Az incelek miért hiszik hogy önsajnálattal nőhöz tudnak majd jutni?

Ez a kérdés most kicsit olyan, mint amikor egy közlekedésben azt hülyézzük le aki dudál, és nem azt aki szabálytalan volt. Szerintem az incelek nem szórakozásból ilyenek, mint ahogy a femcelek sem, és akiket megaláznak azok sem. Nagyon könnyű kívülről ebbe beleszólni... én nem lennék a helyükben, ha amúgy már tényleg mindent megtettek, és senki nem akadt az életükbe. Ilyenkor elég érzéketlen dolog még bele is rúgni.

Van aki tehet róla igen, de vannak sokan, akik akármit csinálnak, nem lesznek partiképesek. Ez inkább a szomorú.

Nem hiszik. Egyszerűen csak ők is panaszkodni akarnak, ha már mindenki mástól is ezt látják…

Na és miből ered ez a sok panasz? Az emberi evolúcióból, és melléktermékének tekinthető megváltozott életfeltétekből. Ha összehasonlítanánk a 21. századot mondjuk az őskőkorral, akkor mi lenne a leginkább szembetűnő különbség? Az életmód.

Az ősembernek nem az volt a legnagyobb problémája, hogy lesz-e olyan ősasszony, akivel az ősbokorban tudnak huncutkodni, hanem az, hogy egyáltalán megéri-e a másnapot. Mert hát kicsivel veszélyesebb volt az akkori élet… Viszont manapság már nem kell a túlélésért küzdeni, nem kell mamutra vadászni és barlangi oroszlánnal harcolni.

Az évezredek alatt szépen, fokozatosan megváltozott az egyéni értékrend, szükségleti prioritás is (Maslow-szükséglethierarchia). Ez eredményezi azt, hogy a társkeresés, mint egyik alapvető szükséglet, jóval előbbre került a „listán”.

És ha valami egyáltalán nem jön össze, pedig te nagy jelentőséget tulajdonítasz neki, az azért fájhat egy kicsit… 🙄

Mikor nekem egy nő nemet mondott a 3. randi után, akkor megkérdeztem, hogy legalább egy éjszakára érezhetnénk magunkat jól? Azt mondja, gondolkodik rajta. És 3 héttel később rámírt, hogy áll-e még az ajánlat, akkor átmehetek.

Megtehettem volna, hogy befogom a pofám, nem könyörgönm, akkor még szex sem lett volna...

Ja, nem is vagyok incel. Vagy igen? Nektek mindenki az.