A mai 20-26 éves lányok miért olyan férfiak iránt éreznek kémiát, akik bunkók velük, ritkán keresik őket, sumákolnak és nem mutatják ki az érzelmeiket?

Előbb érezünk kémiát, aztán bunkóznak és hanyagolnak, végül meg kiábrándulunk. :)

A szerelem neurobiológiailag olyan mint a függőség. Az adrenalin, dopamin, oxitocin és többi örömhormon szintje megnő, ha a szeretett személlyel vagyunk és csökken ha nem, így többet akarunk vele lenni. Egy kedves, visszafogott jófiú is megemeli a nőkben ezeket a szinteket, de nem túlságosan mert esélyesen nem nyújt semmi különös izgalmat. Valamint mivel folyamatosan elérhető érzelmileg és folyamatosan fennmarad ez az állapot, ezért a kialakul a nőben egy hozzászokás (tolerancia) erre a kellemes állapotra, többé nem érzi kiemelkedőnek. Egy kiszámíthatatlan, vagány srác viszont jelentősen feltolja a hormonszinteket az izgalmasságával, azután amikor váratlanul lelép ezek bezuhannak és a nő sóvárogni fog egy újabb adag után. Persze a férfi és nő szavakat felcserélhetjük, nemtől függetlenül ugyanúgyfog működni.