Keresek olyan társkeresőt, ahol a tagok valóban társat is keresnek, ahol nem like-vadászok vannak és akikkel lehet is ismerkedni, nem 1-2 levél után lelépnek?

Olyan társkereső irodához fordulj, akik lehetővé teszik a személyes találkozást. Csak ennek van értelme. Persze a könnyebbik út neked is két kattintással felmenni a netre, de ha neked nem éri meg szépen buszra ülni, utazni néhány órácskát egy ilyen irodáig, megadni a személyes adataidat, egy kicsit kitárulkozni vadidegenek előtt, akkor te sem vagy valami komoly szándékú. Én sose voltam ilyen irodában, mert mindig volt a való életemben egy olyan bálványom, aki miatt úgyse tudtam volna továbblépni, de ha valaha keresnék még társat, csakis így csinálnám. És nem úgy választanám ki az embereket, mint valami eladó terméket a katalógusból, mert azt már megtanultam, hogy életem legjóképűbb szerelmeiből szinte soha semmit nem adott vissza a fénykép, azon kívül azt is, hogy lehet valaki tökéletes külsejű és ezzel együtt tökéletesen unalmas, szóval én egy ilyen társkereső irodában leginkább azokat az összejöveteleket venném igénybe, ahova összecsődítik az ügyfeleket kirándulás, vagy sima beszélgetős, táncos (nem tudok táncolni) vagy egyéb összejöveteleken és hagynám, hogy minden ugyanúgy történjen, mint ahogy az természetes körülmények közt. Eleve van annak valami varázsa, amikor két ember felfigyel egymásra, de még semmiben se lehetnek biztosak. Amikor hevesebben kezd dobogni a szíved egy like-tól vagy amikor elkapod egy pillantását és aztán hetekig azon tűnődsz, képzeled vagy tényleg jelentett valamit. Szerintem ez annyira szép. Ehhez képest az van, hogy kinézel valakit kép alapján, és akkor még nem hallottad a hangját, nem tudsz róla semmit, de már döntöttél a sorsáról. Ha esetleg átmegy a szűrőn és ő is szeretne veled találkozni, ott feszengtek egymás mellett 1-2 órán keresztül és nincs semmi titok, mindketten tudjátok, miért vagytok ott, azt persze nem, hogy a másik mit érez. De ha meg is van az összhang, úgyse fogjátok értékelni igazán, mert ez legkésőbb a 2-3. randira úgyis tisztázásra kerül és akkor ott álltok, még felkészületlenül, hogy te jó ég, én azt mondtam, hogy komolyat keresek, de most akkor tényleg horgonyozzak le ilyen hamar...

Így is történhetnek csodák, nincs ez betonba vésve. De én jobban szeretem, ha úgy szeretek meg valakit, hogy az a szeretet/szerelem tulajdonképpen az én döntésemen kívül születik meg a szívemben. Szeretem, ha akarom, ha nem, mert megismertem és mert nem tudom nem szeretni.

Szóval a társkereső irodáknál én csak így ismerkednék és nem igazán preferálnám a kényszerrandikat. Rendszeres találkozók kellenek ugyanazokkal az emberekkel. A vírus miatt sajnos ilyenek valószínűleg nincsenek mostanában.

26-os, azt áruld már el nekem, hogy miből gondolod, hogy a társkereső irodákban rondább emberek regisztrálják magukat, mint a netes társkeresőkön???

Az a helyzet, hogy nemtől függetlenül a feltűnően vonzó emberek általában nem szorulnak rá se a netes társkeresőkre, se a társkereső irodák szolgáltatásaira. Ennek ellenére előfordulhat, hogy introvertált életet élnek vagy munkájukból kifolyólag nem sok új embert ismernek meg és nem az utcán akarnak ad-hoc leszólítani valakit vagy leszólítva lenni és ők is abban hisznek, amiben én, hogy a vonzerő nem csak látható és azonnal feltűnő tulajdonságokból épül fel. Én meg tudok őrülni egy vonzó férfihangért és az utcán vadidegenként elvonuló férfiakról hogyan tudnám megítélni mindezt? Nem pusztán a hang, minden benne van egy férfi beszédstílusában, az intelligenciája, a magabiztossága vagy önbizalomhiánya, hogy az a bocsánathogyélektípus vagy épp ellenkezője, a humora és sorolhatnám.

Mindenki arra panaszkodik, hogy nincsenek ma már állandó közösségek, így piszok nehéz az ismerkedés, egy idő után belterjessé válik minden közeg, amiben mozgunk.

Én felkíváncsiskodtam egy ilyen társkereső iroda honlapjára, őszintén szólva elsősorban a riválisokat feltérképezni és teljesen meglepődtem, mennyi gyönyörű nő regisztrálta magát a nyilvános adatbázisukba is.

Ráadásul aki adja mindehhez a nevét, fényképét, az nagy eséllyel nem foglalt és nem háremhölgyet vagy háremurat keres magának. Szerinted miért hemzsegnek itt gyakorin a szex és a párkapcsolatok rovatban a privátbombázó nős férfiak? Mert itt a legkisebb a lebukás esélye. Ha felmegy egy társkereső honlapra, előfordulhat, hogy az asszony vagy valaki ismerős felismeri. Ha meg képet nem rak fel, ugyan ki fog vele szóbaállni? Persze nyilván ott is működik, hogy ő ír rá hölgyekre, aztán titokban mehet a képcsere. Nem ítéletképpen írom mindezt, mert ahányféle élet, annyiféle házasság, de ha az ember nem akarja bonyolítani az életét feleslegesen, akkor jobban jár, ha függetlenek közt keresgél. Nem tartom valószínűnek, hogy az inkognítóban rejtőzködő nős férfiak vagy házas nők társkereső irodák adatbázisában kívánnának szerepelni. Persze az is lehet, hogy van aki ezt is bevállalja és a társkereső irodák nyilván teljes diszkrécióval kezelik ezeket az információkat és akár szolgáltathatnak úgy is, hogy szeretőt közvetítenek anélkül, hogy ezzel bármelyik félnek zsákbamacskát árulnának.

De ha nem akarod a fél életed azzal tölteni, hogy felesleges köröket futsz le unatkozó, valójában semmit nem akaró emberekkel, akiknek esetleg tényleg csak a napi flört vagy önbizalomtuning hiányzik, akkor jobban jársz, ha elfelejted a gyakoris privátozást és a netes társkeresők világát.

Én kb. egy perc alatt több társkereső irodát is találtam a neten és egyáltalán nem tűntek valami múlt századbeli maradványnak.