Miért gondolja azt édesanyám, hogy 27 éves fiúként nulla egzisztenciával és magányosan/fásultként egy barátnő hiányzik, hogy egyenesbe jöjjön az életem?

"Marad a rinya, hogy nem vagy elég gazdag egy kapcsolathoz."

Kicsit félreértetted a kérdés hangvételét. Én egyáltalán nem rinyálok csak nem értem miért ennyire naiv anyám, mikor normális egzisztenciával, korrekt külsővel és kiegyensúlyozott személyiséggel is nehéz lenne a társkeresés nemhogy így. De szerinte pont, hogy nekem lenne aduász a kezemben azzal, hogy egy barátnő rendbe tenné az életemet. Szóval totál fordítva gondolkozik. Hülye példával: mintha azért vennél 20 milliós BMW-t, hogy utána azáltal legyél gazdag.

"Egy barátnő pedig elég szép motiváció tud lenni."

Hát... ha 27 éves koromra odáig nem jutottam el, hogy lediplomázzak és legyen egy... bármilyen állásom, akkor ott már fejben vannak nagy gondok és nincs az a barátnő, aki akkora motivációt tudna jelenteni, hogy ezen képes legyek változtatni. Meg ez amúgy is ilyen ördögi kör, 22-es csapdája lenne. Addig nem lesz egzisztenciám amíg ki nem szakadok ebből a vegetatív/motiválatlan állapotból, de ha ehhez barátnő lenne szükséges, akkor meg az nem fog megvalósulni, hiszen nincs egzisztenciám és karrierem, ami fontos a csajoknak.