A nők java tènyleg keptelen felnezni egy állami alkalmazott, diplomas ferfira mentotiszt, diplomas apolo, tanar, koztisztviselo), akkor sem ha intelligensebb, mint ők, de sokkal kevesebbet keres?

Én inkább konzervatív vagyok. Párommal mindketten az államigazgatásban dolgozunk.

Egyébként halkan mondom az állami alkalmazottak között is lehet olyat találni, hogy többet keres, mint a versenyszférában (és nem a politikusra gondolok). Jókor volt jó helyen, jó kapcsolatokkal, így a legutóbbi bérrendezésnél neki sikerült többet "kinyalnia". Csak ez a ritka. Mi sem vagyunk milliomosok, de egyébként anyagi gondjaink nincsenek. Nekem ez elég, sokkal fontosabb, hogy hasonló legyen az érdeklődésünk és a gondolkodásmódunk, ami a végzettségünk miatt megvan.

Kérdező én nem igazán értem ezt a skatulyázó kérdést. Én speciel nem a közalkalmazotti fizetése alapján ítélek meg egy embert, nem ez lenne kizáró ok, bár nem minden nő keres jobban, szóval ez sem igaz így. Itt most alap hogy legyen kémia, érzelmi kémia, mert anélkül nincs semmi, ezen dolgot nem is magyaráznám, de ismerve magamat, hogy értsd azért írom, hogy nem minden fekete fehér, és skatulya kategória. Csak példaként írom, nem kell semmit belelátni, azért írom ezt, mert már unom, ezeket az ilyen kérdéseket.

Én nem biztos hogy bírnám lelkileg azt a tényt, és kívülállónak érezném magam mindig is a kapcsolaton belül, hogy aki pl. az általad felsorolt szakmába dolgozó mint pl. mentőtiszt, vagy amiket nem említettél szolgálati szervek, hogy az életem nagy részét váratlan helyzetekben kelljen egyedül töltenem akkor pláne ha nagy szükség lenne a jelenlétre. Magyarán ha csipog a csipogó vagy jön a telefon akkor bizony nekik kutya kötelességük menni, hiszen letették a nagy esküt, és ez a hivatásuk. Ők ezt választották! Vagy szinte biztos hogy nem bírnám egy politikus mellett, mivel én nem politizálok. De igaz ez köztisztviselőkre is egy-egy ilyen formális rendezvényen szinte biztos hogy azt érezném, hogy mit keresek itt. Szóval én nem bírnám szerintem ezt a fajta életmódot, pláne hogy pacifista vagyok, magyarán bizonyos szakmáknak a nézeteit nem bírnám lelkileg elviselni, én merem bevallani, de tisztelet és becsület azon nőknek akiket van, hogy a férjük kollégája vitte be a szülőszobára, vagy a legszebb randi kellős közepén jött a telefon, vagy azt sem tudják hogy hol van a kommandós férjük egy-egy munka során, vagy tisztelet azoknak a nőknek akik megtanulták hogyan kezelni, hogy nem kérdezhetik meg milyen volt a napjuk pl. az előbb említett kommandósnak. A másik ami miatt szarul érezném magam, hogy egy-egy eset után mikor rémálomból ébred pl. egy mentőtiszt, de ez nemcsak rájuk vonatkozik fogalmam se lenne szerintem hogyan oldjam a munkája során látott dolgokat, pláne ha nem is beszélhet róla, pl. kommandós. A tanár hivatás sem egy leányálom, ott is vannak olyan időszakok amikor bizony alig van otthon az illető, pláne, ha valami zenetanár, és fellépések vannak vagy versenyek,a felkészítő idő és stb nem iskola időben zajlik, és lehet ezt sorolni, de ők is túl vannak már terhelve.

Szóval ilyen szakmájú emberek csak olyan nőknek valók akik tudják is kezelni ezeket a dolgokat. Én speciel extrazenzitív vagyok, előbb leolvasom, ha valakinek van valami baja, mint átlagban az emberek, anélkül, hogy szóvá tenném, de ugyanakkor van mikor át is érzem a problémáját, szóval nem biztos hogy objektívan tudnám kívülről segíteni, és ez a tulajdonság nem mindig előny, van mikor hátrány, pláne annak a másiknak. Nem a tanultság, és az intelligencia a probléma, hanem többször a szakma, de tisztelet és becsület a segítő szakmában dolgozóknak azoknak akik tényleg hivatásból csinálják!

Nem mindegy, mennyi jön be a kasszába, főleg, ha már gyerekek is vannak. Ez nem az állami alkalmazott szégyene, hogy keveset keres, hanem a rendszeré. Nálam biztos nem lenne kizáró ok, az én párom is állami alkalmazott, én is az vagyok. De nyaralni pl az ő magánjellegű másodállásából (informatikai szakember a kedves) szoktunk menni sajnos, erre az államiból nem futná.

Nekem egy mentőstiszt az az abszolút "felnézek rá" kategória egyébként, ugyanígy tanárok között is van, akire igen. (Meg olyan is, akire nem.) Sajnos pénzből élünk, és nem valószínű, hogy a fizetésünk még ebben az életünkben jelentősen javulni fog. Márpedig elvileg pénzért dolgozik az ember, nem hobbiból...