Hogy lehet, hogy valakinek ennyi férfi van az életében, míg én képtelen vagyok akár egyet is megismerni?

Ráadasul emiatt tapasztalatlan vagyok a férfiakat illetően, ezért tovább romlanak az esélyeim. Pedig annyira bírnék már férfitársaságot. (Hát még ha bepasiznék végre.) Nincs öcsém, bátyám, apám van csak. Munkahelyen is nőkkel vagyok, barátaim csak nők vannak. Egy nem olyan közeli fiúbarátom ugyan van, de ő meg olyan mint a tengerpart. Meleg és homokos.

Az a lényeg, részt vettem egy programon. És még az elején, volt ott egy másik lány, egy sráccal várakozott, amíg el nem indultunk. Rögtön láttam, hasonlít valamelyest az arcuk, testvérek. Gondoltam is magamban, milyen helyes bátyja van, meg a csaj maga is szép volt egyébként. Arra gondoltam már akkor, hogy milyen szerencsés a lány a külseje miatt meg hogy ilyen bratyója van. Persze számára ez nyilván más, hisz az a bátyja, nem tud vele összejönni, más szemmel nézi, mint mondjuk én.

Aztán a program alatt gondoltam beszélgetek ezzel a lánnyal, mert nem sok nőnemű egyén volt a programon, de nem úgy alakult, férfiak társaságába került, ők dumáltak vele, én meg nem az ő társaságukban kötöttem ki, hanem a 3. lánnyal voltam zömmel. Max ha 2 szót váltottam azzal a báttyós csajjal.

Aztán amikor vége lett a programnak, egy pasi várt rá. Szintén egy olyan, akiről magamban megállapítottam, egész szemrevaló férfiúi egyed. Na, az meg a pasija volt merthogy smároltak, láttam.

Majdnem biztos vagyok benne, hogy a legjobb barátja is hímnemű...

Kicsit igazsagtalannak éreztem, mikor eljöttem, hogy el van halmozva férfiakkal, lehet még unja is őket, még 1 férfit sem tok beújjítani az életembe, mintha egy apácazárdában élnék.