30 éves gyermektelen nőként már csak olyan juthat aki elvált Sokgyerekes ? Mit rontok el?

Még annyit hozzátennék a dolgokhoz, hogy igaz nem én vagyok a célcsoportod mert az alsó határ alatt is vagyok egy kicsit, de én azért nem kezdenék 30-35 éves nővel, mert szerintem a normálisak hamar elfogynak.

Ahogy én tapasztaltam, a szerethetőbb normális lányok/nők 16-18 éves kortól kb hosszabb kapcsolatban vannak és legkésőbb 23-25 éves korra elkelnek, vagy egy olyan kapcsolatba lépnek ahonnét igen nehezen lépnek ki, a pasik pedig ragaszkodnak hozzájuk.(okkal)

Ismerősöm összejött egy 30-éves tip top csajjal akire én is azt mondtam, hogy hű viszont nem véletlenül nem volt még férjnél vagy hosszú kapcsolatban valakivel.

Biztos van ilyen a pasik körében is, hogy a normálisak hamar elkelnek, nem tudom... de nekem rengeteg egyetemi haverom van akinek nem/alig volt barátnője pedig rendesebb embert tőlük kevesebbet ismerek, ugyan úgy ahogy rendes szakmunkás srácnál is. Viszont rendes lányok akikkel beszéltem mind mind hosszú kapcsolatban voltak a 20-as éveik elején is.

"27-40 ig van beállítva a keresés.

De ugye valóságban ez senkire nincs ráírva. Aki 35ig keres azt is meg lehet érteni mert a 40 évesek között aztán még több a gyerekes ...."

A valóságban is rá van írva ez mindenkire!

Amikor nem viszonzod a pillantást, amikor nem mosolyogsz rá... Ezek ugyanúgy megjelennek a valóságban is

Amúgy 35+ éves gyerektelen, nem elvált férfiként tapasztaltam azt, hogy hirtelen mintha légüres térbe kerültem volna, mert minden nő azt gondolta, én már tuti nem akarok családot, és jött a vicces már említett 35-ig kell férfi rész, de egy 35 éves férfi ritkán keres 34 éves párt, kers egy 30 alattit, és gond nélkül talál is.

Egyébként a kérdésed megfejtése az önismeret, és az őszínte barátok.

Nyilván mi itt teljesen látatlanban nem fogjuk megfejteni, hogy melyik külső-belső tulajdonságod, vagy melyik viselkedésformád, szokásod az, ami a helyzeted okozza.

Ilyenkor jön az, hogy le kell ülni, és őszíntén szembenézni a dolgokkal. Persze ez a legnehezebb, mert az ember önmagának tud a leginkább hazudni ("nem is vagyok visszahúzódó, csak megválogatom a társaságom", "nem is vagyok elhízott, csak nőies", "nem is hisztizek, csak kiállok magamért". Ugye ismerősek? Mindenki hallott már ilyet, vagy maga is mondott. És akkor arról nem is beszéltem, amit annyira tagadsz, hogy fel sem vetsz magadnak sem)

Ezen tud segíteni az önismeret, akár egy szakember segítségével, vagy az olyan őszínte barátok, akik nem csak a sablon szöveget nyomják: "nincs veled semmi baj, mindenki örülhetne, ha ilyen párja lenne", mert ezek nem visznek előre

30 vagyok, komoly kapcsolatot szeretnék, hosszú távra tervezni.

deee lakhatás és átlag fizetés miatt szülőkkel lakom, már nem kellek.

nem vagyok görög isten, nincs kocsim, sem cégem, már nem kellek.

és sorolhatnám milyen hülyeségek miatt utasítanak el a korombeliek. Ezért ismerkedem 25 alattiakkal, mert ők még ezekre nincsenek így ráizgulva.

Nem tudom, kik pontoznak itt, de nagy ökörségek jöttek ki a válaszok pontértékeinél.

Egyet kéne mindenkinek megértenie: ha valaki azt írja, hogy "ez így van", akkor ez még simán igaz lehet akkor is, ha neked ez előnytelen, vagy rosszul esik. Le lehet pontozni, de azon túl, hogy ezzel megtéveszted a kérdezőt, meg kiéled a dühödet, a tényeket nem tudod megváltoztatni. Azt, hogy ÁLTALÁBAN az X éves férfiak vagy nők mit akarnak, kit keresnek. Akkor is, ha te, dühös pontozó, ezt másképp szeretnéd látni.

Kérdező, a 27-40 év közötti keresésed teljesen korrekt. Arra számíts, hogy inkább a 35-40 közötti férfiaknak vagy a célcsoportja.

"De anyuékkal lakni? Oda viszed fel a baratnőket a kis szobába?"

pont erről beszéltem. Aztán megy a nyafi, hogy nincs férfi. Nem mindegy hol lakik? Az menőbb lenne ha egy koszos szobát bérelne tele idegennel? Az nem kínos?