Akik régóta magatok vagytok,hogyan megszoktátok már?

11: segíts, mennyi vénlány?

9 kommentből

- 1 ami nő, mert odaírta

- 5 amiről nem tudni, hogy milyen nemű, mert általánosságban fogalmaz, bármelyik nem lehet

- 3 ami férfi, mert szintén odaírta

Látom a matek sem az erősséged ;)

F

11-es, mert ha valaki éppen egyedülálló, vagy egy ideje nem volt párkapcsolata, akkor az biztos azt jelenti, hogy nem lehet tapasztalata, és véleménye sem (irónia).

Megszoktam, de ez nem azt jelenti, hogy ne vágynék társra. Viszont nálam úgy van, hogy az elmúlt 5 évben eléggé durván túlélőüzemmódban voltam: egyetem alapszak+mesterszak (olyan szakon, ahol év közben folyamatosan teljesíteni kell), karrierépítés, kollégium (introvertáltként ez bőven a "túlélés" kategóriába tartozik), gyerekkori traumák feldolgozása és magam felnevelése, 4 évig diagnosztizálatlanul maradt krónikus betegség, stb., szóval nem is bánom, hogy nem volt ebben az időszakban párom, mert nem tudtam volna megadni neki azt a törődést, odafigyelést, gondoskodást, magánszférát, amit egyébként szeretnék. Most tartok ott, hogy egyedül élek, van egy viszonylag kiszámítható napirendem, munkám, bevételem, van alattam valamilyen szintű védőháló. Egyelőre ez így jó, szeretném még kicsit kihasználni ezt a nyugalmat, úgyhogy most azonnal nem kell partner (illetve ha már eddig nem feküdtem rá nagyon a kapcsolatosdira, nem pont egy világjárvány alatt fogok eljárkálni autoimmun betegként), viszont valamikor majd szeretnék, ha készen állok rá, és én is egy kicsit élettelibb és kapcsolatra alkalmasabb vagyok.

Mondjuk abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy 24 vagyok, szóval még fiatal, és gyereket sem szeretnék, úgyhogy a biológiai órám sem ketyeg. De ha 10 év múlva állnék ugyanígy, nem biztos, hogy ilyen nyugodtan írnám a választ. :D

Több pár éves kapcsolat után most ez a harmadik év kapcsolat nélkül. Kényelmesen élek, bár vágyom egy társra és családra. Mindemellett inkább egyedül, mint rossz társaságban - hiszen az lelkileg felőrli az embert.

Megszoktam-e? Igazság szerint igen. Nem besavanyodtam, hanem értelmet találtam a szabadidő eltöltésére:

- Vízilabda csapatot hoztam létre 35 plusszosoknak, így van társaság.

- Elkezdtem online franciát tanulni, ami szellemileg leköt.

- Hétvégente kirándulok (ha épp nincs Covid Armageddon).

- Nyaranta külföldre megyek - hogy hy egyedül is, de lássak világot.

Az esély megvan arra, hogy társat találjak, hiszen teszek érte. Nem attól teszem függővé az elégedettséget, vagy boldogságot, hogy van-e partnerem vagy gyerekem. Ennek ellenére remélem, hogy a gyermekvállalás még nem reménytelen.

41 F

Én mindig is egyedül voltam, soha egy randim sem volt, megszokni mégsem sikerült, elviselhetetlen, remélem egyszer elmúlik az érzés valahogy

27f