akkor ennyi erővel azt mondom, tök jó neked, hogy férfiként betegre robotolhatod magad a bányában, irigylem tőled ezt a fantasztikus kiváltságot, bárcsak az én testfelépítésem is alkalmas lenne erre, mást se csinálnék.

„Az, hogy efelett lazán átsiklasz és pasipanaszkodásnak állítod be, szintén csak rólad mond el valamit.”

Amikor te jössz a „női brühühüzéssel”, mintha minden női ismerősöd élethelyzetébe jobban belelátnál, mint ők maguk, az rólad mit mond el? Egyébként az is őszintén érdekelne, hogy te milyen következtetést vontál le rólam abból az egy mondatomból, jobban szeretem az egyenes beszédet, mint a minősítgető célozgatást.

„Minden értelmes ember felfogja, hogy egy ilyen kérdésnél az AZONOS szintű emberekről van szó és nem a 2 szélsőségről.”

Olyan jó, hogy látatlanban meg tudjátok mondani a nőkről, hogy vannak-e azon a szinten, hogy udvarolgassanak nekik a férfiak. Ugyanis ezt teszitek, amikor meghazudtoljátok a női válaszokat, olyan módon, ahogyan az idézetekkel szemléltettem feljebb. Már-már úgy tűnik, mintha „szintek” néhány kommenttel ezelőtt nem léteztek volna az elméletetekben, csak „a nők” és „a férfiak”. Nem is értem, miért.

„Persze, hogy egy top akárkinek és egy lecsúszott akárkinek más a helyzete.”

Nem neveztem, és nem is tartom magamat „lecsúszott akárkinek”, de köszönöm.

„Arról meg, ne is beszéljünk, hogy még rád is lennének jelentkezők.”

Mármint azok az emberek, akikről még az #51-es válaszomban írtam? Ezt gondolod te előnyösebb helyzetnek annál, mintha az a pár csávó sem próbált volna rám nyomulni?

"Azt adom elő, hogy TE veszed fel az áldozatszerepet, karöltve néhány itteni kollégáddal, méghozzá olyan módon, hogy az áldozati státuszotokért a nemeteket teszitek felelőssé."

Én egyenjogúságról írtam. Hol vettem fel bármiféle áldozatszerepet? Sehol.

"Akkor ezek szerint férfinak lenni a világon sehol nem előny, értem."

Írtam ilyet? Nem.

"Egyébként hol van az a sok hely, amiről beszélsz? Hol indul előnnyel az átlag nő az átlag férfihoz képest? Prostitúcióból lehet, általánosságban megél könnyebben az ember lánya, mint a fia, de ne olyasmire hivatkozzunk már istenadta lehetőségként, ami jellemzően a végső kényszermegoldást jelenti. Vagy akkor ennyi erővel azt mondom, tök jó neked, hogy férfiként betegre robotolhatod magad a bányában, irigylem tőled ezt a fantasztikus kiváltságot, bárcsak az én testfelépítésem is alkalmas lenne erre, mást se csinálnék."

Hú, itt kezdett nekem unalmas lenni a sok ferdítés...

Elég apróságokra gondolni. Pl. egyetemi face csoportokban, ha egy átlagos srác írt ki kérdést, néha kapott választ. Ha, egy átlagos lány, akkor egyből egy csomót.

Amikor albérletet kerestem, akkor sok helyen azzal lekoptattak, hogy srác vagyok. Mert, biztos nem takarítok.

Oké, hogy te begyöpösödtél a saját kis világodba, ami úgy 20-50 éve még igaz is volt, de azóta haladt ám a világ.

A bánya meg... Hahó, nőként is képes lehetsz ám arra. Vannak olyan női sportolók, akik engem fél másodperc alatt szétvernének. Alkalmas rá a tested, csak ja... Tenned is kell valamit. Hát, ilyen az egyenjogúság...

"Amikor te jössz a „női brühühüzéssel”, mintha minden női ismerősöd élethelyzetébe jobban belelátnál, mint ők maguk, az rólad mit mond el?"

Azt, hogy én nem minden nőről beszéltem, hanem a panaszkodó nőkről, akik hiteltelenek. És annyit mond el rólam, hogy én képzeld el, leültem ezekkel a nőkkel beszélgetni. És 90%-uk egy 10 perces beszélgetés után nekem adott igazat. De, biztos velem van a probléma, hogy rátudok mutatni az emberek hibáira. (Igen, a férfiakéra is. Sok kérdésnél meg is tettem. Ott kb. a seggem ki lett nyalva, hogy megmondtam a tutit.)

"Olyan jó, hogy látatlanban meg tudjátok mondani a nőkről, hogy vannak-e azon a szinten, hogy udvarolgassanak nekik a férfiak. Ugyanis ezt teszitek, amikor meghazudtoljátok a női válaszokat, olyan módon, ahogyan az idézetekkel szemléltettem feljebb. Már-már úgy tűnik, mintha „szintek” néhány kommenttel ezelőtt nem léteztek volna az elméletetekben, csak „a nők” és „a férfiak”. Nem is értem, miért."

A legrondább nő ismerőseimnél is próbálkoztak. Hát, azok alá adni...

Az csak bónusz, hogy az oldalon már 3 nőről is láttam képet, akik magukat előadták a világ legrondábbjainak. 2 közülük kifejezetten átlagos, fiatal csaj volt. 1 volt az, aki tényleg nem volt a legszebb, de még simán úgy nézett ki, hogy a többség vállalná.

Sőt, nekem egy olyan barátnőm is volt, aki orrba-szájba tolta, hogy ő nem szép, nem kéne senkinek. Miután szétmentünk, rá 1 hétre már mással randizgatott.

És akkor arról beszélsz, hogy látatlanban meghazudtolunk bárkit is? Hahó! Pont erről írtam ám az egyik hozzászólásomban, hogy ezek a panaszkodók tényleg azt hiszik, hogy a többi embernek nincs szeme.

(Abba már bele se menjünk, hogy férfi panaszkodók tényleg elég rondák voltak és nyomták nekik, hogy csak jó szöveg meg önbizalom kell. Nőknél meg voltak jelentkezők az oldalon, ha ilyen kérdésről volt szó.)

"Nem neveztem, és nem is tartom magamat „lecsúszott akárkinek”, de köszönöm."

Ehhez jogod van.

"Mármint azok az emberek, akikről még az #51-es válaszomban írtam? Ezt gondolod te előnyösebb helyzetnek annál, mintha az a pár csávó sem próbált volna rám nyomulni?"

Gondolom, arról már biztos leírta valamelyikünk, hogy talán a többieket is észre kéne venni.

Az a baj, hogy most volt egy szájtépésünk, de nem fogsz semerre haladni. Teljesen lejön, hogy van benned valami megkeseredettség vagy imádod a panaszkodást. Ha ezt akarod csinálni, akkor is csinálnád, ha maga isten jönne le, hogy ne csináld.

Laza kapcsolatot a férfiaknak nehezebb találni, mert a nők kisebb része dugogatna csak úgy.

Komoly kapcsolatot a nőknek nehezebb találni, mert a férfiak kisebb része köteleződne el.

Na de, való életre példa. Volt egy kolléganőm és voltam én.

Mindketten feltettük a Tindert.

És tisztán látszott a következő: nekem, hogy összejöjjenek randik, kellett a nőket fűzni, kezdeményezni, fenntartani a beszélgetést stb.

Nekem tenni kellett minden egyes randiért. Aztán, ha a lány beleegyezett, akkr volt randi.

Ő meg, nála attól függött kb. a randi, hogy igent mondjon-e vagy nemet. A fiúk kezdeményeztek nála, kis túlzással tényleg csak válogatnia kellett.

És a való életben is ezt figyeltem meg. A nőknek vannak udvarlóik és nem fordítva, a nők válogathatnak a jelentkezők közül.

Értem én, hogy a férfi dönti el, hogy kinél kezdeményezzen és ha nem kezdeményez, akkor a nő is lehet bosszús, hogy nem lett semmi. Vagy ha az ismerkedés folyamán mondja a férfi, hogy bocs, mégsem. A férfinak erre a két negatív kimenetelre van ráhatása. Hogy nem kezdeményezek vagy mégsem akarom folytatni az ismerkedést.

De ha a férfi kezdeményez, nem az ő kezében lesz a döntés. Ezt arra az esetre gondolom, ha a férfi szándéka biztos. Mint írtam, a férfi is visszamondhatja, de ha a férfi szándéka az, hogy össze szeretne jönni a nővel (vagy csak szexelni szeretne), akkor a döntés a nőn múlik. Mert a férfi volt, aki kezdeményezett, azaz, válasz elé állította a nőt.

Ezért mondják, hogy „mindig a nő dönt”. Ezt aki nem érti, sajnálom. Csak cserélje fel a szereplőket és megérti. Ha a férfiaknál jelentkeznének a nők sorban, akkor a férfiak tudnának válogatni, hogy melyiknek mi legyen a sorsa.

Röviden, a kezdeményezés joga a férfié, így ő dönti el, hogy lesz-e egyáltalán ismerkedés. De amint a férfi döntött, hogy legyen ismerkedés, a nő dönti el, hogy lesz-e belőle valami vagy sem. És ezért nehezebb átlagban a férfiaknak, mert bár az ismerkedéshez mind a két nem szükséges, de a kulcspozíció, hogy lesz-e párkapcsolat vagy csak szex akkor, ha azt a férfi szeretné, a nő kezében van. Erre a férfinak nincs ráhatása.