Érezted már azt, hogy nem fogsz tudni vonzódni ugyanúgy máshoz, mint ahhoz az egyhez?

Lehet, hogy így lesz, de olyat találhatsz még, aki nem házas és szeret, szereted.

Amúgy hasonló cipőben járok, és próbálom elfelejteni őt, csak iszonyú nehéz.

Igen. Az emberek nem pótolhatóak, mint azt sokan hiszik a felszínesek. Valakinél nem lehet hozzánk illőbbet találni és ha ő nem így gondolja, akkor szívás van.

Lehet jönni azzal, hogy ha igazi lett volna, akkor összejött volna, de ez baromság, önigazoló hárítás.

Igen. Évekig nem tudtam másra gondolni. Országok, nyelvek, munkaviszony és életkor választott el minket. Aztán egy ponton tudtam, hogy még ha soha senki iránt nem fogok így érezni, akkor is el kell engednem őt, az érzéseket amiket 2+ évig dédelgettel, és ezekkel együtt régi munkám. Konkrétan 1 hónapra rá ismertem meg a férjem, akivel soha nem hittem volna hogy ilyen mély, kiegyensúlyozott szerelmet, szeretetet, életet fogok átélni.

Sokat gondolok a régi szerelemre, de mára beláttam, hogy a jelenlegi, csodálatos életemnek töredékét se tudta volna megadni, még akkor se, ha véletlenül összejövünk (aminek alapvetően kevés esélye volt).

Az élet nagy meglepetéseket tud adni, ne temesd el magad, az érzéseid előre.

A 3-as a szívemből szólt.

Annyian mondják, hogy a nem megfelelő emberrel voltál, ha vége lett.

Na oké, de az sem egyedi eset, hogy valaki az "igazija" után nem találja a helyét, senki nem tudja felülmúlni azt a bizonyos személyt.

Sokan mindig az aktuálist szeretik a legjobban, én ezeket az embereket nagyon szerencsésnek tartom. Én abban hiszek, hogy igazán szeretni 1 valakit tudsz. És egyelőre nem találkoztam olyannal, aki felül tudta volna múlni az exemet.

De remélem, hogy 1x én is úgy járok, mint a 4-es és rájövök, hogy az exem nem szerettem "igazán".

Igen, éreztem.. aztán felnőttem.

3: Pedig ez így van, akkor lehet valaki igazi, ha megismered. Különben nem belé vagy szerelmes, hanem egy plátói képbe amit felépítettél magadnak, ergo nem is tudod, hogy ő volt-e az igazi addig amíg nem tapasztaltad, nem voltál vele. Ez az igazi önámítás. Nem sokkal okosabb dolog annál mint mikor valaki belezúg egy filmsztárba, vagy zenészbe.

Dehogynem pótolhatóak. Mindenki pótolható. Te is, én is. Annyi hasonló karakter van a világon, még a nevüket is felesleges sokszor megjegyezni. Talán csak barátságban alakulhatnak ki pótolhatatlan emberek, azért mert ott az érzelmek nem befolyásolnak semmit.

Szóval ajánlom a felnövést.