Inkább játszam meg magam és hazudjak, hogy lehessen párkapcsolatom vagy legyek őszinte és akkor törődjek bele, hogy egyedül maradok?

Szerintem arról lehet szó, hogy nem vagyok olyan tipikus "férfiak férfi" nem vagyok az a sziklaszilárd kiforrott határozott magabiztos céltudatos alfamacsóhím, aki csak megy előre mert tudja hol a helye a világban. Hisz köztudott tény, hogy minden nő ilyen férfit akar, mert amikor ilyennek hazudom magam akkor látom, hogy vonzódnak hozzám.

De ezzel szemben a valóság az, hogy nagyon is érzelmes, szentimentális és romantikus alkat vagyok és nagyon tudok szeretni valaki, akibe szerelmes leszek, ilyenkor meg mindig az a szöveg, hogy "utálom ha egy férfi tőlem függ, nem kérek olyan kisfiúktól akik a felelősséget rám hárítják, nem vagyok senkinek sem az anyja". Holott nem kértem egy nőtől sem, hogy az anyám legyen (mert köszönöm tudok főzni-mosni magamra is és el tudom tartani magamat) pusztán arról van szó, hogy nagyon mélyen szeretném megélni a szerelmet nem pedig ilyen "tojok rád te nőszemély én erős macsó férfi vagyok"-féle módon. Elhazudhatom én is, hogy sz*rok rá a páromra vag yarra a nőre, akibe szerelmes vagyok és ettől ő mégjobban vonzódni kezd majd hozzám. Csak a valóság, hogy számomra ez csak megjátszás és hazugság lenne...

Szerintem valami ilyesmi lehet a főbb gond.

#12

Én is inkább leszek én. Csak akkor meg nem fogok kelleni egy nőnek sem.