Miért sikerül mindig egzisztenciálisan nulla pasikat bevonzanom?

Akár az ezotéria kategóriába is tehetném a kérdést, mert olyan mintha ez lenne a karmám.

Az én családom jó módú, mostanra én is saját vállalkozásban dolgozom évek óta, de mintha valamiféle bosszú akarna ez lenni, hogy nő létemre csak ilyen férfiak jönnek velem szembe.

1. Az első szerelem 16 évesen. Sokáig, 6 évig tartott. A hatból én négy évig ő pedig 3 évig járt még suliba. Akkoriban nem zavart, hogy szegényebb a családja, hogy nem tudunk menni ide-oda vagy ha mégis akkor azt nekem kell fizetnem a zsebpénzemből, de amint ő befejezte a sulit úgy is maradt. Gyakorlatilag kirúgták szakmai vizsga előtt, úgyhogy befejezetlen 12 osztállyal lézengett még tovább 3 évig és hol nálunk evett, hol otthon, majd ennek vége is szakadt. Mindig vártam a nagy áttörést, hogy majd dolgozni kezd mert biztos nem akar úgy élni mint a szülei stb, de nem történt meg, még arra sem volt igénye hogy a jogsit letegye, pedig ki akartam neki fizetni. Azóta sincs neki.

2. Az utána éppen csak beköszönő úriember sokáig udvarolt nekem, virágot küldött az irodámba, autóval járt (nem egy drágával de legalább volt) egyedül élt. Legalábbis azt mondta. Majd amikor először nála aludtam rám nyitott a hazaérkező tesója a fürdőben, ekkor kiderült, hogy ő is ott lakik mert egyedül nem tudná kifizetni a 60 ezres albérletet, később kiderült hogy a kocsi sem az övé és onnantól csak az enyémmel lehetett mászkálni. 3 moziból 2x a barátai fizették mind a kettőnknek a jegyet, harmadiknak pedig én. A könyvesboltban megvetetett velem valami dvd-t hogy majd odaadja az árát, persze soha nem kaptam meg, és szépen lassan kitisztult a kép, hogy ez a srác is igazából egy hatalmas ingyen élő. Mindig járt valahova enni, hol egyik hol másik barátjához kéredzkedett be, hol a rokonaihoz, ha nem volt épp kihez egész egyszerűen nem evett. Bármit amit tőle kaptam sohasem ő fizette, mindent a haverok, munkája is csak néha néha volt, valamit tolmácsolgatott ha kellett.

3. A jelenlegi kapcsolatom. 4 éve tart, általános iskolából ismertem, tudva levő volt, hogy jómódú család gyereke. No de mire összefújta a szemetet a szél, a szülők megzakkantak, eladósodtak, minden ingatlant eladtak és ki merre albérletben vagy a nagyszülőknél és még azokat is támogatni kell, hogy éhen ne halljanak. Kedvesem pedig hol dolgozik hol nem, neki semmi nem felel meg, nem hajlandó fizikai munkát végezni, nem hajlandó 15 percnél többet vezetni, sem ide menni sem oda menni... A covid alatt is az akkori munkahelye megszűnt márciusban, (itt kiemelendő hogy az én cégembe jöhetett volna, de az fizikai munkát igényel és nem volt hajlandó az istenért sem) és azóta 1 hete kezdett el most dolgozni augusztusban. Így márciustól szeptemberig (mert azért még egy hónap mire fizetést is kap majd) konkrétan én tartom el kettőnket meg a kutyánkat nőként, fizetem az albérletet, a rezsit, a számlákat, a kocsi költségeit, a kaját egyszerűen MINDENT.

És komolyan úgy gondolom, hogy valamiért nekem ez a karmám. Hiába lépnék ki ebből a kapcsolatból is, 100% biztos vagyok benne, hogy egy pontosan ugyan ilyet kapnék helyette.