Nem merek már ismerkedni sem a férfiakkal az anyagi helyzetem miatt, mit tanácsoltok?

A piszkos anyagiak: 150 ezer Ft-ot (nettó) keresek Budapesten, amiből épp kijön az albérleti szobám+rezsi és a kajám. Randizás címszó alatt nem szeretnék otthon ülni a reménybeli párommal a lakásban, kimozdulás pedig a legtöbb esetben költséges (kivéve séta). Azt semmiképo sem szeretném, hogy mindig mindent a férfi álljon, távol áll tőlem az ilyen típusú kihasználás. Diplomás vagyok, egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol mindig is szerettem volna, csak akkor még fogalmam sem volt, hogy ennyire alulfizetnek. Nem ritkák a túlórák sem, egy kezemen meg tudom számolni azokat a napokat egy hónapban, mikor valóban el tudok jönni a munkaidőm végén. A főnököm azt mondja, hogy évente emelkedni fog a fizetésem, jövőre akár már 180 ezret is kereshetek. Ha belegondolok abba, hogy az egész középiskolát végigbukdácsoló exosztálytársam burkolóként (alkalmazott, nem egyéni vállalkozó) több mint 500 ezer Ft-ot visz havonta haza, akkor érzem mennyire igazságtalanok a kereseti viszonyok. Még írhatnék számtalan másik példát.