Férfiak! Titeket nem bosszant, hogy a legtöbb nő tagadja a férfitöbbletet és azt, hogy nekik sokkal-sokkal könnyebb a társkeresés?

"Pontosan, ahogy te mondtad, nem fognak számukra nem vonzó férfivel összejönni akkor sem, ha mindenben tökéletes lenne számukra."

Megkérdezhetem, hogy Te eddig hányszor jöttél össze olyan nővel, aki nem vonzó számodra?

#41: Egyszer sem, de számomra a nem vonzó azt jelenti, hogy az illető vagy valamilyen téren igénytelen (túlsúlyos, ápolatlan), amin egyébként legtöbbször tudna változtatni. Én nem bűvös, varázslatos, mágikus dolgok alapján döntök, mint a legtöbb nő.

Meg nincsenek ilyen beteg kritériumaim, amivel kapásból kizárom az ellenkező nem 95%-át!!! PUSZTÁN KÜLSŐ ALAPJÁN és utána próbálom abba a maradék pár százaléknyi jelöltbe belepasszintani a belső tulajdonságokkal szemben támasztott elvárásaimat...

#38:

Pont az van, hogy a tanult, diplomás, sikeres nők közt a legnagyobb a szinglik aránya.

Pont azért, mert egy igényes nő nem jön össze akárkivel, és nem JUT minden nőnek olyan férfi, aki csupán azt tudná nyújtani, amit ő maga is.

Annyit a kevés az életképes, kapcsolatra alkalmas, külsejére is igényes férfi, hogy rohadt nagy szerencse kell, hogy JUSSON. Ők azok a bizonyos 10%, akire itt veritek a nyálatok, hogy mindenkinek ilyen kell. Szánalom, hogy ezek túlzó elvárások lettek.

Viszont jobb egyedül, mint beérni bárkivel.

Ezért van az, hogy a tanulatlan, szegény családban felnőtt nők közt a legnagyobb a társsal élők aránya. Nekik jobb "bárki", ha ketten eltengődnek segélytől segélyig.

Csak így pont a "normális, átlagos lányok" azok, aki inkább szinglik maradnak.

Ideje lenne fejlődni, másra mutogatás nélkül, mert én inkább azt látom, hogy férfiakból egyre kevesebb van.

"Például: határozott, nagydumás, barna hajú, barna bőrű, barna szemű a zsánere. Aztán valahogy mindig alja cigányokba botlik, akik az elején persze nem annak mutatják magukat, de aztán mégis...

vagy

sármos, művelt, diplomás, stílusosan öltözködő, stb.

Aztán valahogy a sokadik nárcisztikust fogja ki, aki csak ürítőzsáknak és kiegészítő kelléknek használja és eldobható tárgynak érzi magát mellette még akkor is, ha a férfi egy rakás pénzt költ rá mert van miből."

Ezzel csak azt bizonyítottad, hogy nem érted, amiről beszélsz, csak azt mondod, hogy aki öltönyös, az nárcisztikus.

Elmondom neked akkor a saját példámat, hogy lásd, miről van szó, mert ez NEM a külsőről szól. A külső az, ami megtetszik, ez egy egyszerű dolog. A belső az, amit évek alatt megtanultál otthon.

Saját példa, remélem megérted. Már egyszer leírtam ezt.

Egy bújós, vidám ember vagyok. Nagyon tudok szeretni, a barátaimat is nagyon szeretem, mindig mondom nekik, figyelek rájuk, meglepem őket apróságokkal.

Ennek ellenére párkapcsolatban nem szeretem az ilyen férfiakat. Nagyon egyszerű, anyukám és a testvérem nem bújósak. Belőlük ki kell udvarolni a kedvességet. Nagyon jó vagyok abban, hogy kicsit rideg, zárkózott emberekkel türelmes és megértő legyek. Előbb-utóbb kinyílnak, és soha nem lesznek olyan bújósak, mint én, de szeretni fognak.

Ha viszont olyan férfival találkozom, aki olyan, mint én, akkor lefagyok. Mert évek óta abban a dinamikában éltem, hogy ÉN vagyok a bújós, egy másik bújósnál nem tudom, mi a szerepem.

Ezt jelenti a hozott példa, nem azt, hogy a barna haj tetszik, ezért cigányokkal jön össze, vagy az öltöny, ezért nárcisztikusokkal. Ez csak rólad mondja el, hogy nem tudod, miről beszélsz, és lenéző vagy (aki helyes, az goni).

Hagyjuk már, csak felállt rá. Nem az a kérdés, hogy jöttél-e már össze olyan nővel, aki nem a zsánered.

Átlagos nőként én eddig nem is randiztam olyan pasival aki a zsánerem volt.Olyan pasi észre sem vesz. De olyannal igen, akiben megfogott valami, mert kedves volt, vicces, gyengéd és férfias.

Ha pedig olyannal jössz össze, akiben semmi nem vonz, akkor hazug vagy, mert gondolom ezt nem mondod el neki. Te amúgy nem nős férfiként szoktál itt szerető után nyekeregni?