Miért siránkozik annyi kövér ember, hogy nem talál társat? Tökre könnyen lefogyhatnának. Nem kell túl sokat enni és hetente néhányszor kardio edzést kell végezni, ennyi. Nem pedig nem létező, kamu betegségekre fogni, csak mert lusták lefogyni...

Vékony vagyok (engem emiatt csúfoltak már, nem nagyon tudok hízni), de undorítónak tartom ezt a gondolkodásmódot és ítélkezést.

Nagyon sokan tényleg betegség miatt nem tudnak lefogyni, fogalmad sincs, mi állhat a háttérben és egyből a kamuzással jössz.

Ismerek olyan ducikat, akik alig esznek és futnak. Mégis van egy adott súly, ami alá nem tudnak menni. Tudod, létezik genetika is.

1-es, hazánk Európa legelhízottabb országa és nem azért, mert annyi hormonproblémás, vagy beteg ember lenne.

A betegség miatti hízás és fogyás mindig külön kategóriát képvisel. Ha valaki beteg, akkor ezzel számolva, de kordában lehetne tartani a súlyingadozást.

Kérdező: az emberek többsége lusta, motiválatlan, életképtelen, csak rinyálni tud és másokat hibáztatni. A legtöbben a könnyebbik utat akarják választani, pedig ez többségében nem célravezető.

Az ilyen embereknek nincsenek valódi céljaik az életben se.

Én az edző teremben rengeteg túlsúlyos embert látok. Már régóta járnak. Most jöhettek azzal, hogy valamit nem jól csinálnak, de egy biztos: lustának nem lusták.

Lefogyni még a huszas éveinkben könnyű, utána egyre nehezebb.

6 évig jártam heti 3x konditerembe, és a kajára is figyeltem annyira, hogy az ne indokolja a plusz kiloimat. Mégis maximum csak formálódtam, és ettől tűntem valamennyivel vékonyabbnak, de közel sem annyira, amennyi erőfeszítést hosszú éveken át beletettem. Azonkívül rettenetesen éreztem magam lelkileg és fizikailag is mielőtt megjött, és olyankor ment a csoki is, hogy lenyugodjak. Kb hisztérikus voltam. Aztán lett pasim majdnem egy éve, azóta kevesebbet edzettem a közös progik és a karantén miatt is+nem figyeltem úgy a kajára, és konkrétan mindenki jön oda, hogy nagyon le vagyok fogyva, hogy csináltam?

Sehogy. Valószínűleg lett egy komoly boldogságforrás az életemben, amitől helyreálltak a hormonok. Most sem vagyok vékony, de többet fogytam most, mint 5 év alatt összesen, és mikor összejöttünk, szèp lassan, észrevétlenül el is engedtem a fogyáshoz való görcsös ragaszkodást gondolván, hogy csak úgy lehetek szerethető.

Ezzel csak akarom mondani, hogy rengeteg lelki gát van, ami totál összekuszálja a hormonokat is, abból pedig kijönni elég nehéz. Nekem sem ment.