Vannak itt olyanok, akik szinte mar depressziosan rettegnek attol, h elveszitik a szuleiket, es nincs se baratjuk, se parjuk es mar 30 felettiek?

Nagyon rosszul állsz hozzá. Ne félj a haláltól, mert az élet része, viszont azt az időt, amit együtt tölthetsz a családoddal, használd ki. Legyél mindig jó hozzájuk, segítsd őket és emellett járd a saját utad.

A társkeresés pont, hogy az elmúlás miatt is fontos. Senki sem akar egyedül maradni.

Érthető, hogy ennyi haláleset mellett nagyon nehéz könnyen venni az életet. Egy hozzánk közel álló személyt elvileg fél-egy évig gyászolunk, eddig senki nem kapja fel a fejét arra, ha a haláleset után depressziósak vagyunk.

Ha tudsz, akkor érdemes lehet nyitni, új kapcsolatokat kialakítani, hogy kicsit oldódjon a nyomás érzése és ne csak édesanyádra tudj támaszkodni. Illetve egy pszichológus segíthet, csak kevesen tudják feldolgozni, ennyi közeli ismerős halálát egyedül, baráti és családi támogatás nélkül.