A szocializmusban könnyebb volt ismerkednie egy átlag férfinak?

17-es leírta a tökéletes választ:

Apám 60 éves anyám 52, ők pl. egy KISZ buliban ismerkedtek össze és 3 évre rá meg házasok voltak.

Sokat mesélik, hogy anno szinte minden gyár, munkahely biztosított akár ingyenes szórakozási lehetőséget: bálokat, színházi est, mozizás stb.

Az emberek még egymás társaságában tudtak KÖZVETLENÜL szórakozni.

Nagynéném is szokta mesélni, hogy a városban hol voltak a "diszkók", melyik helyen milyen épület állt, ami éppen bálok, zenés-táncos rendezvények helyszínéül szolgált.

Anno divat volt eljárni hétvégente ide-oda és nem került az akkori fizetésekhez viszonyítva semmi egy vagyonba, bárki megengedhette magának.

"És valahogy akkoriban nem voltak olyan nagy igények. Nem volt baj, ha a férfi alacsony, vagy ha szemüveges."

És a nők? Náluk mi nem volt baj?

22-re:

Jó kérdés.

Talán annyit tudnék mondani, hogy nem volt elvárás, hogy pár randi után szex legyen. Sőt, az 1960-as években szerintem a fiatal házasok nagyobb része tényleg a nászéjszakáján szeretkezett először.

Illetve jobban megvolt a lovagiasság a nőkkel szemben: hogy előre engedték őket, átadták nekik a helyet buszon, a nehéz csomagjukat cipelték.

Nők jelenlétében a férfiak úriember módjára viselkedtek, nem káromkodtak, a nőkhöz udvariasan szóltak stb.

Nem tudom, manapság a nők külsejével szemben mekkora elvárások vannak. Régen egy pattanásos vagy szeplős nő is talált magának férjet - és nem kellett ezerféle praktikával tökéletes arcbőrt mutatnia randevún. Igaz, a lehetőségek is korlátozottabbak voltak. És mivel kevés volt a válás, egy nőnek nem kellett attól tartania, hogy a férje majd lecseréli, ha öregedni kezd, és ez látszani is fog rajta.

#14: Én sem tudtam volna szebben megfogalmazni. Annyi még, hogy a korkülönbség férfiként még ha akarnál se tudnál már a mai millenals generációból válogatni, mert nálunk már ez a +/- 3 év dolog van, mintsem még az X, Y generációkban lévő, a férfi legyen idősebb akár 5-10 évvel is, minthogy fiatalabb legyen akár 1 évvel is.

#Goldmund73: "Tény, hogy voltak olyan különbségek, amik ma nem nagyon lennének: pl. az egyiknek a szülei elkötelezett párttagok voltak, a másiknak a szüleit meg meghurcolta az a rendszer, és egyébként is mélyen hívő emberek voltak."

Micsodaaa? Ma olyan különbségek vannak, hogy jobboldal, szélső jobb, baloldal, balközép, liberális, anarchista, kommunista, utópista, libertatiánus.

Illetve olyan kérdésekben aktivista/szimpatizáns/pártoló/semleges/enyhe ellenző/vehemens ellenző skála, mint

- LMBTQI

- EU tagság vs. autonómia

- Vesszen Trianon vagy lényegtelen

- Bűnözőkkel való ultraliberális bánásmód vs. Dunábalövős halálbüntetés skála.

- USA legyen-e a világ csendőre vagy nyugodjon le és ne vigye el a demokráciát oda, ahol nem kérnek belőle.

- Migránsokat engedjük-e vagy sem.

- Etnikai kisebbségek kérdése.

- Vegánság, húsevés.

- Szexuális prűdség vs. nyitottság.

- Spiritualitás, ateizmus, kereszténység, agnoszticizmus, stb.

- Belváros, külkerület, agglomeráció vagy vidék. Esetleg tanyavilág-romantika.

- Autó vagy carsharing/taxi

- Bérelni vagy saját tulajdon.

- Gyerekvállalás kérdése.

- Dohányzás, alkoholfogyasztási szokások.

- Könnyűdrogokhoz való hozzáállás.

- Férfielnyomó ultrafeminizmus vs. nőelnyomó patriarchátus skála. Ezen belül számtalan kérdés a házimunka megosztásától a nőnek joga van tüsihajat vágatni és neked el kell fogadnod különben intoleráns kötsög vagy egyébként se tagadd, hogy homofób vagy, amiért nem hordod a rózsaszín inget, amit a múltkor vett neked kérdésekig).

És nem sorolom tovább, úgyis mindenki tudja már a negyedéből is, hogy mire gondoltam. Idén még a covid tagadás/szkeptikusság/védekező-üzemmód/rettegés is mellé jött.

Úgyhogy végül is manapság csak ilyesmik miatt csúszhat el bármilyen kapcsolat, függetlenül a felek fizikai vonzalmától... Apropó, fizikai vonzalom. Régebben azért jóval ritkábbak voltak az ismeretlenül kialakuló, azonnali alkalmi kapcsolatok.

Akkoriban még az olaszoknak is azért meg kellett erőltetniük magukat (pedig már ott is megvolt a külföldi-gyűlölet csírája, hogy elveszik a magyar nőket), nem úgy volt, mint most, hogy akár néhány PERCEN belül viszed a nőt.

Szóval MEGISMERTE két ember egymást. És képesek voltak olyan emberek is SZERETNI EGYMÁST ÉVTIZEDEKEN ÁT, akik a fenti lista alapján ma 5 perc beszélgetés után egymás torkának esnének.

És ami vicces, hogy akkoriban 5 perc beszélgetést még testi érintés sem előzte meg sokszor. Ma meg simán lehet, hogy egy nővel néhány felszínes mondat után lefekszel és már szex után kezdtek el a fenti kérdésekről beszélgetni...

Úgyhogy érdekes világot élünk.

"Nem hinném, hogy ez kifejezetten a szocializmus érdeme volt, inkább a régi paraszti kultúrából gyökeredzett - legalábbis szerintem."

A szocializmus érdeme ebben leginkább a homogén massza volt, amit a társadalomból gyúrt, pontosan, mivel nem voltak nagy vagyoni különbségek, ráadásul mindenkinek egy volt a cél, lakás, kocsi, SZOT üdülések és építeni a szocializmust, ezért KÖZÖSSÉG volt és viszonylagos egyenlőség.

Ugyanezért egyszerűbb például templomban, edzőteremben vagy ilyesmi helyeken ismerkedni, mert ott is van egy közösség. Csak ott sajnos csak a közösség van meg, a különbségek adottak, nincs egyenlőség, még törekvés vagy külső kényszer sem rá. Illetve rengeteg különböző embert köt össze egyetlen hobbi, ezért csak arról tudnak beszélni, külöben kiéleződnének az ellentétek (lásd: fenti felsorolás).

Ez volt az oka, amiért akkoriban egyszerűbben álltak a kapcsolatokhoz az emberek, ha megvolt a kölcsönös szimpátia és vonzalom, akkor elfogadták egymást.

Ma meg a rengeteg különbség és mindenki individuum meg egyéniség mellé még van ez az önző kapitalista attitűd is, hogy mindenki felül akar kerekedni a másikon és több, jobb, szebb, erősebb, ügyesebb, tökéletesebb lenni.

És nem csak kapcsolaton belül a két nem folyamatos becsicskítási kísérlete egymás ellen, mert ha valamelyiknél is picit lejjebb megy a mérleg nyelve, akkor már robban a veszekedés.

Hanem úgy összességében, szülő, gyerek, rokonok, barátok... Mindenki csak az érdekét nézi, hogy kiből milyen rövid és hosszútávú haszna származhatna.

Úgy dobunk el több éves, évtizedes ismertségeket - miközben a technológiának köszönhetően sose volt ennyire egyszerű tartani a kapcsolatot akár más kontinensen élőkkel is - mint egy koszos papírzsebkendőt, amikor már nincs rá szükségünk, mert munkahelyet váltottunk vagy elköltöztünk, esetleg hirtelen megugrott az életszínvonalunk.

"És mivel kevés volt a válás, egy nőnek nem kellett attól tartania, hogy a férje majd lecseréli, ha öregedni kezd, és ez látszani is fog rajta."

Ez a "lecseréljük az öregecske feleséget" dolog Gyurcsány óta úgy beleivódott a magyar közbeszédbe, mintha mindennapos lenne akár tőlünk sokkal jómódúbb országokban is, ahol aztán tényleg sokan megtehetnék, hogy kitartanak egy sugar babyt 50-60 évesen.

Közben meg a kapcsolatok legtöbbször elfáradnak és mindkét fél vastagon benne van, mert egyformán belekényelmesednek. Sokszor menthetetlen is, mert már a kezdetek kezdetén sem illettek össze, de erőltették a dolgot, persze titkon mindegyik azt remélte, hogy majd a másik fog hozzá alkalmazkodni, hiszen az individualista világban csak a másik lehet hülye, mi nem és csak egy igazság létezik, az a miénk, a többiek tévednek még ha joguk van a tévedéshez és tiszteljük is, de ők tévednek, csak a mi igazunk az igaz, különben a világképünk omlik össze.

A "pattanásos" dologhoz hozzádzólnék én is. Nekem exem pont ilyen volt, elégge pattanásos volt az arca, de engem sose zavart, nem is vettem észre igazán. Ő viszont teljesen bele volt őrülve ebbe, hogy biztos emiatt csúnyának tartom, pedig mondtam neki sokszor, hogy engem abszolút nem zavar és nem kell emiatt "bevakolnia" magát.

Nem hitte el. Ráadásul elkezdett ilyen idióta "Instagram, fitness, edzős" pitsákat bámulni, és példaképnek tekinteni. Ezt saját magának sem vallotta be, arra fogta az egészet, hogy "csak egészségesebben szeretne élni"...

Na persze...

Engem sem tudott elfogadni olyannak amilyen vagyok, mindenáron egy "nagymenő, macsót" akart maga mellé, aztán talált is egy ilyeb majmot. Legalábbis aki látszatra ilyen.

Szerintem régebben ez nem volt annyira jellemző, a sok kamu, mű dolog nem ömlött az emberekre ilyen szinten.

Régen is fontos volt az anyagi jólét, de az nem a kivagyiságban merült ki elsősorban, hanem a tisztes megélhetésben: ház/lakás, biztos munkahely, mindennapi normális étkezés, legyen víz, villany, fűtés és esetleg egy családi autó. Aztán akkoriban bejött a képbe, legalább évi egyszeri üdülés, nyaralás, de akkoriban ez bőven belefért mindenkinek, nem voltak ilyen csillagászti árak. És ez nem jelentett luxust. Ma már alapnak veszünk luxus dolgokat, emiatt az élet minden területére jellemző az extrém mértékű elanyagiasodás. Szomorú, de ez az igazság.

28-as: persze, megvolt akkor is, de nem ilyen mértékben és sokkla szűkebb rétegekre volt jellemző.

Az átlagemberknek anno nem voltak ilyen igényeik, nem vágyott a melós Pista akkor szinten luxusautóra és műcsöcsű, luxusk'%/ra, ahogy a recepciós Gizike sem akart minden évben tenerifei nyaralást és rózsdombi villában élni.

manapság alapelvárás akár huszon X éves férfiakkal szemben is a saját lakás/ház, különélés, lehetőleg valami normálisabb autó, átlagon felüli fizetés, évi nyaralások, külföldi utazások, luxusrandik, welnessezés stb.

Aki ezt nem teljesíti az béna, vesztes, nyomorék.

Villogni kell mindig mindennel, akkor is ha csak egy senkiházi, tanulatlan, félhülye vagy.

Mert hiába van saját, önálló egzisztenciád, ha ezt nem mutogatod, akkor ugyanúgy senki leszel.