A “mai világban” miért ilyen nehéz a társkeresés?f22

Az a tapasztalatom, hogy van egy olyan réteg akinek szinte mindig volt barát/barátnője.

A másik réteg pedig az aki csak 20-as évei fölött találja meg (jobb esetben) az első párját és valószínűleg vele is marad.

Egy kapcsolat csak úgy jöhet össze(persze ami nem érdekapcsolat) ha nagyjából azonosan látjátok a világot, hasonlóan gondolkodtok na és persze az érdeklődési körötök is egyezik.

Sajnos a tapasztalatom az, ha még próbálkozok is single nőknél, sokszor meg sem adják a lehetőséget arra, hogy normálisan megismerjük egymást.

Félre ne értsen senki én itt nem a nőket szeretném hibáztatni, csupán annyiról van szó, az én véleményem szerint ha már a pasi/nő megfog külsőre és szimpatikus is akkor érdemes adni neki egy lehetőséget, hogy normálisan kibontakozhasson és utána levonni a következtetéseket, hogy szeretnél-e tőle többet vagy sem.

Lehet azzal is jönni, hogy túl komolyan veszem, de én úgy gondolom, hogy ebben a korban már azért komolyabban kell venni, mintha tini lennék.

A nők ugye úgy “működnek” hogy egy olyan pasi érdekli őket a leginkább aki nehezen szerezhető meg.

Sajnos az az igazság, pasi szemmel mondom, hogy a legtöbb ilyen pasi csak megjátsza magát és igazából ágyba bújna veled akármikor, de viszont ha olyan könnyen elérhetővé válna akkor már nem is érdekelne titeket.

Itt csak arról lenne szó, hogy igazából mindkét fél saját magát vágja át azzal, hogy az adott fiú sem adja önmagát és a csaj abban az ámításban van, hogy jajj kell nekem ez a pasi, mert olyan elérhetetlennek tűnik, közben az egész csak egy megjátszás.

Persze vannak olyan helyzetek is, amikor egy pasinak tényleg fényűző élete van és tényleg elérhetetlennek tűnik, viszont az az igazság, hogy ez a pasiknak kb.1 százaléka.

A legtöbb esetben amikor valaki azt mutatja a külvilág felé, hogy neki milyen szép és jó, közben épp az ellenkezője van neki legbelül a szívében.

Felteszem a kérdést, hogy tényleg olyan pasira/nőre van nekünk szükségünk, aki csak a látszat szerint él jól?

Félre ne értsen senki, én örülök, ha valakinek jól megy, nekem azzal sincs bajom ha minden egyes nap megosztja az instaján, hogy most itt nyaral, most pedig ott.

Sajnos az esetek többségben ez közel sincs úgy, mint ahogy a külvilág fele mutatja, hogy neki milyen jó.

Lehet, hogy valaki kő gazdag, de az még nem jelenti azt, hogy boldog is.

Sokan azért esnek depresszióba, mert látják, hogy a többieknek milyen jól megy, de mint ahogy fentebb is kifejtettem, ez közel sincs így.

Kicsit elkanyarodtam a kérdésemtől, kb a választ meg is válaszolom önmagamnak.

Azért ilyen nehéz egyeseknek párt találni, mert egy látszat világban élünk és sokan ez alapján is választanak párt maguknak, persze tisztelet a kivételnek.

Nem azt akarom mondani, hogy én nem nézem a külsőt.

Igen is fontos szempont a belső mellett, de ne azért válasszunk már magunknak valakit, mert neki milyen jól megy.

Persze lehet ez alapján is, de azt kétlem, hogy jól fogja magát érezni abban a kapcsolatban (ha külsőleg még úgy is mutattja).

Mondjuk beszélek én, akinek még nem volt hosszabb kapcsolata.

Az átlag teljesen másképp gondolkodik ezt már megszoktam(nem csak ezzel a témával van ez így), de nem biztos hogy az a helyes és jó ahogy az átlag csinálja, hiszen mennyi és mennyi gyerek issza meg a levét annak, hogy egy olyan kapcsolatba ugrottak bele, amit nem gondoltak jól át...

Szóval igenis ez egy nagyon komoly dolog és pont az a probléma, hogy sokan nem állnak komolyan egy kapcsolathoz...