Csalódás. Úgy érzem soha nem fogok már tudni szeretni. Törődjek bele?

Talán, ha nem írtad volna azt, hogy azért tett az utcára, mert "nem illetek össze", még azt ia hittem volna, hogy az exem vagy.

Figyelj,ugyanezen megyek keresztül, csak nőként.

Én nem tettem utcára, az este kellős közepén ő tiplizett le, karantén és kijarasi tilalom ide, vagy oda.

Szerintem a kocsiban ejszakazott, majd másnap hazament a szüleihez.

Nekem is a régi énje hiányzik. Ő is 180 fokos fordulatot vett.. Én sem tudom elképzelni ennek ellenére sem, hogy mást szeressek. Várnám vissza a régi énjét, de NEM FOG visszajonni.

Mást akart már helyettem.

Bennem is egy világ omlott össze, mert kitettem szívem - lelkem.

Üres a lakás nélküle, hiányzik, pedig egy önző, hazug, manipulatív ember lett, aki a végén már csak kihasznált és élvezte a kényelmet és biztonságot, amit nyújtottam neki.

Nem tudok neked tanácsot adni, mert ha tudnék, én is azt az utat jarnam.

De vigasztaljon, hogy nem vagy ezzel egyedül.

Majd talán a jövőben 1x az ilyen lelkek, akik most sérültek, fognak gyógyultan egymásra találni, szeretni, és megbecsulni a másikat.

Rettentő nehéz hosszú kapcsolatot, éveket elengedni. Rettentő nehéz, hogy az ember, aki évekig a társad, a legjobb barátod volt, a mindennapjaid része, ő megszunik létezni,idegenné válik egyik pillanatról a másikra.

Én sem jártam még végig ilyen utat 1x sem, fogalmam sincs, hogy lehet egy ilyet feldolgozni.

De bízom benne, hogy te, én, és a többi hasonló szituációban lévő ember sincs örökké tartó magányra ítélve egy ilyen szakítás után.

Pedig én aztán azt az elvet vallom, hogy 1 embert lehet igazán szeretni életünk során.

Talán még mi sem tudjuk, hogy nem őket szerettük "igazán".

1x majd nekünk is jön egy olyan, aki ugyanannyira szeret minket, mint mi szerettük ezeket az embereket.

És talán őket majd mégjobban fogjuk tudni szeretni, hisz meg is fogják azt érdemelni.

Gondolj bele, ha rossz embert tudunk így szeretni, akkor jót mennyire fogunk tudni?

Sajnállak, részvétem, aterzem a helyzeted.

Kitartást kívánok.

De, sajnos, idegenekké válunk.

Szakítás után ritka, hogy barátok maradnak az emberek.

Részemről legalább is nem menne, míg érzelmek fűznek hozzá. Hiába szeretnék továbbra is minden percéről tudni. Hogy van, hol van, kivel, mit csinál.

Ha ő már nem szeretné megosztani velem.

Ha meg is osztja, az csak az elengedést nehezíti.

Mi már 1x szakítottunk, szinte napi kontaktban voltunk, de javarészt csak marakodtunk, mint a gyerekek.. Hiába akartam találkozni, ő nem akart.

Végül megtört a jég, találkoztunk, megbeszéltük, újra összejöttünk, de csak pár hónapig tartott, mert nem változott semmit...

A lényeg az, hogy valószínűleg már könnyebb lenne, ha akkor erős tudtam volna maradni, nem beszéltem volna vele, nem reménykedtem volna, hanem szépen megszokom, hogy ő nincs többé, legalább is számomra.

Mostmár ezt fogom tenni, már megbocsáthatatlan,amit tett, annak ellenére, hogy újra a bizalmamba fogadtam.

Persze most is szeretném tudni, hogy mit érez, mit csinál.

De leginkább csak az van bennem, hogy remélem nem mással van.. Mert az nagyon fájna.

Nem volt semmi előjele, hogy valami probléma van a kapcsolattal, minden tökéletes volt számodra?

Korai kijelenteni, hogy sose fogsz senkit szeretni, hiszen még friss a dolog. Kb fele annyi időnek kell eltelni valaki után, mint amennyit együtt voltatok, azt követően enyhül az érzés, idővel még mindig bántani fog, de egyre jobban viseled.

Nézd a dolog másik oldalát, rossz emberismerő vagy, amin mindenképpen dolgoznod kell, hogy olyan nőt találj, akivel valóban jól megvagytok, exeddel ez csak illúzió volt.

Nálunk sem volt semmi veszekedés,kb az első problemanal azt mondta,hogy köszi,inkább nem...ilyen emberre nem lehet alapozni,és jobb,hogy most lépett le és nem akkor,amikor már gyerek is van :D bár tapasztalataim szerint az ilyen emberek mindig csak elvesznek a kapcsolatból,de bele nem adnak semmit,amikor már nem megy magától csak a rózsaszín ködtől,hanem tenni is kéne érte :D

22 nő