30 evesek, akik sok eve szinglik itt. Ti nem szoktatok depressziosak lenni havonta 1-2 szer? Ha igen, hogyan leptek tul rajta? A magany az oka nektek is? 34 F, 4 eve szingli.

Ja valaki depressziós, folyamatosan az. Azért 30 évesen illene tisztában lenni a fogalmakkal. Nevezzük inkább mélypontnak vagy elkeseredettségnek hívni.

Amúgy nem szoktam.

Ösztönösen gondolunk a nőkre úgy, ahogy. Ha nincs kapcsolatod akkor is, ha kapcsolatban vagy, akkor is.

Én 9 éve vagyok egyedül, mégsem bánt a dolog. Talán inkább a magányos életforma előnyeire kellene koncentrálnod és kihasználnod.

Túl sok időt pazarolsz el ilyen hülyeségeken rágódva ahelyett, hogy csinálnál valami értelmeset. Mivel nem vagy kapcsolatban gondolom a szabadidőd is több lett. Az idő érték, ha tudod mire használod. Persze ellentmondásos, ha boldog vagyok vagy inkább elégedett, akkor miért látgatom az oldalnak ezt a részét? Ezt is tudjuk be ösztönnek. Talán rejszolnom kellene, de nemsokára lépnem kell fogdokihoz tehát elhalasztva. Éjszaka pedig meló jájj.... :D

Szia! 34 vagyok 5 éve szingli. 1.évben volt igényem kapcsolatra. Akkor volt egy nagyon szép (széria) autóm,ami önbizalmat adott rengeteget randiztam néha kis fellángolások de semmi említésre méltó. Nagy szakítas után 1,5évvel egy nagy autó balesetet szenvedtem. Őrültem ,hogy éltem,mélypont amikor láttam hogy több millió forintot kidobtam. Anyukám folyton veszekedett, hogy miért nem házat vettem miért autót. +Autó miatt barhová eljutottam pénzt költeni.

Szoktam ismerkedni de igazából nagyon magas a léc nálam. Élvezem az egyedül létet,rémisztő,hogy mennyire megszoktam nem látok más lehetőséget, nagyon nehezen tudnám feladni, most 34 évesen újra ház vásárlás van a napirenden. Ijesztő,hogy nehéz elképzelni hogy nem egyedűl .

32 vagyok. Még nem volt hosszútávú párkapcsolatom. Voltam-e emiatt depressziós? Nem, legalább is felnőtt fejjel nem. Tizenévesen lehet, mert akkor még nem tudtam mit kezdeni az érzelmeimmel, az ösztönökkel. Mára már megtanultam kezelni őket és relatív boldog életet élek egyedül is. Magányosnak nem érzem magamat, mert még élnek a szüleim, vannak testvéreim és nem utolsó sorban jó barátaim. Egy barátnő csak plusszt jelente.

Ha adhatok látatlanba egy jó tanácsot, akkor az az lenne, hogy ne másban keresd a boldogulásod okát. Szerintem minden ember egy egész, és nem hiányzik belőlünk semmi sem, amit a másik megadhat. Ne más miatt legyél boldog, hanem valakivel közösen (ha találsz majd valakit). A kettő között nagy a különbség, mivel alapjaiban határozza meg, hogy éled a mindennapjaidat.

29 vagyok, 7 éve egyedül. Már megfigyeltem, hogy menstruáció előtt kap el a magányérzet, egy két estére, aztán el is múlik.

Néha elgondolkozok, mennyivel könnyebb lenne párban az életem, aztán körülnézek és örülök annak, hogy nem kell egy párkapcsolatot is menedzselnem.

#8-as vagyok.

Még annyit hozzátennék, hogy ha az előbbit megfogadod, sokkal nagyobb valószínűséggel találsz magadnak párt. Egy nő szereti, ha egy férfi kiegyensúlyozott, gondmentes (már amennyire a mai világban ez lehetséges), és vannak tervei. Szóval előbb tedd magad rendben, aztán nézz új kapcsolat után.