Férfiak! Titeket nem bosszant, hogy a legtöbb nő tagadja a férfitöbbletet és azt, hogy nekik sokkal-sokkal könnyebb a társkeresés?

Mert nem logikusan működik a vonzalom. Ha te meg tudod mondani, hogy miért utasítasz el valakit, akkor egy listát pipálgatsz tulajdonképpen ahelyett, hogy az érzéseidre hagyatkoznál.

Amúgy meg jó lenne, ha befejeznétek azt, hogy a barinőknek szerzünk pasit, mert itt eddig csak férfitől (?) olvastam, hogy "jajjajj, elhízott a barátnőm, így hogy villantok a haverok előtt". A nők a legrondább pasashoz is képesek ragaszkodni, minél jobban mondod neki, hogy nem éri meg, annál jobban.

Faaszkörhintára meg te szállj, esetleg ne anyádból indulj ki, undormány.

"......Ami azt jelenti, hogy minden 10 szingli férfire jut 1 szingli nő."

Talán azért nincs nőd, mert túl ostoba vagy.

#17: Nem akarlak nagyon letörni, meg amúgy sem szeretek hencegni, főleg nem névtelen oldalon névtelenül, de állnak velem szóba nők, mert az önfejlesztés az életem és az élet legtöbb területén fejlesztem magam.

De ettől még - vagy talán pont ezért? - látom a problémát, amit fiatalabb koromban magam is megtapasztaltam és a mai fiatalok között még hangsúlyosabb és érzek magamban annyi társadalmi felelősséget, hogy ne menjek el mellette szó nélkül.

Még akkor sem, ha az átlagember csak az után szeret hőbörögni, hogy megtörtént a baj, ami már vissza nem fordítható.

És vagyon annyira egoista, hogy nem azért tettem bele ennyi erőfeszítést az életembe, hogy amikor végre beérne a gyümölcse egy ápolatlan kövér incel a darkwebről szerzett instrukciókkal valami merényletet hajtson végre, aminek én is az áldozata leszek, mert csak annyit lát belőlem, hogy sikeres férfi vagyok, aki csinos nők társaságában szokott lenni.

De ehhez valóban kell bizonyos IQ szint, hogy ennyire végiggondolja az ember, minek mi lesz a következménye a jövőben.

Engem annyiból érint még a dolog, hogy elértem már annyit az életben, hogy azok a nők találnak meg, akik azt várnák, hogy amiért eddigi életem során dolgoztam és küzdöttem, annak a gyümölcsét majd úgy osztom meg velük, hogy azért ők semmit nem tettek. Mi több, némelyek egyenesen jogot formálnak rá, mondván ez alap, mert ők a nők és ha én nem teszem meg majd találnak olyan férfit, aki hajlandó rá.

Én meg kezdek kiégni abban, hogy évente 5-10 különböző nővel vagyok együtt rövidebb-hosszabb ideig, miközben én csak egy olyan társra vágynék, aki EGYENRANGÚ partnert keres és ő maga is EGYENLŐ részt rak bele a közösbe. A mottóm, hogy ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni és ez a párkapcsolataimra is érvényes.

Ha egy 130 ezret kereső ápolónővel jövök össze, nem várom el, hogy fele-fele arányban fizessük a külföldi nyaralást, de mikor ő alapnak veszi, hogy én ezt majd kifizetem neki mert ő azért nem tud kijönni az egyébként kevés pénzéből mert ostobaságokra szórja el, de semmi motivációja nincs tovább lépni, nem szakmát váltani, hanem akár országot vagy átmenni magánszektorba, kicsit megerőltetni magát, az demotiváló tud lenni és ilyen nővel nem akarok hosszútávú párkapcsolatot.

De az ellenkezőjével sem. Attól, hogy alkalomadtán ki tudok fizetni egy külföldi nyaralást vagy tudnék fenntartani nagyobb lakást, autót, stb. attól még én nem felejtettem el, hogy honnan jöttem és azt sem, hogy az üzleti életben egyszer fenn, egyszer lenn és bármikor jöhet karantén, válság, bármi egyéb. Szóval örülök neki, hogy vannak olyan szerencsés lányok, akiknek apu mindent megvett és a mai napig támogatja őket, de amikor helyettem akarják beosztani a pénzemet, sokszor odáig mennek, hogy vásárolnak valami drága de felesleges ruhát, amit egyszer vesznek fel és fizessem már ki nekik ezt vagy azt (fontos dolog, amire nem maradt pénz), aztán úgy állítják be, hogy én milyen sóher vagyok amiért van pofám beleszólni, hogy mire költenek a SAJÁT pénzükből. Akkor szólok bele, ha TŐLEM kunyerálnak, mert felnőtt emberként képtelenek beosztani annak a többszörösét, amiből mások egy kisebb családot tartanak el.

Úgyhogy lehet irigyelni a sikeres embereket, de vannak árnyoldalai is. Néha eszembe jut az a régi Eddie Murphy film, amikor az afrikai herceg a new york-i gettóban csóró melósnak mutatta magát... Pedig tényleg nem vagyok gazdag, csak céltudatos.

#21: "Ha te meg tudod mondani, hogy miért utasítasz el valakit, akkor egy listát pipálgatsz tulajdonképpen ahelyett, hogy az érzéseidre hagyatkoznál."

Nem, csak van annyi önismeretem, hogy tisztában vagyok vele mi váltotta ki belőlem azt az érzést.

Egy szemléletes példa: Egyszer megkérdeztem magamtól, hogy miért nem tartom vonzónak a kövér nőket, amikor vannak köztük vonzók. Aztán kicsit mélyebbre ástam és rájöttem, hogy sportoló, atletikus felépítésű, aktív életet élő, mozgékony srácként nem tudnék mit kezdeni egy túlsúlyos nővel, mert vékony vagy normál alkatú lányokkal is sokszor volt vita belőle, hogy 100 métert is busszal akar menni vagy mindenhova kocsi meg taxi és akkor még az együtt sportolásról nem beszéltünk. És 20-30 közötti lányokról beszélünk, mi lesz az ilyenekből 40 fölött? Félhulla féllábbal a temető felé?

Az meg, hogy meg akar felelni valaki a társadalmi elvárásoknak az önértékelési zavaros emberekben még erősebben benne van és el is érkeztünk oda, hogy miért vágyik minden áron egy kövér, ápolatlan, igénytelen nő is Brad Pittre és egy SZINTÉN kövér, ápolatlan, igénytelen férfi is Angelina Joliera.

Mert szeretne kompenzálni és míg egy csúnyácska (hozzá illő) pár esetén szétszívná a vérét még az a két létező emberi kapcsolata is a rokonain és a pszichiáterén kívül, míg egy kategóriáján felüli pár esetén enné őket a sárga irigység.

Ugyanezért vesznek sokan hitelből nagy házat, sportautót vagy költik el a kevés fizetésüket az utolsó forintig ahelyett, hogy magukba fektetnék és ezért él sokszor szerényen az igazán gazdag, aki bármikor megtehetné, hogy elad valamennyit a részvényeiből és vesz magának kp-ra egy házat Budán, mégsem teszi vagy egy benzinyelő dögöt 30-40 millióért, amivel araszol a dugóban.

A státusszimbólumok hajszolásának egyetlen ellenszere a stabil önértékelés. Az pedig a személyes sikerből fakad és nincs határvonal, hogy kinél mi számít sikernek, mindenki egyénileg dönti el. Van, aki akkor is boldogtalan, ha milliárdos, mert vannak tőle gazdagabbak vagy ő helyette inkább szép akarna lenni vagy egészséges, meg van, aki már akkor is boldog tud lenni, ha egy olyan életet élhet, amire az emberek többsége azt mondja, hogy "Hogy tudsz így élni?"

"Egy szemléletes példa: Egyszer megkérdeztem magamtól, hogy miért nem tartom vonzónak a kövér nőket, amikor vannak köztük vonzók."

Ez tök jó, de nem mindenkit érdekelnek ilyen hülyeségek, másrészt attól, hogy tudod, hogy miért nem vonz, nem fog változni, hogy vonz-e.

#23: Engem ez nőként abszolút hidegen hagy. A hozzád hasonlók is, az incelek problémája is. Sőt, lefogadom, hogy én se érdekellek téged, mert messze állok az ilyen pénzvadász plázacicáktól.

Egyszerű az oka. Engem nem érdekel, hogy ki marad azért szűz, mert nem "jut" neki punci. Ugyanis, bármilyen hihetetlen, egy érző, gondolkodó, szeretetre vàgyó emberi lény vagyok, és nem keret a punci körül. Oké?

Mit vártok? Majd jótékonyságból nőket oszt az állam? Mindig is így volt: nem volt mindenkinek párja. Eddig se volt erre megoldás, pedig pár millió éve fennáll a probléma. A szexhiányra pedig ott a legősibb mesterség.

Ezen kívül mit akartok MÉG??

Nyugodtan robbantsatok egy konditeremben. Meghal egy tucat ember, köztük szép fiatal lányok, és magukért tenni akaró incelek, családapák és anyák, akik tetszeni akarnak a párjuknak, meg pár szépfiú. És? Jobb lesz a nemek aránya? Több nőnek lesztek kívánatosak a rohadó belsőtökkel? Semmi se fog változni.

Viszont jobb, ha elkezdtek valami feltűnő jelvényt hordani, nehogy egy véletlen pillanatban fejbe durrantson egy kedves sorstárs, aki azt hiszi, hogy biztos több csajt tudsz felszedni, mert magasabb/vékonyabb/tanultabb/helyesebb/kövérebb/barnább/fehérebb vagy, mint ő.

#24: A mélyszegénységből mindenkinek van kiút, de a társadalom mindig is egyenlőtlen lesz, még ha az abszolút életszínvonal növekszik is (igen, Afrikában is) éhező gyerekek pedig azért vannak, mert a mélyszegények szaporodnak a legjobban, ha ismersz olyan szervezetet. A világban olyan emberek dolgoznak a probléma megoldásán, mint Bill Gates, vagy itthon ott van L. Ritók Nóra. Rengetegen foglalkoznak a problémával.

Az online oktatás is azon a szinten van, hogy a harmadik világban előbb van az embereknek internethozzáférésük meg okostelefonjuk, mint malária elleni védőoltásuk vagy bármi egyéb.

De nemhogy itthon, még nálunk sokkal fejlettebb nemzetek (svéd, finn) fiataljai is ostobaságokra használják az internetet, hiába a gigabit meg az 5G meg a 300 ezres okostelefon, csak a TikTok, Snapchat, Instagram meg a hülyeségek lájkolgatása megy a Facebookon.

Majd ha legalább fele akkora lesz a látogatottsága a Coursera-nak vagy az Udemy-nek, mint a YouTube-nak, akkor visszatérhetünk a témára.

Majd ha YouTube-on lesz akkora nézettsége az ismeretterjesztő anyagoknak, mint a fingós böfögős poénos videóknak, sminktippeknek, gamer végigjátszás videóknak meg prankes hülyeségeknek, akkor szintén visszatérhetünk a témára.

"A dolog mögött áll az is, hogy Indiában jóval több a férfi a fiatal korosztályban, mint a nő, és főleg vidéken nagyon rossz ez az arány..."

Ha Indiában élnél és mondjuk úgy, hogy kevésbé tehetős családban, akkor hidd el, a legkisebb gondod is nagyobb lenne annál, hogy férfitöbblet van. Arról nem is beszélve, hogy bár hivatalosan eltörölték a kasztrendszert, gyakorlatban azért sok helyen működik. Szóval erről ennyit.

A másik meg: miért ebből a szaros tinderből kell kiindulni? Ismerek pár embert, aki fent van, de hát azok olyanok is.

Ez olyan, mintha 20 ezrest keresnétek a budiban. Pedig a wc-papír is papír és a 20 ezres is. Normális nőt kerestek, egészen rossz helyen, aztán csodálkoztok.

"A Swiftek voltak igazán selejtek"

Egy 20 éves Swiftem van, rajongok érte. Nagyon hozzám nőtt, néhány csere volt rajta, de 270 ezer km felett komolyabb műszaki baja még nem volt.

Karamboloztam is egyszer vele (egy Roverrel :D) és nem csak koccanás volt, semmi bajom nem történt. Ja, vezetéstechnikának és reflexnek hívják azt, amivel azért lehet csökkenteni a karambol okozta rombolást - természetesen nagyon sok mindenen múlik, hogy mennyire lesz súlyos a baleset.

Ez a kocsis példát sem jó, de ha férfiakra vetítjük, akkor még inkább sántít a történet. Méghozzá azért, mert a férfiak (és fordított esetben a nők is) emberek, és nem autók. Azaz én fogalmaim szerint nem egy tárgy, amitől megválok, ha találok jobbat. Az meg a másik, hogy többen is írták, hogy bármily hihetetlen, de a nők sem egyformák. Barátnőm hónapokig szenvedett a mostani párja után, míg végül összejöttek. A srác nekem a "bottal se nagyon" kategória. Nem ápolatlan, alapvetően normális alkattal, normális fejjel rendelkezik, de a stílusától a falra mászom. Egyszerűen nem szimpatikus. Barátnőm meg az én párommal nem jönne össze.