Vannak itt olyanok, akik szinte mar depressziosan rettegnek attol, h elveszitik a szuleiket, es nincs se baratjuk, se parjuk es mar 30 felettiek?

Pontosan ezért nem értem meg azokat akik manapság fennen hangoztatják,hogy nem akarnak se párt se gyereket. Amíg fiatalok OK, vannak barátok, csavaroghat, kirándulhat, bulizhat a munka mellett. De ripsz-ropsz eljön az az idő amiről Te is írsz és akkor rájöhet,hogy barátok már régen nincsenek, a szülők halandóak, és ott marad teljesen egyedül, család, rokonság, barátok nélkül.

Kérdező, igen, ez az élet rendje. Én is tavaly veszítettem el az édesapámat, anyukám is idős, rettegek attól,hogy pár év és nem lesz Ő sem már nekem. Van gyerekem, van párkapcsolatom (nem együttélős),, és annak ellenére,hogy a szülőket nem pótolja semmi mégsem üres az életem.

Kérdező, amíg nem késő keress társat, ismerkedj!A korod miatt elképzelhető,hogy olyat találsz akinek gyereke van, de ez Nálad akár előny is lehetsz, kapsz egy teljes családot. Muszáj ezt tenned ha nem akarsz belerokkanni a magányba!

Párt keresni, párt keresni, párt keresni. Vagy barátokat, akikkel annyira közvetlen a viszony,hogy segítenek a bajban.

Szociális szférában dolgozom, látok sorsokat. Igen, ha kórházba kerül valaki a szoc.munkás intézi a sorsát, de borzasztó azt ép ésszel átélni,hogy egyedül van,senki nem megy Hozzá,nincs aki segítsen a hivatalos ügyek intézésében, a betegségben.

Nekünk is vannak barátaink - a gyerekem mellett- akikkel kölcsönösen számíthatunk egymásra. Nem szabad egyedül maradni még akkor sem ha az aktív években ez kényelmes.

Bizonyára vannak gyerek nélküli egyedülálló nők is, de lehet,hogy Ők gyereket szeretnének.

Kész, ezek tények: el lehet lenni függetlenként, tolni a korhatárt a pártalálásra, de azt tudomásul kell venni,hogy haladnak az évek, és ez egyre nehezebb lesz.Sőt, ha valaki nem akar egyedül maradni egyre töbmindennel meg kell alkudnia. Pl. azzal,hogy gyerekes nőt talál.