Fèrfiak! Gyerekes nővel ha ismerkedtek mi szokott lenni a gond?

Nem tudod a problémákat elkerülni:

- neked a gyerek az első. Csinálhatok én bármit, mindig az ő szempontjai lesznek a fontosabbak.

- a gyerek köré kell mindent szervezni

- nem lehet semmit spontán csinálni

- nem engeded, hogy beleszóljak a nevelsébe (ez később lenne gond)

- előkerülne az ex

Fú az enyém is 6 éves volt amikor először találkoztak. Ráadásul nem egy apatípus, hanem egy későn érő kamasz, kb. Nekem elvárásom, hogy vegyen részt a nevelésben ,azért lakunk együtt mert közösek az értékeink. Hát ezt ő nem így gondolja :D

Úgyhogy most lett 2 gyerekem, nagyon imádom őket de mindig huzakodnak.

Jobb lett volna, ha egy olyannal ismerkedem meg akinek szintén van gyereke de hát mit lehet mit tenni, ezt lőttem, három pálcás volt :D

Az, hogy a nő nem magának keres társat, hanem a gyereknek apát. Sokszor azt látom, hogy elvárja anyuka, hogy az új pasi szálljon bele a gyerek(ek) költségeibe, de a nevelésbe ne szóljon bele akkor sem, ha együtt élnek.

Plusz, amit előttem is felsoroltak. Mindig a gyerek az első, spontán programoknak lőttek, amíg nem élünk együtt, addig az előre lebeszélt programok is elmaradhatnak, mert Julika pont most lázasodott be, holnap dolgozatot ír, tanulni kell vele, rosszul van vagy behisztizett, az apja nem jött el hétvégén, oda a 2 napos wellness vagy mehetünk hármasban stb. Én mondjuk sosem kezdenék gyerekes nővel többek között ezért.

Nekem két gyerekem is volt, amikor megismertem a páromat, neki egy se. Ki kell alakítani már az elején bizonyos rendszert, és akkor egészen jól tud működni a dolog.

Ez, hogy "a gyerek az első", így ebben a formában nettó marhaság. Ezt mi ugyanúgy kezeljük, ahogy anno az apával is kezeltük, ha valamiben nem értünk egyet a gyerekekkel kapcsolatban, azt megbeszéljük. Mi vagyunk a felnőttek, az elsődleges döntési jog a miénk. Demokrácia van, de a fő döntési jog az elnökségé a szavazás után is. :) Nem ő az apjuk, de mivel ő (is) veszi a chipset, beszáll a közös nyaralásba, stb, így teljes nevelési joggal rendelkezik. Akinek ez nem tetszik, az legközelebb ne jelentkezzen chipsért! (Nincs ilyen gond, elfogadták a feltételeket elég hamar. :D)

A gyerekeknek van apjuk, vannak apás hétvégék, sőt, hétköznapok is. Apjuk akkor viszi őket, amikor csak akarja, a kezdetektől jó kapcsolatban maradtunk. Ergo van egy csomó szabadidőnk kettesben a párommal, még utazni is tudunk gyerekekkel is, meg nélkülük is (minden évben két nyaralás van pont ezért), nincs az, hogy minden programot a gyerekekhez kell igazítani.

Azt gondolom, mint mindennek, itt is a kommunikáció a dolgok alapja. Én nem vagyok az a tipikus "ősanya", nagyon fontos a nőiességem, a mindenkori párkapcsolatom is, ugyanúgy, ahogy a gyerekeim is. Nekem ők együtt a család, és ezt elmondtam már többször is, mindannyiuknak. Van, hogy én vagyok a villámhárító, vagy épp a közvetítő. A fiam most kamasz, amúgy sem egyszerű az élet vele. Ráadásul imádja a vér szerinti apját. A legtöbb feszültség most ebből jön nálunk, de ezt meg úgy oldom meg, hogy engedem, hadd menjen az apjához, még többször, akár hosszabb időre is. Ha nincs ellenállás, feszültség sincs.

Nálunk jól működik a rendszer, vagy legalábbis törekszünk rá, hogy működjön.

#9:

Jó esetben a gyereket az anyja, meg az apja tartja el. Olyan hihetetlen, hogy egy nő, az az anyaságával nem szűnik meg nőnek lenni? Hogy nem pótapát, nem pénztárcát, hanem társat szeretne?

Én nem mondom, hogy nem vitt el soha minket a párom strandra, hogy nem fizetett még fagyit a gyerekeimnek, vagy nem vett tejet a kakaóhoz, ha épp elfogyott.

De az összes általános kiadást, a napi bevásárlást, a ruházkodást, különórát, tanévkezdést, a nyaralás gyerekekre eső részét, stb mindent mi intézünk az apjukkal, pedig ő nyilván jobban áll pénzzel, mint én, lévén én 3 főt tartok el, ő meg főleg önmagát. De nem pénzeszsákot kerestem, a gyerekeim az én felelősségem, sosem volt célom, hogy áttoljam őket másra!