Tényleg így találhatnak a csúnyább pasik párt maguknak?

Hát tény, hogy én sem ájultam el a páromtól első ránézésre, de olyan jó 1,5 hónap ismeretség után, már kezdtem másként nézni rá.

Szerintem ez itt egy természetes folyamat. Nem lesz férfiból barát, de szerintem a friendzoneból van kiút. Csak nem szabad ott leragadni, hanem feszegetni kell mindig kicsit a határokat és ha a nő rosszul reagál akkor még elegánsan vissza is lehet lépni.

Mi is úgy lettünk barátokból szerelmesek.

Ez azért ennél összetettebb. Tény, hogy hosszabb ismeretség során kialakulhat szimpátia két ember között, de nem biztos, hogy olyan szintűvé válik, hogy abból párkapcsolat is legyen.

Volt pl. egy kollégám, jóban voltunk, de olyan szinten dohányzott, hogy soha nem szerettem túlságosan a közelében lenni, mert a szemem csípni, fájni kezdett, az én szervezetem ilyen, viszont egy korábban dohányzó kolléganőm meg nagyon összemelegedett vele, nem sok kellett volna hozzá, hogy több is legyen.

"Nem lesz férfiból barát, de szerintem a friendzoneból van kiút. Csak nem szabad ott leragadni"

Pelyhedző állú férfi koromban én is így gondoltam ezt, hogy ki lehet jönni a friend zone-ból, ma már inkább azt vallom, hogy az esetek 99%-ban csak önáltatás, és rengeteg idő elszúrása. Én is a saját káromon tanultam meg, sok ismerősöm van, közöttük olyan aki még mindig tanulja, pedig már régen nem vagyunk tinédzserek.

Elméletileg persze ki lehet jönni, és a gyakorlat is azt mutatja, hogy ritkán összejön, de az esetek nagy részében évek múlnak el, mire rájössz, hogy mégsem a szerencsés kivételek közé tartozol, akiknél működik a Te elméleted :D

A barátom nem csúnya, de az én "ideálomnak" a tökéletes ellentéte volt mikor megismertem. Koromfekete hosszú haj, szakáll, széles váll, stb... 100%-ig biztos voltam benne, hogy SOHA nem jönnék össze hosszú hajú és/vagy szakállas pasival, emellett mindig a vékonyabb, világos hajú fiúk tetszettek.

Most ott tartok, hogy nem tudom elképzelni, hogy pl "babapopsi-arcú" pasi bejöjjön, teljesen a párom lett az ideálom, pár hónap után már imádtam a külsejét mindenestől.

Szóval lehet benne valami.

Amúgy a "friendzone"-ból ki lehet törni, én pl csak olyan pasival tudnék összejönni, akit már ismerek x éve, nem valami random idegennel..

Az, hogy olyan emberrel kezdesz csak, akit már ismersz egy ideje jól működik kb az egyetemi évek végéig.

Utána egyrészt elkezd szűkülni a potenciális, körülötted lévő emberek száma (a munkahelyen már nem mindenki azonos életkorú), másrészt egyre inkább már minden környezetedben lévő emberrel lefutottad azt a kört, hogy megpróbáljátok e vagy sem.

"másrészt egyre inkább már minden környezetedben lévő emberrel lefutottad azt a kört, hogy megpróbáljátok e vagy sem."

Ez nem igaz. A munkahely persze nem ideális párkereső hely, de ha a néhány hasonló korú emberrel elkezdesz eljárni, akkor az ő baráti társaságukat is megismered egy idő után, és újabb körökben találhatsz embert. Az egyetem akkor már sokkal beszűkültebb volt nekem, ott aztán tényleg a csoporttársak voltak, és ennyi kb.