Emberek többsége megelégszik kevesebbel párválasztáskor?

Nem, szerintem ez nem így működik.

Nekem az exem nem volt egy nagy szépség, talán átlagos volt csa kkülsőre, de lehet még az sem. Amikor megismerkedtünk annyira nem is tetszett, ha nagyon adott magára, akkor persze jól nézett ki és tudott baromi dögös is lenni, de alapból tényleg csak nagyon átlagos kinézete volt.

Megismerkedtünk, összejártunk, találkoztunk párszor és egyre jobban megtetszett. Külsőre is. Aztán azt vettem észre, hogy totál beleszerettem és nekem ő lett az igazi NŐ. Imádtam, azóta is hozzá hasonlót...keresek vagyis keresnék.

Azért nem jó kifejezés, hogy "lejjebb adnak az igényeikből", mert alapból semmilyen elvárásom, "igényem" nem volt se felé, se a kapcsolatunk felé, csak megpróbáltam, belementem és jó volt, utána pedig úgy éreztem érdemes kitartani mellette.

(persze a vége az lett, hogy én már nem voltam elég jó, neki a nagymenő, "gyúrós", menő autós kötsög kellet. Mert már lettek elvárásai, amiknek én nem feleltem meg. Aztán megcsalt, kidobott és még párszor meg is alázott utána, de már előtte is)

Nem tudom.Én olyannal jöttem eddig össze,amilyenre vágytam.

Most hagyjuk az ilyen angelina jolie,meg palvin barbi -féle vagyakat,mert az gyerekes,ahhoz nem mérheted.

F

A nők inkább a korral növelik az elvárásaikat (bár a külső/vonzalom dolog szűkíti le az ő esetükben a legjobban a dolgot, mert hiába van tele a világ olyan férfiakkal, akik a belső elvárásoknak megfelelnének, ha a külsőnek nem és nem, nem azért, mert kövérek vagy ápolatlanok vagy öregek, ez csak önigazolás, azért, mert "nincs vele semmi baj csak nincs kémia").

A férfiak pedig a korral csökkentik, ami szintén nem megalkuvás, inkább racionális hozzáállás. Tinikorban még a Palvin Barbikra csorgatják a nyálukat, aztán idővel a belső értékek fontosságára jönnek rá.

Csak sajnos ez pont egybevág azzal az időszakkal, amikor továbbra sem találkozik a két igény egymással, mert mire a nő végül azt mondja, hogy

- Na jó, lehet bajszos és 180-nál alacsonyabb, de akkor legyen diplomás és keressen 400 felett.

a férfi pedig azt, hogy

- Na jó, nem baj, ha kicsit duci, csak nagyon ne legyen az, meg még a félhosszú haj is belefér csak ne undorodjon az oráltól.

És ismét eljutottunk oda, hogy nemhogy találkoznának, hanem még távolabb kerülnek egymástól, mert a férfi azon sértődik meg, hogy

"Nem szégyelled magad, hogy duci létedre ahelyett, hogy lefogynál még van pofád ilyen elvárásokat támasztani? Bezzeg ha 180 felett lennék (ami amúgy is irreális egy 160 körüli nőnél de persze tudom, ne én mondjam meg, hogy a nőknél mi az irreális), akkor nemhogy 400, de még az is beleférne, ha te tartasz el engem, csak mert olyan jó pasi vagyok.

A nő pedig szintén felháborodik, hogy "ezért nem adok többet esélyt ilyen kis pondróknak, mert már egyből perverzkednétek. Undorító!"

14 mond valamit.

A legtöbb esetben a nők nem adják alább, és ott maradnak 40+ -osan, a 7 macskájukkal, és várják a Rájengoszlingot. Miközben leszólják azokat a fiatal nőket, akik (szerintük) előlük viszik el a jó pasikat, mert (szerintük)az a 40-es férfias, pénzes, sikeres, pasi, az valójában nekik JÁRNA az élettől. Főleg, ha van 1 büfé diplomájuk.

#15: És a legmókásabb, amikor ismered mindegyik szereplőt és pontosan tudod, hogy az a 40-es macskás nő az életben nem állt volna le huszonévesen azzal a sráccal, akire most csorgatja a nyálát, mert akkor még egy mamahoteles, rosszul öltöző, Beatles hajú kis villamosmérnök hallgató volt, akit sorra röhögtek ki a gyártósori munkás egykori osztálytársai, akik buliztak, csajoztak, miközben ő tanult meg diákhitelt nyögött.

Vagy épp fordítva, a középosztálybeli egyetemista haverok röhögték ki azt a szerencsétlent, aki akkor gyártósoron dolgozott, hogy legyen miből kimennie külföldre és még nyelvtudása se volt, mostanra meg havi 1 milliót keres és a legnagyobb problémája, hogy hogyan számlázzon okosban, hogy Viktor minél kevesebben vegyen el az egykori egyetemisták sikeresebb része meg mostanra keres már olyan 400 körül és van még hátra 12 év a lakáshiteléből.

Úgyhogy furcsa dolog tud lenni az élet így 10-20-30 éves távlatokban...