Ha az önsajnálat nem visz előre, miért olyan nehéz mégis elengedni?

Igazából teljesen logikus, hogy az önsajnálat semmilyen értelemben nem jó az embernek, hisz nem fejlődik, nem lesz vonzó tőle. És az esetek döntő többségében van lehetőség változtatni, ha valaki kövér, nekiállhat sportolni, ha keveset keres, nekifoghat képezni magát és jobb állást keresni, ha nem tud magabiztosan kommunikálni, akkor megpróbálhatja ismerős emberekkel vagy számára nem tetszőkkel gyakorolni, annyira tragikus dolog végülis nem történik. Lehet kis lépésekben is haladni, de a lényeg, hogy az önsajnálat ezt meggátolja, mert csak egyhelyben toporogsz. Mégis olyan erős néha ez a késztetés, hogy ne csinálni semmit, csak sajnálni önmagunkat, hogy jaj milyen szerencsétlenek vagyunk, milyen rossz a mi életünk, milyen rossz az összes nő vagy férfi, hogy nem hajlandók velünk összejönni, stb.