Néhány férfi hogyan tud úgy elülni a maga kis életében, vágyak nélkül?

10: a kérdező szerintem azokra gondolt akik ilyen életvitelt választanak. Szándékosan.

Szerintem ne az legyen az utolsó reményed, hogy egy lány majd kihúz a szarból. Magadat húzd ki belőle. Persze, könnyű mondani,tudom én. Éreztem én is úgy, mint te. Egyszerűen csak hozzáállás kérdése. Nemtudom,hogy nézel ki, de ha nem vagy egy quasimodo felesleges ilyen negatívan hozzáállni, és arra várni, hogy majd leszáll egy angyal az égből és megment. Mert ilyen nem fog történni. Tenni kell érte. És amíg te várod a sültgalambot, mások elviszik azt a személyt akire vársz.

"Tenni kell érte."

A bullshit, amely sosem fog kimenni a divatból.

Ránézésre rám is mind jellemző, de:

"Világot látni, utazni sem pénzük, sem igényük sincsen." - Mindkettő van, virágzik a vállalkozásom, és megnéznék pár helyet, csak nincs kivel :)

"Nem is ismerkednek." - Próbálok, csak nehéz normális lányt találni (aki aranyos, és lehet vele családot tervezni). Persze lenne lehetőség a szomszéd munkanélküli láncdohányos csajjal összejönni... vagy munkahelyen az alkalmazottal, aki elvált anyuka, és nem akar több gyereket, vagy szintén szomszéd, csak ilyen hippi stílusú komolytalan helbálozós csaj... néha megfordul a fejemben, hogy lejjebb adom a mércét, aztán elkezdünk beszélgetni, és 3 perc után érzem, hogy menekülnöm kell :)

30/F

13# a valóság sem fog soha kimenni a divatból.

Tudod, egyedül otthon vernyogni mindenki tud. Én is otthon ültem sokat, durván elhízva (ok még mindig elvagyok, de már annyira nem súlyos a helyzet), nyomorultan érezve magam, önbizalomhiányosan, másokat hibáztatva. És én tettem. Változtattam. Ahhoz, hogy változás legyen szenvedni kell, és áldozatokat kell hozni. Néha fizikálisan és lelkileg meg kell erőszakolnod magad. Olyan dolgokat tenni, amikhez nagyon nincs kedved először, de előre lépsz és kicsit szabadabb leszel, önbizalmat nyersz. Mert ezektől fogsz változni előnyödre.

#12 Nem hiszem, hogy sokan választják ezt az életmódot szándékosan. A többség inkább csak beleragad és valahogy elfogadja. Hogy hogyan, azt nem tudom. Régebben (és manapság is sokszor) az ilyenekből lettek az alkoholisták. Vidéken egy csomó ilyen van. 50-60 éves korukra meghalnak.

Nem várom, hogy leszálljon egy angyal az égből, mert nem fog. 30-40 éve még ez is járható út lett volna, mert amúgy jó presztízsű és jól fizető szakmám van, de manapság ez már kevés.

És meg szeretnék dolgozni azért a lányért. Van hová fejlődni, külsőre is és életmód szempontjából is. Csak annyit írtam, hogy egy szerető társban látom a boldogsághoz vezető egyetlen utat, mert egyedül nem tudok igazán élvezni semmit.

16# 12-es vagyok. Én szándékosan választottam most ezt az életmódot, egy időre. Besokalltam. És nem iszom.:)

Megértem amit írsz, és tényleg van az emberben egy vágy, hogy legyen társa, akivel megoszthat mindent. Viszont nem biztos, hogy ez hozza el a boldogságot.

#17 Egy időre. Ezt meg tudom érteni. De van aki egy egész életre ezt választja, vagy kénytelen ezt választani, mert nincs jobb.

Ha ez sem hozná el a boldogságot nálam, akkor nem tudom mi. Őszinte örömöt csak emberi társaságban tudok érezni, ugyanakkor nagyon introvertált vagyok, az emberi társaságot nyűgnek érzem. Elég ellentmondásos. De ha lenne egy párom, őt nem érezném nyűgnek, legalábbis most így gondolom.

15-ös:

A megmondóemberség, a "ha nekem ment, neked is mennie kell, különben lúzer vagy" mentalitás, a magas lóról beszélés díszpéldánya vagy. Egy Szabó Péter - Puzsér Róbert kombináció.

Hiszen biztos mindenkinek csak annyi a baja, hogy túlsúlyos!