Ha a nőknek nem számít a végzettség, az álláskör, a pozíció, a kereset, akkor hogy lehet az, hogy a szerényebb körülmények között élő férfiak sokkal nehezebben találnak maguknak párt?

Kedves kérdező, akkor egy egyetemista srác véleménye jön. Immár hatodik évem taposom az orvosin, és az a nagy helyzet, hogy az átlag fiatal magyar nőnek az egyetemi végzettség is kevés egy férfi részéről. Itt nálunk akkor van párod, ha jól nézel ki, jó a dumád, és minden második héten úgy húznak haza matt részegen a haverok a buliból, az tök mindegy, hogy az illetőből soha nem lesz orvos, mert cseszik tanulni, az se gáz, ha tíz év alatt végzi el a hat éves képzést, ő a jóképű faszagyerek, ő a partyarc őt akarják a nők. Ez az egyik véglet, a másik véglet meg szóba sem áll veled amíg nem keresel minimum 200-at havonta, vagy nem vagy legalább egyetemi adjunktus, jólmenő vállalkozó, vagy legalább valami egzotikus országból származó külföldi.

A normális csajoknak pedig már gimnázium óta van barátjuk, és ha esetleg még sincs nagyon gyorsan lesz.

Szóval ha nem vagy tipikus léha, bunkó, partyarc, normális vagy, tanulsz, érdekel a jövőd, de nem vagy gazdag és nincs nagyobb társadalmi státuszod, mint az adott csajnak, akkor eláshatod magad.

Az meg a külön vicc, hogy a hozzánk járó csajoknak akkor az arcuk a szakjukra, mint a ház, de jó nyolcvan százalékuk kb. úgy nyúl a beteghez, mint egy lepráshoz. Ha gyakorlaton valamit meg kellett csinálni, azt tuti, hogy vagy én vagy valamelyik srác csinálta meg, a lányok közül egy-kettő normális volt akire lehetett számítani a többi seggelni tudott, dolgozni nem szeretett.

Csak három aprócska gondolat:

1.: Ugyan már, ne mondd, hogy nem ismersz pénzéhes pitsákat, akiknek csak arra kell a pasi, hogy mindenüket finanszírozza, meg ugye hogy el lehessen vele dicsekedni a barátnők előtt, hogy milyen menő mérnök pasija van.

2.: Azért akad jócskán a diplomások között is olyan, aki rémesen balszerencsés a párkeresésben. Sőt, meglepően sokan vannak, akik diplomás értelmiségiek, és mégis alig találnak párt.

3.: Az sem igaz, hogy olyan kilátástalan lenne a helyzetük a nem diplomásoknak.

De csak a te kedvedért összeszámoltam a Facebook-ismerőseimet, hogy hány egyetemet végzett/végző van kapcsolatban vagy házas, és hány egyedülálló, meg ugyanezt az egyetemet nem végzettek körében is összeszámoltam.

Az egyetemet nem végzett ismerőseim 75%-a kapcsolatban van vagy hézas, 25%-a egyedülálló. 6%-ukról tudom, hogy rendes párkapcsolatuk még nem volt.

Az egyetemet/főiskolát végzett/végző ismerőseim között ez az arány kereken 60%-40%. 5% azoknak az aránya, akiknem tudomásom szerint még nem volt rendes párkapcsolatuk. Ennél fogva a "tényedet" én azért erőteljes kétségekkel nevezném ténynek.

Persze, abban van valami, hogy a "hasonló a hasonlóhoz vonzódik", és a nők szeretik, ha a férfi legalább azt a szintet elérte, mint ők. ( Mielőtt félreértenétek, ezzel nem állítom azt, hogy az ész, intelligencia és műveltség a végzettséggel egyenes arányban lenne!)

De hogy a sztoridra rákonktrázzak: engem már kosaraztak ki azért, mert diplomám van. Mondjuk ulag belegondolva nem is bánom, hogy vele inkább nem lett semmi, de ettől még tény: nem mindenkit vonz a diploma. (A hölgy kifogása az volt, hogy szerinte a diplomások lusták, mert mialatt ő már 19 éves kora óta dolgozik, a diplomások éveken át csak lustálkodnak az iskolapadban.)

Szóval azt sem állíthatjuk, hogy a diploma minden esetben vonzó, bár tény, hogy a legtöbb nő számára az.

És tény, hogy vannak, akikkel csak azért járnak, mert van diplomájuk. Ez esetben én megkérdezném: az valóban egy komoly párkapcsolat? Az, amikor egy végzettség miatt "szeret" valaki?

De van mégegy sztorim ide kapcsolódóan: próbáltam ismerkedni egy lánnyal, aki viszont a kezdetktől fogva kategorikusan elutasított. Aztán amikor megtudta, hogy diplomás informatikus vagyok, egyből jött a "ja, te informatikus vagy? az tök jó, imádom, ha egy pasi informatikus", stb, stb. Aha... csakhogy én ebből nem kértem. Én nem tartom valódi, komoly kapcsolatnak azt, amikor valakiben nem az embert, hanem a végzettséget szeretik.

"nálam nem a végzettség számít, hanem az intelligencia, műveltség, kifinomultság."

Na ezekkel a tulajdonságokkal az én nőismerőseimnél kb. kitörölhetem a fenekem. Már bocsánat a kifejezésért.