Férfiak itt, akik nem jóképűek és sikertelenek a nőktnél? Ti hogy fogjátok vissza magatokat, hogy ne próbálkozzatok, mert az csak még inkább ahhoz vezetne, hogy az újabb elutasítás még jobban letörjön titeket. Csak az a baj...

#8: A lelki szemetesláda felállást ne nevezzük már sok barátnak. A legtöbb ilyen ember tényleg szociálisan fejletlen. Papucsként bólogat mindenre, aztán csorgatja a csajra közben a nyálát. Ezt nevezed barátságnak?

Persze, hogy számít a külső. A szociális fejlettséghez hozzátartozik ez is, hogy leveszi az ember a környezetéből, hogy ez is számít, aztán ha akar, javít magán. Ha nem, akkor meg siránkozik.

Amúgy a púpos találó. Nekem is van egy kis gerincferdülésem, sokan észrevették már, mégsem okozott problémát. És, ahogy írtam, még helyes sem vagyok... :D

9.

Támaszd ezt alá. Csak mert így ez nem több, mint azok a tipikus "vigyorogjunk sokat, mert az jó" önsegítős könyvek szintje, hogy idétlen vigyorgással meg tetetett jókedvvel majd hirtelen minden jóra fordul. Hát nem.

Ez pedig amit leírtam, ez létező dolog, csak 4-5 olyan embert ismerek aki így él. Gondolom egyik se valódi. Bárcsak így lenne, mert akkor hallucinálnék és akkor izgalmas lenne az élet.

11.

És ezt ki mondta? Én nagyon nem ezt értem ezalatt, a kapcsolatukról sosem beszélnek, csak hétköznapi témákról vagy valami hobbiról, ilyesmik. Teljesen érdekesek ezek, egyáltalán nem unalmas vagy kínlódás.

#13: Senki sem mondta, de ezek így szoktak kinézni. Nekem is van szűz, huszonéves haverom, akinek szerinte sok lánybarátja van, de ezek nem barátságok.

És az sem barátság, ha a kapcsolatukról sem beszélnek. Csak hétköznapi témákról, hobbiról? Ez alapján, az egyetemi szaktársaim fele a barátom volt.

14.

Klasszikus értelemben vett barátságok amiket a filmekben meg regényekben látsz nem léteznek. Ha ebben hiszel, nagyon naiv vagy.

Pontosan ez az, hogy ismersz 4-5 ilyen embert, de egy neten érdeklődő random embert nem biztos, hogy ezért jó lehúzni.

Persze, hogy számít a külső, a pozitív hozzáállás meg önmagában nem garancia semmire, tény. Én viszont ellenpéldákat ismerek személyesen, akiket már te lehet temettél volna vagy mondtad volna nekik, hogy adják fel a dolgot és BUMM, valahogy mégis sikerült párt találniuk.

Ha van előtted pozitív példa is, akkor a feladás és bánatba süppedés egy elég hülye döntésnek tűnik.

Persze, én azt vallom, hogy sose adja fel, ez nem egyenlő azzal, hogy valaha is sikerülni fog. Ha az embernek jobb a feladás, ez van...

16.

Nem feladni kell, nem tudom ezt hol költötted bele, de nem az ilyen "öhöhöhö legyen jó kisugárzása" baromságokkal kellene operálni, mert ez egy megfoghatatlan valami. Ráadásul nem is ezen múlik. Ha csak ezen múlna, akkor ezzel befolyásolni lehetne az egészet és nem lenne ennyi ronda férfi és nő egyedül. És nem lenne az, hogyha mégis megpróbálnak "jó kisugárzással" létezni, akkor csak kinevetik őket - mindkét nemet - hogy "na ezek mit akarnak, szánalmas".

#15: Akkor szólok a klasszikus értelemben vett barátaimnak, hogy egy gyakoris panaszkodó, önsorsrontó, rinyáló szerint nem léteznek.

Vicces, hogyha valaki lazán megcáfol téged, akkor jössz azzal, hogy "olyannincs".

Az a helyzet, hogy attól, hogy valamiben te sikertelen vagy, még mások megcsinálják. Attól, hogy te nem tudsz normális kapcsolatot, barátságokat kialakítani, mások még képesek ám rá.

19.

Gipsz Jakab valószínűleg nem ronda. Az azért nagy előny.

18.

Érdekes, amikor az én ismerőseimről írtam, az "nem érvényes" szerinted, bezzeg a tieid, azok aztán igen. Nagyon tisztességes.