Társkeresőn mért vannak olyanok akik a valóéletben is simán találhatnának maguknak párt?

"nem lenne előnyösebb inkább a valóéletben ismerkedni barátok útján, ahol még közös ismeretség is erősítheti a kapcsolatot, minthogy egy vadidegennel kezd a nulláról?"

24 éves vagyok. Amikor mások buliztak én vagy dolgoztam, vagy tanultam. A megmaradt barátaim vagy külföldön vannak, vagy minimum másik városban. A covid miatt otthonról dolgozom. De ha nem így lenne sem lenne sok lehetőségem: mérnökként max a HR-en látok nőket, a többiek pedig vagy otthonülősek, vagy más generáció. A tindert látom egyetlen lehetőségnek. Bár nagyon nem tetszik, mégis be fogok regisztrálni. Ha tudsz mondani valami okosságot, hogy az én helyzetemben hol máshol ismerkednél a 'bárhol'-on kívül, akkor szívesen fogadnám..

Azért gondolod így, mert férfi vagy.

Egy nő bárhogyan is néz ki, mindig lesznek matchei és mindig fog kapni egy rakás üzenetet.

Bennem akkor halt ki a remény végleg, mikor Melissa Blake képeivel Tindereztem és simán össze tudtam volna hozni vállalható emberekkel randit.

Bele is untam az egészbe, mert bizonyítottam, amit bizonyítani akartam önmagamnak (így már nem hat meg, hogy itt ki mit írkál névtelenül, hiszen én több éven át kutattam a társkeresők dinamikáját).

Viszont mint minden emberséges kutató, erkölcsi okokból sajnáltam a kísérlet áldozatait, azokat a férfiakat, akik őszintén mentek volna bele a kapcsolatba, időt szántak a tartalmas beszélgetésre és csalódniuk kellett. Ha ezt is civilizáltan reagálták le, akkor még rosszabbul éreztem magam.