Azok a lányok, akik elmondásuk szerint senkinek sem kellenek, miért nem ismerkednek ezen az oldalon?

#21

Csak azt kapják, amit közülük is a legtöbb megtesz. De látom beletapostam a közepébe nálad. Ezek szerint te is láttál már ilyet, és fáj, hogy valaki lemeri írni a valóságot is róluk, nem Isteníti őket érdemtelenül?

Csatlakozom a 20-ashoz.

Tudom, hogy vannak itt is normális emberek, mint mindenhol, de arra nagyon kicsi az esély, hogy a saját társakeresési problémával kapcsolatos kérdés kapcsán talál rájuk az ember.

Nekem is volt 20 éves korom környékén olyan, hogy egy sz.ar kapcsolatból való kilépés után volt még több ismerkedési kudarcom, és akkor hirtelen felindulásból, bánatomban kiírtam egy rinyálós kérdést, hogy én alig kellett férfinak, és akinek kellek, az se normális, hanem ilyen alja ember.

Rámírt persze egy pasi, hogy "jajjjj, szegénykém, én normális vagyok, akarsz ismerkedni"? Visszaírtam, beszélgettünk, de olyan hobbipszichológus, elemezgető stílusa volt, meg úgy beszélt, mintha minimum a pszichiátriára kerülés határán lennék, olyanokat írogatott, hogy kéne valami apró kis munka nekem, kutyasétáltatás mondjuk, akkor legalább kimozdulnék picikét, apró lépésekben kell haladni, ő majd kikupál (holott szó nem volt arról, hogy depressziós lennék, nem mozdulnék ki). Egy idő után elegem lett belőle, és megmondtam, hogy bocsi, de mégsem szeretnék ismerkedni.

Erre kaptam egy regény hosszúságú levelet, hogy ha én ilyen sikertelen vagyok a férfiak terén, meg itt kell segítséget kérnem, akkor vszeg sem előnyös külsőm, sem normális hátterem, sem szociális készségeim, sem baráti társaságom nincs, tehát a nőknek igencsak az alsó halmazába tartozom, szóval nem érti, hogy miért ugrok ki hirtelen az ismerkedésből, miért gondolom én, hogy ez okos dolog, és mit képzelek, meddig tehetem még ezt meg csak így, meg fogadni merne, hogy élőben is ezt teszem hozzám illő szintű, rendes férfiakkal, azért nincs senkim. Megkaptam, hogy ha még pár évig ezt csinálom, és nem jönnek össze a csodakanok - márpedig nem fognak, mert kifejtette, hogy vszeg kinézetre és szociálisan is valami alacsony színvonalú nő vagyok - egyre savanyúbb és emiatt külsőre is egyre rondább leszek, igazi vénkiasszony. De ha én ezt akarom, egészségemre.

Megköszöntem és ismét elköszöntem tőle.

Utána hetekig zaklatott.

Szerintem férfinak és nőnek is kb. tilos úgy kezdeni az ismerkedést, hogy az az alapfelállás, az első beszélgetés apropója, hogy egyik (vagy mindkét) félnek rosszul áll a szénája.

Szerintem hanyagolhatjuk az orvosokat, mert olyan ide nem ír, hacsak nem pszichológus és az emberi elme mocskait térképezi fel.

Az van, hogy nőként írsz valamit, és kapsz egy levelet. Ez a valami többnyire olyan, ami valamiért felkelti az érdeklődését a pasinak.

Most úgy őszintén, linkelj már ide olyan kérdést vagy választ, ami után te nőként szívesen ismerkednél azzal, aki írta.