Sok embernek hogy lehet olyan szerencséje, hogy olyan párt talál, aki nagyon hasonlít rá? Akár a világ másik végén?

Ez érdekes kérdés: én is szoktam figyelni, hogy vannak emberek, akik valóban szuperjól passzolnak egymáshoz külsőre-belsőre egyaránt. Azonban van olyan is, hogy idővel, több évvel kezdenek hasonlítani egymásra.

Szerintem részben kémia, részben összehangolódási alapok, azaz mindkét fél megtalálja az alaphullámhosszt egymáshoz. Ezekből kell kiindulni.

Ne haragudj a kérdésért, de ugye jársz szakemberhez kezelésekre? Mert biztos vagyok benne, hogy az életérzésed az, ami megakadályoz abban, hogy normális kapcsolatokat alakíts ki.

Olyan családból jöttem szuperérzékenyként, ahol a legtöbbeket az alkohol és az ahhoz kapcsolódó mentális betegségek vittek el. Apámat 10 éven keresztül láttam leépülni, érzelmileg terrorizált, egyszer fizikailag is bántott. Én találtam rá holtan. Anyám érzelmileg elhanyagolt, állandóan dolgozott, hogy eltartson engem, az öcsémet és az új, rokkant férjét. Voltam depressziós én is, de sosem diagnosztizáltak, sosem vittek pszichológushoz, mert ennek itt nincs kultúrája, hülyeségnek tartotta mindenki. Szóval maradjunk annyiban, hogy én sem jöttem szerencsés körülmények közül. Irgalmatlan sokat kellett dolgoznom azon, hogy huszonéves koromra normális ember legyen belőlem.

A párom jó körülmények közül jött, de érzelmileg ő is el volt hanyagolva. Neki szorongásos zavarai voltak ettől. Nagyon-nagyon sok szenvedés árán segítettem neki ebből kimászni.

Most marhára irigylésre méltó kapcsolatunk van, van egy "unalmas", boldog, kiegyensúlyozott életünk. Szerencse volt, hogy egymásra találtunk, igen. De iszonyat munka van benne minden szempontból. Amit persze nem lát az, aki nem ismer minket, csak hogy jaj, de szép pár, milyen szerencsések, nekik milyen könnyű, jól keresnek, stb.

És te most éppen azt nézed, másoknak mennyire jó, neked meg mennyire szar. Nem tudod, hogy ezek mögött az emberek mögött milyen sorsok, gyerekkor áll. Sőt, azzal sem vagy tisztában, hogy valóban annyira jó-e a kapcsolatuk, vagy csak úgy látszik. És most a depresszió miatt csőlátásod van, és nem veszed észre azt a sok mocsok emberi kapcsolatot, ami körülvesz. Csak nézz itt szét ebben a szekcióban.

Bármennyire nehéz, de az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy elkezdesz magadon dolgozni. És kérsz segítséget. Mert egyedül rohadt nehéz. És megpróbálod elhinni, hogy nem a sors akar kicseszni veled. Igen, rossz családba születtél, ez ellen nem tehettél semmit, de már felnőtt ember vagy, aki felelős a saját sorsának alakulásáért. De így, ebben az állapotban, biztos lehetsz benne, hogy nem fog megtalálni az a nagy szerelem...

Ne haragudj, én sem kötekedni akarok, de ha a pszichológus nem segít, annak három oka lehet:

1. vagy te nem akarod igazán/nem hiszel benne, hogy van kiút, ezért nem is teszel meg minden.

2. Várod a csodát, és azt hiszed, a pszichológus meggyógyít. Pedig a pszichológus nem meggyógyít, hanem segít a gyógyulásban. Ez hasonló ahhoz, mint amikor cukorbeteg az ember: az orvosok, dietetikusok segítenek, de ha te nem adod be magadnak az inzulint meg nem tartod a diétát, megette a fene az egészet.

3. Rossz pszichológusnál voltál vagy nem vagytok kompatibilisek.

Majd te eldöntöd, hogy szerinted melyik igaz rád.

Nincs átok a családodon, egyszerűen borzasztó a mintakövetés. Olvasd el Orvos-Tóth Noémi Örökölt sorsok című könyvét. Az én családomban is úgy volt, ahogy a tiedben: anyám nagyapja alkoholista volt, és verte az anyját, az apja alkoholista volt, bántotta a feleségét és a lányát is, az én anyámat, aki összejött egy elnyomó, lelkileg bántalmazó férfivel, aki alkoholista lett. Meg a bátyja is alkoholista lett. Én gyűlöltem ezt gyerekként, tudatosan más sorsot választottam magamnak. Pedig az én első párkapcsolatom is lelkileg bántalmazó volt. Ez nem átok. Ez minta.

A saját traumáid miatt nem vagy képes intim kapcsolatra. Ki kéne törnöd ebből a körből, ami visszahúz, és megpróbálni fejlődni. Tudom, hogy istentelenül nehéz, mert az. Nekem sem volt egyszerű. Másnak sem. De sokkal jobb, mint bennmaradni a híg...

Azért látod ezt, mert erre vagy kihegyezve. És akkor sem látsz bele az életükbe. Te jó ég, hányan vannak, akik mintacsaládnak tűnnek, közben otthon apu veri anyut, és lehet, a gyereket is! (Vagy fordítva) Nem véletlenül van ám az, hogy miután a férj megölte a feleségét annyian elcsodálkoznak a környezetében, hogy hát milyen példás életet élt, és nem értik.

És a jó kapcsolat nemcsak szerencse, hanem kőkemény munka. A legtökéletesebben összepasszoló pár kapcsolata is zátonyra fut, ha nem dolgoznak rajta.

Kérdező, akkor fogsz tudni kitörni ebből, és változtatni a helyzeteden, hogy ha szembenézel azzal, hogy bár a külső tényezők beavatkoznak az életedbe, de te magad vagy a saját sorsod ura. Nem tehettél arról, hogy rossz családba születtél, borzasztó dolog, hogy emiatt tönkrement a gyerekkorod, és nem érdemelted meg, hogy azok a dolgok megtörténjenek veled. Sajnos az élet nem igazságos. Nagyon nem. Ezt én is tudom, a saját bőrömön tapasztaltam meg. Néha eszembe jut, milyen lett volna, ha olyan családba születek, mint a párom. De nem is lennék ugyanez az ember, aki vagyok most. Pedig vannak rémálmaim apámmal. Volt, hogy egy ilyen után sírva öleltem a párom, és egy órán keresztül nem tudtam elaludni. Lassú, nagyon lassú a feldolgozás folyamata.

De most már felnőtt vagy, és bármilyen elcsépelten hangzik, a sorsod most már a te kezedben van, és te vagy érte a felelős. Borzasztó nagy hátrányból indulsz azokhoz képest, akik rendezett körülmények közül jöttek, de ez a hátrány ledolgozható. Hányan vannak, akik gazdag, jómódú családba születtek, mégis lecsúsznak, nem lesz belőlük semmi, nem tudnak élni a helyzeti előnyükkel!

Nagyon jó, hogy elmentél pszichiáterhez, nagyon jó első lépés. De meg kell próbálnod küzdeni, és kimászni ebből a gödörből. Bármennyire fáj és nehéz. Nekem is van, hogy tudatosan kell figyelnem arra, hogy ne viselkedjek úgy, mint apám vagy anyám. És az sem baj, ha néha visszaesel. A fejlődés sosem egyenes. De próbáld meg kicsit elhinni azt, hogy nincs átok, és a szerencsének sokkal, de sokkal kisebb a jelentősége, mint most gondolod, és sokkal nagyobb annak az energiának, amit te fektetsz bele.

Én őszintén kívánok neked kitartást, és remélem, hogy ki tudsz törni ebből, és egy jobb mintát örökítesz tovább a jövőben.

Én is hasonlóképpen szar háttérből jövök, bár ott nem az alkohol volt a kiváltó ok. Ha az lett volna akkor talán könnyebben magyarázom a dolgokat amik történtek. Nem részletezem...

27 évesen eddig 2 kapcsolatom volt. Az egyik több mint 2 éves, a lánnyal két teljesen más világ voltunk, eltérő gondolkodás és családi háttér. Mindennek ellenére egy harmonikus kapcsolat volt. Inkább kiegészítettük egymást mintsem a különbségeink miatt vitázzunk.

A másik kapcsolatom fél évig tartott, egy hasonló értékrendű lánnyal. Elég sokat vitáztunk, mert a nagy együttértés közben kevésbé tudtuk elviselni az olyan apró dolgokat amikben különbözött a véleményünk.

Lehet hogy közhely hogy az ellentétek vonzzák egymást, de van benne igazság, egy teljes mértékben ugyanolyan ember nem érdekes, és nem értem miért vágysz egy ilyen kapcsolatra.

Jelenleg évek óta nincsen kapcsolatom mert önmagamba fordultam, és depresszióval küzdöttem/küzdök még mindig. De dolgozok önmagamon és mióta felismertem a problémáimat minden nap próbálok jobb tudat/lelki állapotba kerülni.

Nem az a fontos hogy honnan jöttél, hanem az hogy hová tartasz. A párkapcsolatok a jövőben léteznek, és nem a múltban. Ne hagyd hogy a múltad megkeserítse a jelened és a jövőd. Volt, elmúlt, változtatni nem lehet rajta, de a jövőd még nincs eldöntve. Tudom hogy nehéz de ha csak minden nap egy kis lépést teszel pozitív irányba, vagy legalább megpróbálsz pozitív irányba lépni és önmagadon dolgozni, előbb utóbb eléred a célod.

Ha szeretnél beszélgetni erről részletesebben, nyugodtan írj privátot.

Miért fontos, hogy hasonlítson rád? Én nagyon válogatós vagyok, de ez nekem sosem volt szempont, viszont érdekes valóban, ilyen hasonló embereket együtt látni.

Van egy exem, aki jobban megnézve tényleg hasonlít rám. Ő meg egyszer azt mondta, hasonlítok anyukájára, nos ha az anyjára hasonlítok, akkor talán nem csal a meglátásom és tényleg hasonlóak vagyunk, ami legutóbb eléggé ledöbbentett, hogy nézegettem a fényképét és most vettem észre, amire eddig nem is figyeltem, hogy az arcán ugyanott van három pici anyajegy, ahol nekem. De még ugyan annyi távolságra ugyan azon helyen vannak, pont úgy, mint nekem, pont tükörkép szerűen. Valami rokoni turpisság véletlenül sem lehet, mert ők mindig is az orszég túlsó végében laktak.

Nekem nem volt annyira szerencsés ez a kapcsolat, 20 éve nem tudom túltenni rajta magam.